𝙻𝚘𝚗𝚎𝚕𝚒𝚗𝚎𝚜𝚜 ||𝙲𝚑𝚊𝚛𝚕𝚎𝚜 𝙻𝚎𝚌𝚕𝚎𝚛𝚌|| 𝚋𝚎𝚏𝚎𝚓𝚎𝚣𝚎𝚝𝚝✓

|🅴🅸🅶🅷🆃🅴🅴🅽|

Én is pilóta vagyok

Nem felelt semmit, kezét óvatosan derekamra rakta - Hogy lehet téged utálni? Te vagy a legkedvesebb lány, akivel valaha találkoztam - lassan közelebb hajolt, automatikusan becsuktam szemeimet, pár másodperccel később Charles puha ajkait éreztem még enyémen.

Percekig álltunk ott, kezem megtalálta nyakát, ujjaimat összekulcsoltam. Keze még mindig derekamat szorította, még akkor is, amikor levegőért kapkodva elváltak egymástól ajkaink. Szemeibe pillantottam, amik engem figyeltek rendületlenül, hideg ujjaival eltűrte hajamat arcomból, majd végigsimított arcomon, számat hatalmas mosolyra húztam

-Rore, ugye nem bántad meg? - hangja aggódó volt, fejemmel nemet intettem

-Dehogyis - Charles válaszomra elmosolyodott, fejem mellkasába fúrtam, fejét enyémre hajtotta

-Valamit még nem mondtam el neked - vezette egyik kezét hajamba, majd óvatosan végigsimított azon

-Nem érdekel, mond gyorsan - kezem levezettem mellkasáig, majd otthagytam azt

-Hidd el, elég fontos dolog. Akár a gondolkodásod is megváltoztathatja - szemeimet becsuktam, úgy éreztem képes lennék állva elaludni

-Mondd nyugodtan - szívtam be a levegőt

-Emlékszel, hogy azt mondtam, hogy f1 pilóta volt Jules? - bólintottam egyet - Én is az vagyok

Szemeim kipattantak, majd eltávolodtam tőle - Hogy.. mi? - pislogtam fel rá

-Én is formula 1 versenyző vagyok - sóhajtott egyet gondterhelten

-És ezt miért nem mondtad el hamarabb? - kezét idegesen tarkójára rakta kérdésem hallatán

-Mindenki amiatt akar velem barátkozni, mert híres vagyok, és megörültem, hogy végre van valaki, aki nem ismer, magam miatt szeret, és nem a hírnevet, amit megszereztem - lepillantottam kezemre, amik előbb mellkasát fogták

-Miért csinálod? Láttad, hogy a keresztapád meghal ebben, és mégis folytattad? - pillantottam fel rá kérdőn

Tekintetét felemelte a plafonra - Megigértem neki. Megigértem, hogy miatta bajnok leszek. Világbajnok. Addig nem hagyom abba, amíg minimum egyszer nem leszek világbajnok - szorította ökölbe tenyerét - Nem szeghetem meg az ígéretemet, amit neki tettem - egyenesen a szemembe nézett, láttam benne a fájdalmat, amit egy szerette elvesztése okozott benne

Könnyeimmel küszködve egy lépést lettem felé, és megöleltem

-Semmi baj, én itt vagyok veled - Charles feje előrebukott, remegő kezekkel átölelt

-Köszönöm.. - hangja rekedt volt, de nem sírta el magát

Pár perccel később elengedtük egymást, tekintetünk rögtön megtalálta egymásét

-Nézünk valami filmet? - bólintottam egyet

-Mit? - kérdeztem - Démonok között?

-Biztos horrort akarsz nézni? - kérdezte fura tekintettel

-Persze, amúgyis régen láttam - vontam vállat

-Rendben, ha annyira akarod - indult ki a fürdőszobából, majd követtem őt. Elég hamar utolértem, miközben mentem el mellette felhúzott szemöldökkel pillantottam rá

-Na mi van? Nem jössz? - eléléptem, majd hátrafelé sétáltam, Charlessal szemben.
Charles nagyon lassan jött, szinte vonszolta testét

-Megyek már, csak ne siess annyira - sóhajtott egyet

Hirtelen lábam egy tárgyba ütközött, miközben hátrafelé mentem, majd éreztem, ahogy elvesztem az egyensúlyom, és közeledek a föld felé. Viszont a várt találkozás nem történt meg, Charles körém fonta karjait, úgy tartott. Lehelete csiklandozta arcomat, ami ma már sokadjára közel volt egymáshoz.

-Köszi - néztem rá hálásan, Charles elengedett, mikor ismét két lábamon álltam

-Nincs mit - mosolygott rám

A nappaliban Charles bekapcsolta a Tv-t, majd berakta a démonok között első részét

-Neked miért van meg CD-ben a démonok között? - kérdeztem, mikor a villanyt lekapcsolta, és helyet foglaltunk az ágyon. A takarót, ami mellettem volt magamra terítettem, majd kényelmesen elhelyezkedtem

Mikor elkezdődött a film, nem szólaltunk meg, de éreztem a feszültséget a levegőben, ami 10 perccel később se lankadt. Hirtelen gondolkodásból Charles mellé bújtam, a takaró másik felét ráraktam. Fejemet vállára hajtottam, ő pedig kezével átkarolt, és összebújva néztük tovább a filmet.

2019, szeptember 15