𝙻𝚘𝚗𝚎𝚕𝚒𝚗𝚎𝚜𝚜 ||𝙲𝚑𝚊𝚛𝚕𝚎𝚜 𝙻𝚎𝚌𝚕𝚎𝚛𝚌|| 𝚋𝚎𝚏𝚎𝚓𝚎𝚣𝚎𝚝𝚝✓

|🅽🅸🅽🅴🆃🅴🅴🅽|

Ti mit kerestek itt?

-Ennyire féltél?

Nem tudom hogyan, de a film végére Charles ölében ültem, hátam mellkasához nyomva, kezével kezünket összekulcsolta

-Én? - emeltem fel fejemet, tökéletesen ráláttam arcára - Dehogyis, imádom a horrorfilmeket, csak fáztam a takaró mellett is, és neked meleg a tested - vontam vállat, miközben tekintetem ismét a TV-re vezettem, ami már teljesen fekete volt

-Most komolyan csak azért, mert fáztál? Nyáron? - hangja furcsa volt - Ez nagyon különös - gondolkodott el

-Az - továbbra is mellkasának voltam dőlve, szemeimet behunytam - Még mindig fázok, maradjunk így - szívtam be pólója illatát

-Szeretlek, te buta - szorított szorításán, fejét vállamra rakta

-Én is - mosolyodtam el

Szemem továbbra is behunyva tartottam, hihetetlenül álmosnak éreztem magam, Charles pedig biztonságot nyújtott számomra - Mennyire élvezed ezt az egész formula 1-t?

Pár másodpercig csend volt, majd megszólalt - Számomra az jelent mindent. Mikor vezetek, teljesen más vagyok, mintha egy álomvilágban lennék. Tudom, hogy ez veszélyes, mégsem érdekel, sőt, a tudat, hogy bármi megtörténhet feltüzel. És szeretnék bizonyítani az embereknek, azoknak, akik kiskoromban kinevettek, hogy jó vagyok ebben, és igyekszem minden hibám kijavítani - hangja komoly volt, nyugodtsággal hallgattam minden egyes szavát

-És a családod? Ők nem félnek, hogy valami történik?

-Nem tudom. Igazából szinte az egész családomnak van vagy volt köze ehhez, hozzá vannak szokva ezekhez

-Értem - suttogtam, habár szinte semmit sem fogtam fel szavaiból. Egyre álmosabb lettem, a sötétség pedig nem akadályozta ezt meg -Miért van ilyen sötét?

-Le van kapcsolva a villany - motyogta vállamba

-Oh - lepődtem meg

Charles nem felelt semmit, mindketten csöndbe burkolóztunk, percekkel később pedig elaludtunk.

×~§~×

-Charles? Hol vagy? - idegen hangot hallottam meg, szemem továbbra is lehunyva tartottam

-És ha nincs itthon? Minden villany le van kapcsolva -szólalt meg egy második hang, jobban Charles ölelő karjába fészkeltem magam

-Itthon kell lennie, nem hinném hogy elment valahova - a léptek egyre hangosodtak, mígnem elértek ide, a villany felkapcsolódott - Ő... Arthur? Gyere ide - Charles karjai megfeszültek körülöttem, mozgolódni kezdett

-Ez ki? CHARLES! - az Arthurnak nevezett fiú elkiabálta magát, szemeim kipattantak

-Maradjatok már csendben - szólalt meg Charles rekedt, álmos hanggal

-Nem maradunk csendben, inkább magyarázd el szépen, ki ez a lány - tekintetem rájuk kaptam, két Charlesra hasonlító fiút pillantottam meg

-Jó lenne, ha ezt megmagyaráznád - tette keresztbe kezét a barna hajú

-Egyébként ti mit kerestek itt? - Charles feljebb tornázta magát az ágyon, én felálltam, követve példámat ő is

-Már meg sem látogathatjuk a tesónkat, akiről azt pletykálják, hogy megvert egy fiút egy lány miatt?

2019, szeptember 16

Tudom, kicsit rövid rész lett, de mindenképpen itt akartam abbahagyni, bocsii :'D