𝙻𝚘𝚗𝚎𝚕𝚒𝚗𝚎𝚜𝚜 ||𝙲𝚑𝚊𝚛𝚕𝚎𝚜 𝙻𝚎𝚌𝚕𝚎𝚛𝚌|| 𝚋𝚎𝚏𝚎𝚓𝚎𝚣𝚎𝚝𝚝✓

|🅵🅾🆄🆁🆃🆈-🅾🅽🅴|

Az előző hetek szinte kapkodásból teltek; sikeresen beiratkoztam az egyetemre és a kollégiumba, az igazgató pedig örömmel fogadta visszatérésemet, viszont egy érzés azt súgja, hogy csupán a hírnév miatt ami velem jöhet, ugyanis a tudat, hogy Charles Leclerc barátnője vagyok sokaknak tetszhet. A Belga nagydíj nemsokára itt van, viszont Charles szomorúságára én már nem leszek mellette akkor, ugyanis a repülőm ma indul vissza Monacoba. Az érzés, hogy a mostani bajnokságot nem biztos hogy Charles nyeri meg elkeseríti őt, és szüksége lenne támogatásomra, sajnos az egyetemet muszáj elvégeznem, viszont minden erőmmel azon leszek, hogy
friss erőt vigyek a pilótába minden reggel, így minden nap fel fogom hívni, esetleg néhány ajándékkal fogok neki kedveskedni, amiket postán tudok neki elküldeni.

Charles kissé le van lombozódva a Belga nagydíj miatt, ugyanis ez elhunyt barátjára, Toniora emlékezteti. Nagyon jó kapcsolatot ápoltak egymással egészen 2019 Belga nagydíjig, ahol ugyanis a francia pilóta akkor életét vesztette egy baleset következtében. Charles azóta is naponta gondol barátjára, tiszteletben tartja emlékét, és próbál minél több Belga Nagydíjat megnyerni barátja emlékére.

A régi idő megváltozott. Matheo sosem keresett, így boldogan élem mindennapjaimat nélküle, és az általa okozott démonok nélkül. Manon sem keresett, viszont Charlotte-al és Nikolaval egyre jobb kapcsolatot ápolok.

Apropó Charlotte. A szőke lány szinte virágzik barátja, Arthur mellett. Arthur pedig fénykorát éli, ugyanis már egyetlen lépcső választja el álmától, ami a Forma-1. És jelen pillanatban minden arra hajaz, hogy jövőre az egyik csapat le fogja igazolni, így a Leclerc család két Forma-1-es pilótával rendelkezne. Habár Lorenzo azóta sem versenyez, a legtöbb nagydíjra ugyanúgy elkíséri öccseit, mint rég.

Jelen pillanatban egy hotel éttermében ülünk öten: Seb, Charles, Arthur, Charlotte és én. Sebastian felesége, Hanna a gyerekekre vigyáz, így ő inkább otthon maradt. Teljesen meglep Seb viselkedése, ugyanis Charles szavaival ellentétben, egyáltalán nem úgy tűnik, mintha bármilyen haragban lennének. A gerlepár pedig habár néha-néha szócsatába keveredik egymással, de egyik sem komolyabb, csupán az évek alatt megtanulták, hogy jó, ha tudnak egymással ilyen módon is viccelődni.

-Egyébként Arthur. - szólalt meg Seb, miután beleivott kávéjába. A monacói pilóta kíváncsian pillantott fel, ugyanis éppen barátnőjével traccspartizott. - Szerinted hogy fog neked menni a futam?

-Nagy reményekkel állok elébe, ugyanis minden egyes pont számítani fog. - magyarázta mosolyogva, keze össze volt kulcsolva barátnőjével, aki éppen egy tükörtojás darabot rágott. - Az ellenfeleim pedig kemények, így mindent meg kell tennem.

-Jó hozzáállás, maradj mindig ilyen. - kortyolt bele ismét italába, majd letette azt maga elé.

-Rore. - kíváncsian pillantottam Charlottera, aki telefonját felém nyújtotta. A telefonon egy kép volt, azon belül a Monacói Egyetem. Elmosolyodtam, ahogy belegondoltam, mi várhat rám ott az elkövetkező egy évben. Kíváncsi voltam, mennyire változott meg a tanári kar, esetleg a közösség. Ugyanis az Egyetem híres volt a tökéletes közösségéről, mivel kivétel nélkül mindenkit befogadtunk. - Ez az az egyetem, ahova mész, ugye?

Bólintottam egyet, Charles kíváncsian nézett felém, mire vállat vontam.

-Most mi van? Tudod, hogy ugyanúgy tudunk találkozni, csak kisebb-nagyobb kihagyásokkal.

Mosolyogva kulcsoltam össze kezünket, mire csak morgott egyet. Megforgattam szemem, figyelmem ismét Charlotte felé irányítottam. Az első találkozásuk elég fura volt, ugyanis a kávézóban, ahova mindig jártunk Manonnal, ő volt épp az egyik felszolgáló. Sosem vettem észre, így kétséges, hogy a napokban vehették fel, vagy csupán mindig elkerültem figyelnem a szőke lány a maga ijesztő énjével. Habár ő nem tudja, sokat segített a Matheoval való szakításomban, ugyanis ha akkor nem találkozunk, nem biztos hogy lett volna elég bátorságom vele szakítani.