WOW: A cég / 2019 ©/

6. Fejezet

   Délután fél kettő van. Az autóban ülök Bence mellett, csendesen telik az utunk.
- Az ebédet még egyszer nagyon szépen köszönöm, jól esett.
- Igazán nincs mit! – áll meg Bence a házam előtt.
- Este Laurával lent leszek a Luxban, ha gondolod, gyere el.
- Az egy bár, igaz? – kérdezi, mire bólintok. – Mi a Lockban leszünk, bulizunk egyet, de be mehetünk előtte oda szerintem.
- Rendben, ha akartok, gyertek – szálltam ki, majd egy intéssel ő tovább is ment.
Amint beléptem a házba, levetkőztem és a táskámmal együtt a kanapéra feküdtem. A telefont kivéve a táskámból, írtam Laurának: „Ha rá érsz akkor gyere át, majd itt elkészülsz nálam."
Azonnal jött is válasz, hogy indul. Ha már jön legalább el mondom neki mik is történnek velem, és azt is megtudom tőle kérdezni, hogy mi történik az egyetemen.
A közösségi oldalakat nézegettem, miközben arra lettem figyelmes, hogy csengetnek. Már itt van? Fel kelek és az ajtóhoz megyek, a barátnőm áll az ajtóban egy nagyobb reklám szatyorral a kezében.
- Szia! – ugrik hirtelen a nyakamba.
- Szia, mondanom sem kell érezd magad otthon – mutatok a ház felé. A lány a terasz ajtó felé megy és a felhőket bámulja.
- Szerintem lassan esni fog – megfordul – nos, mindent hallani akarok. Semmit sem meséltél el arról a bizonyos Krisztiánról. Csak hogy felhúzta az agyad.
- Hát figyelj – ülünk le a kanapéra -, igazából egy nagyon jó képű pasiról van szó, nem is az, de az egója akkora, hogy csak na. De lehet csak velem ilyen – sütöm le a szemem – szerintem nem bír.
- Honnan veszed? – kérdezi az előttem ülő felkötött hajú lány.
- Nem tudom – piszkálom a körmömet. – Inkább megmutatom az Instáját – veszem a telefonom a kezembe. A képeit nézegetve látom Laurán, hogy meg akarja válogatni a szavait.
- Vajon mit csinál folyamatosan Dubaiban? Hol nem járt még ez az ember? – kezébe veszi a telefonom. – Jól van kicsit nagy az orra, de jó ég, nagyon helyes – felnevetek. – Most már értem miért mondtál fel a telefonos boltban.
- Nem miatta, elhiheted. Hiszen tudod jól, hogy nem szerettem ott dolgozni.
- Igen, tudom – ölel meg. – De ha elfogadod a tanácsom, akkor én ezt a palit nem hagynám – fogja fel a telefonom és ismét a képeit görgeti. – és ő, ki? – mutat a képre, ami szintén Dubaiban készült a tenger előtt, ahol egy bárban vannak este és épp esznek.
- Fogalmam sincs, nézd meg kit jelölt meg rajta – Laura mindjárt meg is lesi a fényképész Instagramját.
- Úgy tűnik a barátja – mondja Laura – sok a közös képük.
Laura még egy párszor át nézte a két Insta fiókot és letette a telefont. – Azért nem jöttél el ma, mert felmondtál?
- Igazából, Krisztiánnal mentem el – nézek a plafonra.
- Jajaj, az én barátnőm szerelmes.
- Nem vagyok az, ne mosolyogj. Estére elhívtam két srácot a Luxba, bár ők mondták lehet a Lockba mennek bulizni – mondom.
- Jól van – kel fel – igazából nekem mindegy mit csinálunk ma. Felőlem mehetünk bulizni is.
- Hát én azt tudom. Itt alszol? – kérdezem tőle, mire a lány bólint és elmegy a konyha felé.

- Egyáltalán beszéltél már vele, komolyabban is? – kérdezte.
- Nem – felelem.
- Akkor mit vársz, hogy csak úgy a karjaidba ugrik és – nem tudta be fejezni a mondatot, mert közbe szóltam.
- Nem akarom, hogy a nyakamba ugorjon, de nem azért nem tudtam vele beszélni, mert nem akartam, hanem azért, mert sosem volt jó pillanat. Amikor elmentem az egyetemre és el vittem a céghez akkor is telefonáltam, szegény meg sem mert szólalni. Aztán mikor elmentem érte, hogy haza vigyem akkor is haragudott rám, akkor tudtam volna vele beszélni, de nem beszéltem akkor én voltam a hülye, amikor elmentem érte reggel, dühös volt, amiért elvittem a régi állására – arcomat vakartam, a borostám kezd már zavarni.
- Felmondott? – nagy szemekkel néz rám.
- Igen – jelentem ki büszkén.
- Na, de nem fejeztem be, szóval ne várd azt, hogy a karjaidba ugorjon és ő kezdjen mindent. Te mentél érte már az egyetemre, haza vitted, elmentél reggel érte, akkor ne várd már, hogy még ő menjen utánad – a barátom feláll előttem és elindul. – Szerintem menjünk el inni valamit – mondja.
- Ez remek ötlet – ki mentünk az irodából, a lifttel le. A fehér autóba beülve, elhajtottam Ricsi autója elől, de észrevettem a visszapillantóból, hogy jön utánam. Hazának veszem az irányt, hogy tudjunk valahol legalább alapozni az estére.
A lakás hátsó parkolójához nyitom ki a kaput, mikor Ricsi mögöttem dudál, jelezve, hogy ideért. Beállok a parkolóba, majd kiszállok az autóból. Telefont zsebre téve zárom le az autót.
- Este el megyünk Lockba, mit szólsz? – kérdezem.
- A kocsit hol hagyom? – mutat a fekete terepjárójára.
- Mondjuk itt – a kinti ajtóhoz megyek, ami felvezet a lakáshoz -, majd nálam alszol és akkor elmegyünk egy autóval, majd felhívom Zsót, ugorjon el értünk.
- Az ki? – jön utánam a lépcsőn.
- Az egyik alkalmazottam, ő szokott vinni bulizni – keresem a kulcsom majd kinyitom az ajtót. A lakást le sem tagadhatnám, az előszobában jobb oldalt egy sötét barna beépített szekrény van, bal oldalt a fürdő, mellette pedig két szoba. A nappaliba megyünk, amiből nyílik egy erkély. – Kérsz valamit inni? – kérdezem és kinyitom, a hűtőt majd kiveszek belőle egy Grey Goose vodkát. Leveszek a polcról két poharat majd öntök is bele. Oda viszem az üveget a pohárral, Ricsi kezébe adom és vissza megyek az én poharamért is.
- Szóval, most le fogod magad inni? – kérdezi.
- Bence elvitte ebédelni Lorellát – mondom.
- Ezt honnan veszed? – kérdezi és belekortyol az italba – ó, hogy tudod, mi a kedvenc.
- Mert láttam – ülök le a fotelbe.
- És akkor mi van, ez csak egy ebéd. Gondolom nem történt semmi.
- Jaj azért te is ismered Bencét – mondom és leveszem magamról a zakóm.
- Mindegy is, most én a Bence életébe nem szeretnék belefolyni, mindenki ismeri. Hogy-hogy akarsz menni a Lockba? – kérdezi.
- Hát, most miért? Csak jó buli lesz – mondom és töltök magamnak még egy pohárral.
- Jó akkor felhívom a Lockosokat – mondja Ricsi és már elő is veszi a telefonját.

- Igazából fogalmam sincs mibe menjek. Csak kerestem pár darabot otthon, de inkább szoknyás kedvem van, mint farmer – veszi elő a szatyrot Laura, amit időközben felhozott az emeletre. Az ágyamon ülök és bámulok a fehér szekrényt. Nem is értem miért akarok én bulizni menni. Jobb aludnék itthon. – Valami baj van Rella? – teszi vállamra a kezét a barátnőm.
- Ja, nincs semmi. Nézünk neked is valami szoknyát – mondom és kinyitom a szekrényem. – Van két ugyan olyan ruhám, csak az egyik vörös a másik pedig fekete – ki emelem mindkettőt –, nézd, csipkés – a ruha normál anyagára díszítésként az egészet becsipkézték, még egy esküvőre vettem, mert nem tudtam eldönteni melyikbe menjek.
- Úristen, Rella ezt még nem is láttam. Minek vannak neked ilyen ruháid? – kérdezi nevetve.
- Te mondod, akinek a szekrénye tele van ilyen darabokkal? – nevetek fel. – Szóval melyiket kéred? – kérdezem, mire rá mutat a feketére. – Rendben – akkor legalább a ruha meg van.
- Írtak neked – nézi a telefonom – Bence az.
„Szia! Patrikkal azt beszéltük elmegyünk alapozni a Luxba, onnan meg el kéne menni a Lockba. Ha gondolod, akkor menjünk együtt és hétre ott vagyunk."
- Azt írta, elhozza Patrikot ők ikrek, ha még nem mondtam volna, és, hogy eljönnek a Luxba, viszont elmegyünk a Lockba bulizni. Mit szólsz?
- Felőlem mehetünk, én szabad vagyok – jelenti ki az ágyamon fekve és a telefonját nyomkodva.
- Rendben akkor hétre jönnek értünk – Bencének írtam, hogy velük megyünk, lementem az emeletről és lehúztam a konyhában a redőnyt, majd a teraszajtónál a sötétítő függönyöket is. Visszamentem az emeletre.
- Hallod, ezek tényleg ikrek – szólal fel Laura, ijedtembe a mellkasomhoz kapok.
- Kik? – fekszek mellé, és Instán nézi Bence profilját.
- Végem van tőled, te bekövetted őket? – kuncogok fel.
- Nem, csak nyilvános a fiók.
- Jó örülök ennek, de most ne nézegesd már – nyomom le a telefont.
- Amúgy a Ricsi is nagyon helyes, basszus, milyen helyes palikkal vagy te körbevéve – becsukta a szemét és mosolyogva ábrándozik.
- Na jó, tényleg fejezd be – kelek fel. – Inkább gyere, kell sminkelni, aztán öltözni lassan hét óra.
A fürdőbe érve a szekrényből kivettem a sminkes dobozom.
- Nekem a hajamat is be kéne hullámosítani – fejemhez csapok.
- Miért most szólsz? – kérdezem tőle. – Jó, mindegy, meg csinálom – adtam be a derekam. Laura a felkötött haját kiengedni. – A sminked legyen feketés, vagy egy sima tust akarsz csak? – kérdezem, míg a hajvasalót dugom be a konnektorba.
- Szerintem csak tus lesz, nyugi azt én is meg tudom csinálni – megnyugodtam, hogy legalább magamra is lesz idő.
Laurának sok haja van, így kicsit csaltam, mert csak a felső részét hullámosítottam be, és sok lakkot fújtam rá, hogy jól megmaradjon neki.

Ha tetszett nyomj egy csillagot, és kérlek írj egy véleményt a történetről! 
Puszi 
X Lena