𝙻𝚘𝚗𝚎𝚕𝚒𝚗𝚎𝚜𝚜 ||𝙲𝚑𝚊𝚛𝚕𝚎𝚜 𝙻𝚎𝚌𝚕𝚎𝚛𝚌|| 𝚋𝚎𝚏𝚎𝚓𝚎𝚣𝚎𝚝𝚝✓

|🅴🅿🅸🅻🅾🅶🆄🆂|

×Charles szemszöge×

Az emberek sorban jöttek aláírást kérni tőlem, míg én szüntelenül Roret kerestem tekintetemmel, de a gépe még 10 perccel később se ért be.

-Már be kellett volna érnie a repülőnek, nem? - kérdeztem a mellettem telefonozó Arthurtól

-Szoktak késni a repülők, Charles - nézett fel telefonjából - Nem ez az első alkalom, hogy az adott repülő nem ért be időben, ezt neked pont kéne tudnod

-De akkor is aggódok. Rossz előérzésem van - tettem csípőre bal kezemet

-Mégis miért? - vonta fel szemöldökét

-Én tényleg szeretem őt, Arthur. Nem tudom hogy lettem belé ennyi idő alatt szerelmes, de többet érzek iránta, mint Giada iránt - gondoltam a volt barátnőmre, arcomat kicsi undor lepte el

-Elhiszem Charles. Mi is kedveljük őt Lorenzoval - mosolyodott el

-Már aznap éreztem iránta valamit, amikor először megpillantottam a Parkban. Elveszettnek éreztem magam azután, hogy megtudtam ezt a pár dolgot Julesról, de abban a pillanatban, mikor láttam az arcán azt a piros foltot már tudtam, ő reményveszettebb, mint én

-Arról, amit meséltél róla nagyon erős lehet belül. Látszik rajta, hogy ő is viszont szeret - mutatta felém telefonját. A képen én és Rore voltunk, kezemmel éppen derekát fogtam, miközben ő valamiről nagy beleéléssel mesélt nekem

-Nos, egyáltalán nem olyan mint Giada - néztem mosolyogva a képet

-Hát tényleg nem - emelte el telefonkát tekintetem elől - Egyébként annyira örülhetsz, hogy itt vagyok,mert előtte már elígértem magam valakinek - húzta össze szemeit

-Hűha, legalább lány? - vontam fel szemöldökömet, Arthur lesütötte tekintetét

-Aham - bólintott egy aprót

-Ismerem az illetőt? - villantottam arcomra egy szemtől szemig érő vigyort

-Igen - bólintott egyet megint

-És elterezed mondai még mindig ma, ki az? - nevettem fel

-Charlotte

-Az a Charlotte? - kérdeztem tőle meglepetten

-Igen, az a Charlotte - nézett rám furán

-Nos, akkor sok sikert vele - nevettem el magam

-Hát.. Kösz? - mondta, de közbe mintha kérdezte volna - Örülnék, ha olyan kapcsolatunk lenne, mint neked és Rorenak

-Tényleg? - kérdeztem meglepődve

-Igen. Lehet, hogy nem jártok olyan régóta, de látszik hogy szeretitek egymást. Már akkor is láttuk, amikor Lorenzoval nálad voltunk. Láttuk, ahogy egymásra néztek

-Tényleg ennyire látszik? - csodálkoztam

-Igen. Meg is kérdeztük Roretól, hogy jártok e - nevette el magát

-Barmok - nevettem vele együtt

-Kedves emberek! A Monacoba tartó járatot törölték, egy váratlan baleset miatt. Megértésüket köszönjük. - szólalt meg egy női hang

Meglepetten pillantottam Arthurra - Ez mi jelent?

-Nem tudom, egy pillanat, utánanézek - temetkezett bele telefonjába - Mi a szar... - szólalt meg pár perccel később

-Mi az? Mit olvastál? - pillantottam telefonja felé

-Nem biztos hogy örülni fogsz a hírnek - húzta el száját, a telefont kezembe nyomta, kíváncsian emeltem rá tekintetemet

"Hatalmas repülőbaleset történt.

Most értesültünk arról a hírről, hogy a Monacóból Monzába tartó repülőgép egyik hajtóműve berobbant, ami miatt a repülő egy erdőbe csapódott, aminek hatására az kigyulladt. Összesen 257-en tartózkodtak a repülőn, abból 7-en a személyzet tagjai voltak. A tudatuknál lévő emberek minél gyorsabban próbáltak további, elájult embereket kijuttatni az égő gépből. Eddig 148 halálos áldozata van a balesetnek, 93 embert kórházba szállítottak, a többi 13 embert pedig nem találják még."

Éreztem, ahogy egy pillanat alatt üresség lepi el a szívemet, majd az agyam kiürül, s a telefon egy hangos csattanást kíséretében a földre esik. Többen szólítgatnak, de én egyikükre sem figyelek - Rore repülője egy erdőbe csapódott...

-Charles! - szólított meg Arthur, egy pillanat alatt sötétült el előttem minden. Miért hal meg minden számomra fontos ember?

SEASON 1 - END

2019 október 19