WOW: A cég / 2019 ©/

16. Fejezet

„Jó akkor ezeket a régi nyolcvanas és az újabbakat elviszem a Dj-nek. A képeket is megoldom."
Írta a csoportba Ricsi, amiben én és Laura szerepelünk még. A zenéket Laura küldte el, hogy körülbelül mit játsszon a Dj, és természetesen, amit Rella szeret.
Tegnap este mielőtt Rellához elmentem, Laurával egyeztettük, hogy kik legyenek ott a bulin. Néhány embert a cégtől is meghívtam és velük is csináltunk csoportot, a 95 százaléka vissza is jelezte, hogy eljön.
„Ricsi, el tudsz értem akkor jönni mondjuk fél kilencre? Addigra végzek az egyetemen, és mehetünk vásárolni. Rendeltem tortát, elvisszük azt is. Krisz, meddig dolgozik ma Rella?" - kérdezte Laura.
„Nem tudom, meddig dolgozik, szerintem azt egyeztesd vele. A hely le van foglalva, bármikor tudtok menni. Sok sikert!"
Írtam nekik, mire a kapucsengőm megszólalt. Oda rohantam felvettem.
- Jó reggelt, a virágot hoztam – megnyomtam a gombot, ami beengedte a vendégem. A rendelt rózsacsokrom megérkezett a várt időpontra, fizettem majd letettem a járólapra. A szobámba mentem és felöltöztem. Fekete nadrágot és fehér inget húztam fel egy barna krémszínű kabátban a csokorral és a fontosabb dolgaimmal léptem ki a lakásból.
Az autóba betettem az ötven szál rózsacsokrot, és beültem az autóba. A telefonom csörögni kezdett rá csatlakoztattam az autóra, így gyorsabban meg tudtam oldani.
- Szia Krisz, figyu, mit vegyek Rellának? – kérdezte Bence.
- Jótól kérdezed. Fogalmam sincs - tolattam ki.
- Szerinted minek örül? – kérdezi.
- Mikor akarod neki oda adni, a munkahelyen vagy a buliban? – kérdezem.
- Hú nem mehetek üres kézzel egyik helyre sem – fel nevetek.
- Mit szeretnél te Rellától, hogy ennyi ajándékkal elhalmozod? – kérdezem.
- Jó, akkor veszek neki virágot – mondja.
- Ha rózsát akarsz venni neki ne vegyél, mert én már vettem neki.
- Vöröset? – kérdezi.
- Nem bazdmeg, fehéret – csapok a kormányra, mert közben egy kisebb dugóba kerültem.
- Úha, a főnök szerelmes – húzza el az utolsó szót.
- Jó, leszállhatsz rólam – mondom.
- Nem veszek vöröset, akkor valami vagány kis csokrot csináltatok neki.
- Jól van, most intézd a dolgod ne engem zavarjál – mondom neki és leteszem. A rádióban egy régebbi zene megy. Ezt még Laura is küldte. Rella te milyen évszázadban éltél, hogy Dr. Alban a toplistádon van?
A ház elé állva dudáltam és kiszálltam a csokrot is kivettem a hátsó ülésből, majd egy képet posztoltam a csokorról egy 24 órás megjelenítéssel Instán.

A lakás előtt dudáltak. Felhúztam a fekete bakancsom és a fekete bundás bőrdzsekim. A vállamra tettem a laptop táskám, amiben minden be van pakolva, így most csak ezt az egyet vittem magammal. Az ajtót bezártam, és amíg háttal állok, felhúzom a cipzárt, mert nagyon hideg van. Mikor megfordultam majd nem elájultam.
- Mi ez? – kérdezem és a szám elé teszem a kezem.
- Boldog születésnapot – köszönt fel – ez pedig a tiéd – adja a kezembe.
- Atya világ, mennyi? – sokkolódtam le.
- 50 szál – nevetett fel. A kezemben még nagyobbnak tűnt, mit az övében. Egy pillanatig ott álltam, majd egy fényt láttam.
- Te most lefényképeztél? – kuncogtam fel.
- Meg kell mindent örökíteni – nevetett fel.
- Jesszus – mondom, megfordulok, és a kulcsot keresem a táskámban. – Segítesz? – kérdezem.
- Persze – lépett felém és kivette a kulcsom a táskámból, majd a zárt kinyitotta.
- Gyere be – mondom neki, becsukta az ajtót. A konyhába érve letettem a csokrot. – Ha már ilyen magas vagy, segíthetnél itt is – mondom neki mire leszedte a konyhabútoron lévő nagy vázámat. – Azt hittem, erre nem lesz szükségem soha, de most még is - vizet engedtem bele és a csokor épp, hogy belefért. A táskámból kivéve a telefonom lefényképeztem a csokrot és szó szerint Krisztián nyakába ugrottam. – Köszönöm szépen – pusziltam meg borostás arcát.
- Viszont most mennünk kell – mondta, egy utolsó pillantást vettettem a hatalmas csokromra.
Krisztián után mentem, majd ismét bezártam az ajtót. Beültem az autóba, majd a sofőröm is. Elindította az autót, én pedig a kezembe véve a telefont elküldtem anyunak a csokrot.
„Ezt a főnökömtől kaptam"
Facebookon és Instagramon is jött pár értesítés, hogy írtak nekem. Az Instát megnyitva Krisztián napját meg is néztem ahol posztolta a csokrot, ahogy tartja. Üzentem neki két szívecskét.
- Milyen elegáns képet készítettél a rózsámról – mutattam felé a telefont.
- Bizony – belegondolva a rózsa bazi drága, már egy szál is. Mennyit fizethetett érte?
Facebookon és minden más üzenetre válaszoltam.
A cég előtt kiszálltam az autóból, majd Krisztián is, együtt mentünk be.
- Jó reggelt – köszöntek ránk. – Boldog születésnapot – mondta a pult mögül a nő.
- Köszönöm szépen – sétáltam Krisztián mellett.
- Kár volt ki tenned a képet, hogy boldog szülinapot – kuncogtam mellette. Krisztián az asztalomig kísért.
- Nem volt kár, mindenkinek tudnia kell róla – mondta. – Most dolgozz nyugodtan, bármikor haza mehetsz, de szólj előtte azért.
- Szerintem Laurával megyek haza – Krisz bólintott és elment. A kabátomat a hátam mögé tettem, és a gépemet bekapcsoltam. Jaj Rella minek hordod magaddal a géped? Azzal rá érsz otthon dolgozni. Megnyitom az emaileket. Kaptam is kettőt, az egyiket Bence küldte, de amint látom körlevél, ha valaki tud új összeállítást a karácsonyi csomagoláshoz, az adhat ötleteket. A másik levélben pedig a cég üzent, hogy önéletrajzot kellett volna behoznom és a bankszámlaszámom. Még nincsen nyolc óra, így még a munkaidőm nem kezdődött el, a telefonomat felkapva, siettem fel Krisztián irodájához, ahová kicsit hangosabban bekopogtam.
- Mi a baj? – néz fel a gépe fölött.
- Basszus, bocsánat – néztem rá és leültem a fotelbe.
- Miért? – értetlenkedett.
- Nem láttam, nem olvastam el, nem tudtam, hogy mára kell az önéletrajzom, ne haragudj – fejemet a kezembe temetem.
- Jaj Rella – fogja meg a hátam – semmi baj, hiszen itt is eltudod mondani aztán majd később behozod. Ne gyötörd magad ez miatt!
- Oké, rendben.

A csomagolós anyagokhoz is neki álltam, minden karácsonyi ötletemet bevetettem és még rajzoltam is hozzá. Télapós vagy hóemberes kártyákat is adhatnánk a megrendelőnek, amire rá írunk valami szép idézetet. A nagy gondolkodásomban, a boldog születésnapot kezdték el, énekelni nekem. Patrik kezében egy kisebb zsúrtorta, Bence pedig egy nagyobb kála csokorral jött felém.
- Boldog születésnapot! – köszöntöttek fel.
- Köszönöm fiúk, köszönöm – a munkatársaim – némelyik – tapsolt és boldog születésnapot kívántak, és voltak olyanok, akik rám sem néztek. – Nagyon aranyosak vagytok, de nem kellett volna – néztem rájuk.
- Tessék – nyomta a titkárnő Bence kezébe a műanyag villákat, tányérokat és a kést.
- Hoztam vázát - adta a kezembe a vízzel teli tárgyat Krisztián.
- Köszönöm. Nos, ki kér tortát? – kérdezem. – Senki? Akkor én eszek – a fiúk felnevettek. Vágtam magamnak egy szelettel. – Ki kér tortát? – próbáltam hangosabban kérdezni.
- Valaki kér tortát? – kérdezte kiabálva Patrik. Két lány indult meg felénk, akiknek vágtam egy-egy szelettel.
- Ha kértek még, gyertek.
- Köszönjük, és boldog születésnapot.
- Köszönöm szépen lányok – mosolyogva távoztak el tőlünk. – Jaj, fiúk nem kellett volna – mosolyodok el zavaromban.
- Finom? – húzta el Krisztián a szót és a számba tett egy nagyobb adag tortát. Szólni nem tudtam, nem hogy bólintani, így csak a karomat tártam ki.
- Igen az – nyeltem egy nagyot. – Egyetek – mondtam nekik és már a tányérért nyúltam.
- Nekem nem szabad – mondja Krisztián.
- Vajon miért, ne féltsd az alakodat. Ennyi tortától nem leszel rosszul – felvett egy villát.
- Jó eszek – mondta durcás fejjel.
- Bence – szóltam oda a csípőre tett kézzel, háttal álló fiúnak -, ti is egyetek – vágtam három szelettel.
A székembe ülve, kezembe vettem a tányérom és a maradék tortát, ami rajta volt megettem. – Szerintem, szólhattok – néztem Patrikra – Ricsinek, hogy elvállalom a munkát – rögtönözött választ adtam a tegnapi kérdésre.
- Ó, nagyon köszi – ugrott fel Patrik és a tányérral a kezében elment tőlünk, Bence is elköszönt.
- Biztos nagyon örülnek a fiúk – ült az asztalra Krisztián. – Volt már ilyen alkalom, hogy modellt álltak nekünk a szettünkhöz, de mindig mások voltak azok sosem választottunk innen ki senkit – mutogatott a villával.
- Eljött a pillanat – mondtam. - Hol szoktak képek készülni? – kérdeztem és a kukába dobtam a tányért a villával együtt.
- Ricsi nagyon szereti az olyan helyeket, aminek tényleg van köze valamihez, nagyon sok reklámnak is a fotósa. Ezért sokat is utazik, mert több híresség is gyártat vele fényképeket vagy videókat – mondja. – És van mikor nyaralni is viszik, hogy legyen képük a sztároknak – macskakörmözött.
- Igen, észrevettem az Instáján is, hogy tényleg sokan választják őt, de szép képeket csinál, mit ne mondjak.
- Most is biztos el kell vele menned majd valami profi helyre – nevet fel. Mire vállalkoztál?
- Már nem mondom vissza – mosolyodok el.
- Ne is, hidd el jó lesz. Most megyek, nem tartalak fel. Ha kell valami fent leszek – mondja és megfordulva el megy az emeletre. Jól jönne egy hűtő. Felálltam és a lányokhoz sétáltam, akik kértek a tortából.
- Sziasztok csajok! Öm, kértek még tortát? – kérdeztem a két szőkésbarna hajú lányt.
- Nem kérünk, köszi – mondta az egyik.
- Tudnátok nekem segíteni? – kérdeztem, mire ők bólintottak. – Van itt hűtő?
- Itt lent van egy kicsi – válaszolt. – De nem hiszem, hogy már befér, viszont fent van egy nagyobb.
- Nem gondolom, hogy nagy helyet foglal, de jó, inkább felviszem. Köszi lányok – mondtam és az asztalomhoz mentem. A fiókba betettem a zacskóban lévő tányérokat és villát. A tortát felfogtam és a lépcső felé mentem.
Az emeleten a titkárnő elém jött.
- Miben segíthetek? – kérdezte.
- Azt mondták van itt egy hűtő szeretném ezt be tenni. Kér egy szelettel? – kérdeztem.
- Nem köszönöm. Gyere utánam – a nő egy kisebb konyhába vezetett, ahol több kávéfőző, hűtő található. A tortát behelyeztük, megköszöntem és lementem.