|🆃🆆🅴🅽🆃🆈-🅵🅾🆄🆁|

3.2K 155 14
                                    

×Charles szemszöge×

Tekintetem félve vezettem végig a hatalmas tömegen, szinte pánikszerű félelem suhant rajtam végig. Sisakomat ujjaim görcsösen szorították, félve hogy kiesik kezemből.

-Ne izgulj ennyire, minden rendben lesz - Jules hangjára hátra kaptam tekintetem. Boldogan mosolygott rám, íriszeiből láttam a hatalmas büszkeséget, ami felém irányult

-De ezen múlik, ki nyeri meg a bajnokságot. Mi lesz, ha valamit elrontok? - pillantottam aggódva a vigyorgó vetélytársamra. Ma dől el, ő vagy én nyerjük e meg a bajnokságot, és emiatt hatalmas súly nehezedik rám

-Nem fogsz semmit se elrontani. Bízok benned - tette kezét vállamra - Ez a te napod. Senki se ronthatja el, igaz? Fel a fejjel, légy magabiztos. Ha látja, hogy mennyire magabiztos vagy, nagy valószínűséggel hibázni fog. Ő is ezt akarja elérni veled, hogy lásd, ő mennyire biztos a dolgában. Lepd meg azzal, hogy nem érte el amit akart - elgondolkoztam mondandóján, úgy éreztem igaza van. Ezért hát hatalmas levegőt vettem, majd azt mondogattam magamban, ez az én napom. Az én esélyem. Jules azt mondta, bízik bennem, én miért ne bízzak magamba?

Felemelt fejjel sétáltam később a gokartomhoz, ami mellett Pierre már ott szobrozott

-Szia Pierre - mikor mellé értem kezet fogtam vele

-Szia Charles - vigyorgott rám. Légy magabiztos. - Sok sikert neked, győzzön a jobbik - szorította tovább kezemet

-Győzzön a jobbik - ismételtem meg, miközben a lehető legmagabiztosabban néztem rá.

10 perccel később már a gokartban ültünk, Pierre előttem volt, első helyen. Ez a te napod. Fejemben hangzott Jules minden szava, és tudtam, igaza van. A mai napomat még Pierre sem ronthatja el. Megszorítottam a kormányt, majd egyre közelebb kerültem Pierrehez. Mögöttem Tonio jött, habár eléggé le volt maradva. Mikor már szinte teljesen mögötte voltam megkíséreltem egy előzést, ami össze is jött, így én voltam az élen. A tömeg hatalmas őrjöngésbe kezdett, az adrenalin felkelt bennem, és körről körre egyre jobban hagytam le Pierret. Az utolsó körben már tudtam; én nyertem. Mikor befejeztem az utolsó kört, majd kiszálltam a gokartból pár perccel később az első dolgom az volt, hogy megkeressem Julest, hiszen ha ő nem bátorít, nem nyerek. Hamar megtaláltam őt, majd hatalmas léptekkel felé rohantam, nem érdekelt akkor senki más, csakis ő. Sose felejtem el azt a tekintetet, amivel akkor, abban a pillanatban engem nézett. Soha.

2019 október 5

2019 október 5

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

🖤🖤🖤

𝙻𝚘𝚗𝚎𝚕𝚒𝚗𝚎𝚜𝚜 ||𝙲𝚑𝚊𝚛𝚕𝚎𝚜 𝙻𝚎𝚌𝚕𝚎𝚛𝚌|| 𝚋𝚎𝚏𝚎𝚓𝚎𝚣𝚎𝚝𝚝✓Where stories live. Discover now