Avagy hogyan találkozik egymással két fiatal, ámde összetört szív, és hogyan szabadul meg egyikőjük legrosszabb rémálmától.
❗NÉHOL KÁROMKODÁSOK IS ELŐFORDULHATNAK❗
A könyv eleje nem a legprofibb, kérlek nézzétek el nekem c:
[Minden kép, ami a törté...
-Szia Manon - köszöntem bele, amint felvettem a telefont
-Hali Aurore - hangja mint mindig, most is kedves volt - Láttam, kerestél nemrég, történt valami? - ásított egyet, úgy érzem, most ébredt ő is. Felkeltem az ágyból, majd az ajtó felé lépdeltem
-Igen, sürgősen beszélnünk kell - kinéztem, a folyosó üres volt. Magamban halat adtam, amiért Matheo elment
-Hol találkozzunk? - kérdezte
-A kávézóban, ahol régen is
Régen volt, hogy naponta elmentünk a kávézóba, egy idő után már törzsvendégnek számítottunk, a pultos lány, Amy már fejből tudta, hogyan szeretjük a kávét. Az elején még küszködött a francia nyelvvel, hisz Amerikában született, csak szüleivel ideköltözött. Emlékszem, hogy egyszer meséltem egy viccet Manonnak, aki épp itta a forró csokiját, és telibe köpött, annyira nevetett. Az egész kávézó minket nézett, egy kettő kacajt is hallottunk.
-Rendben, összeszedem magam, és indulok - ezzel letette.
Gyorsan átöltöztem egy farmer nadrágba, és egy ananászos pólóba, amit betűrtem a nadrágba, majd a telefont beleraktam egy kis táskába, a pénztárcával együtt. A kulcscsomómat felkaptam az asztalomról, majd elindultam, természetesen, előtte bezártam a házat.
Hamar odaértem a kávézóba, a kis csengő az ajtó felett jelezte a dolgozónak, hogy új vendége van. Körbenéztem a kávézóban, és örömmel fogadtam, hogy szinte semmi sem változott. Minden úgy néz ki, mint régen.
A fal most is fehér, és még mindig ott van rajta a kávéfolt, amit egy idősödő néni öntött ki oda, mert bevallása szerint hideg volt a cappucino. Hát, ha fél óráig magad előtt hagyod, persze, hogy hideg lesz. A pult mögött egy ismeretlen de kedves kinézetű lány állt, épp a sütiket pakolta be a pultba. Egy felszolgáló a telefonját nyomogatta, érkezésemre felpillantott onnan, majd ismét folytatta tovább tevékenységét. A parketta sötétbarna volt, a plafon pedig szintén fehér. A falnál volt egy könyvespolc, a sarkokat egy egy növény díszítette.
Elmosolyodtam, majd tekintetemmel Manont kerestem. Hamar megtaláltam a sarokban, ezért elindultam hozzá.
-Szia - álltam meg mellette, mire felkapta fejét hangomra. Gyorsan felpattant, majd magához szorított.
-Olyan rég találkoztunk! - engedett el. Halványan rámmosolygott, majd visszaült a székre, ezért én is leültem az előtte lévő székre. Táskámat az asztalra raktam, Manoné mellé, majd kicsit félve néztem rá
-Miről szerettél volna beszélni? - fonta össze maga előtt kezét, tekintetét szigorúan rajtam tartva.
-Persze, de ugye szakítottál már vele? Sosem volt valami szimpatikus - Na igen. Manon mindig unszimpatikusnak tartotta Matheot. Akárhányszor találkoztak, Manon mindig szúrós megjegyzésekkel illette, ami nem tetszett Matheonak. Szerinte Manon rossz hatással van rám, ezért mindent elkövetett azért, hogy ne tartsam vele a kapcsolatot. Hát ez besült, Matheo.
-Hát.. Nem igazán.. - figyeltem, ahogy a felszolgálólány az asztalunk mellé jön, kezében egy ksi jegyzetfüzettel, és egy tollal. Szőke haja egy kontyba volt fogva feje tetején, enyhén ki volt sminkelve.
-Mit parancsolnak? - hangja kicsit unott volt, szájában egy rágót rágott. Kitűzőjére pillantottam, amin a Charlotte név díszelgett.
-Én egy capuccinot - Charlotte rám pillantott
-Egy latte macchiato - figyeltem, ahogy leírja ezeket, majd ismét ránk néz
-Mást esetleg?
-Egy Yoghurtos gyümölcs szeletet - Manonra néztem, aki elmosolyodott, majd rám nézett
-Akkor már kettőt - Charlotte elment, ezért nyugodtan folytathattuk tovább a beszélgetést
-Na szóval, miért nem szakítottál még vele? - Manon érdeklődő tekintetétől elszorult a torkom
-Kicsit bonyolult - szívtam be alsó ajkam
-Miért lenne bonyolult? Elmondod neki, hogy vége van kisapám, és kész, nem? - csapott enyhén az asztalra
-Azóta összeköltöztünk - csúsztam lejjebb a széken
-Hogy mit csináltál?! - kiáltott fel, mire a kávézóban az emberek mérges pillantással illettek minket.
-Halkabban, felhívod ránk a figyelmet - sóhajtottam
-Jólvanna, bocsi - sóhajtott ő is - miért költöztél össze vele?
-Tudod, milyen a kapcsolatom a szüleimmel. Úgy gondoltam, hátha ott jobb lesz, de.. - a torkomban gombóc lett, csak tátogtam, mint egy hal
-De? - hajolt előrébb
-Elég nehéz erről beszélni, de.. - felemeltem kezem, majd megfordítottam, hogy a tenyerem legyen felfelé.
-Ezek mik, Rore? - kezébe vette kezemet, majd óvatosan végighúzta ujjait a lila, kék zúzódásokon
-Matheo... - lesütöttem tekintetemet, mielőtt folytattam volna - egy ideje kiabál velem, és ver - hangom végére elcsuklott - ma reggel például meg akart folytani - kivettem kezem kezéből, majd átöleltem magam nyugtásképp
-Úristen - oldalra kaptuk tekintetünket, ahol Charlottetot láttuk, aki megdermedve nézett minket, kezében tálca volt, amin a rendelt italok, és sütik voltak.
2019, augusztus 17
Heó heó 😝 Kicsit késve, de megjöttem a következő résszel, hogy tetszik? 😜 1. Mi a véleményetek Manonról? 😏 2. Szerintetek lesz köze bármihez is Charlottenak? Miért lepődött meg ennyire, mikor meghallotta, hogy Auroret bántalmazzák? 🤔
Kicsit off, de most voltunk Kalocsán, és aaaaawwww, találtam egy olyan újságot, amiben van Stranger Thingses poszter 😍😍
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Igaz, van már Alitás poszterem is, amit még lusta voltam kirakni a falra, de naa, muszáj volt megvennem 😍😍
