𝙻𝚘𝚗𝚎𝚕𝚒𝚗𝚎𝚜𝚜 ||𝙲𝚑𝚊𝚛𝚕𝚎𝚜 𝙻𝚎𝚌𝚕𝚎𝚛𝚌|| 𝚋𝚎𝚏𝚎𝚓𝚎𝚣𝚎𝚝𝚝✓

|🆃🆆🅴🅽🆃🆈|

Egyedül szeretnék lenni

-Már meg sem látogathatjuk a tesónkat, akiről azt pletykálják, hogy megvert egy fiút egy lány miatt?

Charlessal egymásra pillantottunk - Ez most komoly? Ilyen gyorsan kikerült a videó? - kérdeztem meglepetten

-Ne csodálkozz, szeretik az emberek a drámákat - vont vállat - Akkor csodálkoztam volna, ha nem kerül ki - hunyta be szemeit

-Amúgy elmagyaráznátok, hogy mi folyik itt? - húzta fel szemöldökét a fiatalabbik fiú, Arthur - Miért mondja anyu azt, hogy hetek óta nem látogattad meg, és hogy nem válaszolsz üzeneteire? Totálisan ki van akadva - fonta keresztbe karját

-Ő van kiakadva? Ha tudnátok mit hallgatott el, ti se akarnátok annyira látni - hangját felemelte, de még nem kiabált

-Mit hallgatott el, ami miatt ennyire kiakadtál, Charles? Szeretnénk mi is tudni, hogy mi az oka annak, hogy nem beszélsz vele - a másik fiú szüntelenül Charlest nézte

-Nem akarlak titeket ellene irányítani, nem fogom elmondani. Higgyétek el, joggal hallgatta el, minket védett vele - sóhajtott Charles

-Ha joggal hallgatta el miért vagy rá ennyire kiakadva? - kérdezte az előbbi fiú

-Lorenzo, igaz, hogy joggal tette, de egy idő után kötelessége lett volna elmondani - dörzsölte meg arcát Charles

-Mondd már el, mit hallgat el előlünk! Ha te is tudod, nekünk is jogunk van róla tudni! - emelte fel hangját Arthur is

-Ennyire szeretnétek? Legyen! Kiderült, hogy Jules egyáltalán nem akart volna versenyezni! De azzal fenyegették, hogyha nem fog versenyezni, akkor örüljön annak, hogy beveszik másik csapatba, mert elintézik azt, hogy kikerüljön a formula 1-ből! Sőt, Camille terhes volt Julestól, és a gyereket meg is szülte, és elment innen, hogy ne derüljön ki! - Charles magából kikelve kiabált, majd összetörve az ágyra ült. Lassan leültem mellé, majd átkaroltam

-Nyugi, oké? Most ne gondolj rá, rendben? - simítottam végig hátán többször, majd a testvéreire pillantottam. Sokkolódva néztek testvérükre, Arthur remegve pillantott Lorenzora

-Most hagyjatok - pattant fel mellőlem Charles hirtelen, majd hatalmas léptekkel kiviharzott a szobából

-Utánamegyek - álltam fel, majd rájuk se nézve Charles után rohantam.

Első utam a szobája felé vezetett, de az ajtó zárva volt - Charles? Itt vagy? - kopogtam be a szobán

-Aurore, most hagyj légyszíves! - hallatszódott ki hangja tompán a szobából

-Engedj be Charles! Féltelek téged! - tettem tenyerem és homlokom az ajtóra

-Egyedül szeretnék lenni! - hallottam egy puffanást, idegesen távolodtam el az ajtótól

Charles mindig nyitva hagyja az ablakot a szobájában, mi van, ha most is nyitva van? Veszíteni nem veszíthetek vele, ezért gyorsan a bejárati ajtóhoz szaladtam. Nem foglalkoztam az épp vitázó Arthurral és Lorenzoval, számomra Charles épsége volt a legfontosabb. Hatalmas erővel nyitottam ki az ajtót, majd csaptam be azt. A hideg levegő miatt fázni kezdtem, a talpamat szúrta néhány földön heverő ág, de csak szaladtam. Mikor megláttam, hogy ablaka nyitva van, hatalmas megkönnyebbülés futott át testemen. Óvatosan bemásztam az ablakon, tekintetem rögtön Charles alakját kereste, amit meg is pillantottam, ahogy az ágyán ülve szorított egy képet, teste enyhén rázkódott.

2019 szeptember 21