𝙻𝚘𝚗𝚎𝚕𝚒𝚗𝚎𝚜𝚜 ||𝙲𝚑𝚊𝚛𝚕𝚎𝚜 𝙻𝚎𝚌𝚕𝚎𝚛𝚌|| 𝚋𝚎𝚏𝚎𝚓𝚎𝚣𝚎𝚝𝚝✓

|🅵🅸🅵🆃🅴🅴🅽|

Verekedés

Dermedten néztem ahogy Charles maga mögé tol, közben pedig Matheo egyre idegesebb lesz. Minden porcikám remegett, miközben tekintetem nem tudtam levenni Matheoról.

-Menj, Aurore, itt a kulcs - Charles kezembe adta a ház kulcsát, miközben összeszűkített szemekkel nézte Matheot. Nem tudta, ki ő, mégis láttam rajta, hogy sejti, ezért váltott ki belőle ilyen reakciót már csak a látványa is

-Ó, Aurore, micsoda meglepetés - erőltetetten felnevetett, tenyerét összecsapta, Charlessal farkasszemet néztek

-Te mit keresel itt? - Charles mérgesen nézett rá, Matheo kaján vigyorra húzta ajkát. Meglepődve néztem felváltva Charlesra, majd Matheora, míg mindkettő mérges pillantásokat vetett egymásra.

-Én is kérdezhetném tőled - Matheo keresztbe fonta karját, majd rám vezette tekintetét - Mi az, Aurore? Hát ezért mentél el? Miatta?

Lesütöttem szemem, majd óvatosan megragadtam Charles pólója szélét - Charles, menjünk kérlek - hangom halk volt,rámnézett, majd halványan bólintott egyet. Mikor mentünk volna el Matheo mellett, megállított, majd erősen megragadta karomat

-Engedj el - rángatni kezdtem kezem, hátha elenged, de nem így volt, sőt, szorítása erősebb lett

-Azt kérte, engedd el - Charles meglökte Matheot, aminek hatására elengedte kezem. Matheo tekintete szikrákat szórt Charles felé, közben karomon kezdett meglátszódni a piros folt, amit keze okozott

-Ironikus - jegyezte meg Matheo

-Inakbb fogd be, egyáltalán nem hiányoztál az életemből - Charles rángatni kezdett maga után

-Egyébként neked nem futamokon kéne lenned?! Csodálkozom, hogy még nem haltál meg, úgy mint Jules! - Matheo utánunk kiáltott, Charles megállt, én teljes erővel hátának rohantam, hiszen nem tudtam időben megállni. Éreztem, ahogy Charles megfeszül, majd mire pislogtam volna egyet, megfordult, majd engem arrébb lökve Matheo irányába ment.

Dermedten néztem az eseményeket. Azt ahogy Matheo mosolyra húzza száját, majd Charles öklét Matheo arca felé emeli, majd egy ütést mér be neki, amit több követ. Gyorsan odafutottam hozzájuk, Charles már leterítette Matheot, úgy ütötte őt.

-Charles, Charles! Hagyd abba - kezem vállára tettem, mire ő íriszeit rám emelte, keze megállt a levegőben. Matheora néztem, feje véres volt, de a mosoly még mindig arcát díszítette. Összeszorított szemekkel elemeltem róla tekintetem, Charles pedig felállt. Ökle kicsit vérzett, bár mintha ezt észre sem vette volna. Pár ember körülöttünk volt, egy kivételével mind telefont tartott a kezükben, videóztak - Gyere Charles menjünk innen - ragadtam meg pólóját, tekintetét rám emelte. Megfogta kezemet, majd a kisebb tömegből kivezetett.

×~§~×

-Charles! Charles! - a házban Charles ideges mozdulatokkal dobta le a zacskót az asztalra, majd vetette le magát a székre. Kezét hajába vezette, idegesen beletúrt

-Mi van már? - egy könnycsepp folyt le arcán, amit gyorsan letörölt, fejét tenyerébe temette

-Minden rendben? Honnan ismered Matheot? - leültem mellé, majd óvatosan átöleltem őt

-Régről. Sok összetűzésünk volt - ránéztem, éreztem, hogy nem csak ennyiről van szó

-Ő volt az. Vele szakítottam - Charles rámnézett, tekintete szomorú volt

-Bántott? - az asztalra néztem, halványan bólintottam egyet, kezét ökölbe szorította

-De már nem lényeges - szorítottam meg kezét - Milyen futamról beszélt? Jules.... Ő az egyik családtagod volt?

Habár tudtam, hogy fájdalmas téma lehet ez neki, szerettem volna tudni róla. Hiszen, ha mesél, tudom, hogy megbízik bennem, és talán én is eltudok mondani pár dolgot neki a múltammal kapcsolatban. Amire nagy szükségem lenne,hiszen egyre nagyobb űr tátong a szívemben, és szeretném, ha ezt valaki kitöltené. Ha épp Charles lesz az, állok elébe.

2019, szeptember 7

Update: elkezdtem írni 2 könyvet, az egyiknek megszokottan Charles a főszereplője, a másiknak pedig Max Verstappen, de remélem azért így is olvasni fogjátok! ^^