𝙻𝚘𝚗𝚎𝚕𝚒𝚗𝚎𝚜𝚜 ||𝙲𝚑𝚊𝚛𝚕𝚎𝚜 𝙻𝚎𝚌𝚕𝚎𝚛𝚌|| 𝚋𝚎𝚏𝚎𝚓𝚎𝚣𝚎𝚝𝚝✓

|🆃🆆🅴🅽🆃🆈-🆃🅷🆁🅴🅴|

1 héttel később

Leszel a barátnőm?

-Hova fogtok menni? - kérdezte Manon a szekrény előtt állva

Szinte megszámolhatatlan dolog történt egy hét alatt, sosem hittem volna, hogy egy hetem valaha is ennyire izgalmas lesz. Mindennek köze van Charleshoz, már megszokottá vált, hogy minden nap látom őt. A betegségéből sikeresen kigyógyult, az eddigi állapota eltűnt, nagyon energikus, tele van energiával, pont úgy, mint két testvére.

Arthurral és Lorenzoval hamar megtaláltuk a közös hangot, az érdeklődési körünk is hasonló. Két napja elmentek, mert Arthurnak futama lesz, sajnos mivel Charles elszólta magát ők is összevesztek anyjukkal.

Charlest én gondoztam amíg beteg volt, és itt jön egy váratlan fordulat. Charles tegnap elhívott vacsorázni, igen vacsorázni. Engem. Először köpni-nyelni nem tudtam, úgy bámultam rá, mintha most látnám őt először, és máris elkönyveltem volna bolondnak, majd nagy nehezen benyögtem egy igent.

Így történt az, hogy áthívtam Manont, hogy segítsen nekem, hiszen magamtól nem boldogulok, aki kissé sikítozott a hír hallatán, de sikerült lenyugodnia - már ahogy.

-Hallod Manon - szólaltam meg összehúzott szemekkel - Szerinted miért hívtalak át? Süssünk együtt tortát vagy mi? Egyébként pedig elmondtam hogy hova - sóhajtottam egyet - Vacsorázni megyünk

Manon durcásan nézett rám - Jólvanna, csak kérdeztem, nem kell egyből leharapni a fejem érte - - fonta össze kezeit maga előtt, majd ismét a szekrény felé fordult - Akkor úgy kérdezem, mit akarsz felvenni? - hatalmasakat pislogva meredtem rá, gondolkodni kezdtem

-Nem tudom mit kell ilyenkor felvenni, azért vagy itt - kezem térdemre raktam, majd tenyeremmel tartottam fejemet

-Csak tudod már mit kell ilyenkor felvenned - vett kezeibe egy pólót, amit rögtön hátra is dobott

-Hát Matheo semmi ilyesmi helyre sem vitt el, tehát... - húztam el a számat, Manon felhúzott szemöldökkel pillantott hátra vállai felett

-Te most csak viccelsz velem, igaz? - tette egyik kezét derekára

-Kajak nem vitt el sehova - tettem fel kezemet, védve igazamat - Úgyhogy fordulj vissza a szekrény felé, és keress valamit, mert nincs sok időnk

-Időd - javított ki - Nekem van időm, neked kell sietni

Nagy levegőt vettem, nyelvem hegyén már kibújni készült egy nyers visszavágás, de ezt most elengedtem. Benne volt a pakliban, hogy itt hagyna, és ezt nem szerettem volna kockáztatni.

10 perc alatt talált egy szerinte megfelelő szettet nekem, ami egy hosszú ujjú blúzból, és egy fekete farmernadrágból állt

-Ez jó lesz? - néztem le lábaimra, kissé ideges voltam - Mármint nem túl hétköznapi?

-Dehogyis az - csapta össze kezeit - Mert inkább mennél buliba illő ruhába? - húzta fel bal szemöldökét, amitől viccesen nézett ki

-Nem - intettem nemet fejemmel

-Azért - nevetett fel -Gyere rakok rád egy kicsi sminket, és kivasalom a hajad

-Biztos kell ennyi minden? Ugye nem akarsz sok sminket rám kenni?

Manon ki, majd befújta a levegőt - Rore, pedig már azt terveztem, hogy 6 kg alapozót kenek az arcodra - hangja ironikus volt, szemeimet megforgattam - Szerinted?

-Mondtam már, hogy izgulok?

×~§~×

Idegesen álltam a fekete magassarkúmban, az esti hideg levegő csípte arcomat, szinte feleslegesnek gondoltam az arcomat díszítő sminket. Charles az előbb hívott, mindjárt itt lesz, és lábaim már szinte remegtek az izgalomtól. Manon mikor kész voltam elment, és sok sikert kívánt, amire nagy szükségem lesz, ha nem szeretném magam leégetni Charles előtt.

Egy autó parkolt le a ház előtt, bár nem láttam a sötét miatt, következtetni tudtam, hogy Charles lesz az. Az alak kiszállt a kocsiból, a lámpák miatt felfedeztem rajta Charles vonásait, hatalmas megnyugvás suhant végig testemen.

-Nem fázol? - kérdezte, mikor elém ért

-Kicsit - vontam vállat, Charles levette zakóját, majd rám terítette

Gyorsan végignéztem rajta, fekete cipő, fekete farmernadrág és egy fehér ing volt rajta, az ing ujja könyökéig fel volt hajtva. Ha jól láttam Charles is végignézett rajtam, viszont ő nem is próbálta titkolni, halványan rám mosolygott, mikor kibámulta magát

-Nem fogsz így fázni? - húztam összébb magamon zakóját

-Nem fogok, nyugi - nyugtatott meg

Charles nagy levegőt vett, majd egy másodperccel később egy hideg kezét éreztem, ahogy az enyémet kulcsolja körbe. Meglepődve néztem rá, de ő csak a kisfiús mosolyával nézett rám.

Amikor a kocsi előtt voltunk elengedtük egymás kezét, Charles kinyitotta előttem az ajtót, majd be is csukta azt, mikor bent ültem. Gyorsan átszaladt a túloldalra, majd beült ő is, és beindította az autót.

-Hova megyünk? - kérdeztem, mikor bekötöttem magam

-Az titok - miközben vezetett, tekintetem nem emeltem le róla, meg szerettem volna nézni vezetési taktikáját, hiszen a tudat, hogy ő a formula 1-ben pilóta, nem hagy nyugodni

-Legalább jól öltöztem fel? - pillantottam végig szettemen

-Tökéletesen - emelte rám egy pillanatra tekintetét

Az út további része úgy ahogy csendben telt, csak pár szót váltottunk egymással. Mikor Charles leparkolt, kíváncsian pillantottam ki

-Charles, nem kellett volna idehoznod - fordultam felé, viszont Charles már nem volt mellettem. Az ajtó kinyitotódott mellettem, vállam felemelkedett ijedtségemben - Ijesztő vagy - nevettem el magam

-Kinek mi - végignézte, ahogy kiszállok a kocsiból, majd ismét megfogta kezemet

-Igen, gondolom még nem nagyon mondták rád azt, hogy ijesztő vagy - jegyeztem meg cinikusan

-Milyen igazad van - az étterem ajtaját kinyitotta, előreengedett azon.

Az étteremben senki sem volt az ott dolgozókon kívül, kíváncsian fordultam Charles felé

-Te ezt most komolyan gondoltad? - kérdeztem tőle felhúzott szemöldökkel

-Most miért? Ne szólj semmit, és inkább élvezd a mai napot - tolt meg enyhén hátamnál, mire megindultam egy megterített asztal felé. Charles kihúzta a széket, majd leültem arra, velem szemben ő is helyet foglalt.

Kiválasztottuk az ételt, amit enni szeretnénk, a pincér pedig fel is vette a rendelésünket.

-Biztos jó ez az öltözet? Kicsit így érzem, hogy alul öltöztem - húztam el ajkamat

-Én meg mondtam már, hogy tökéletes, emlékszel? - tette kezét az asztalon pihenő kezemre, bólintottam egyet - Valamit szeretnék megkérdezni - nézett komolyan szemembe, szívem hirtelen ezerrel kezdett verni

-Rendben, kérdezz - tartottam vele tovább a szemkomtaktust, hatalmas levegőket vettem

-Leszel a barátnőm?

2019, október 2