WOW: A cég / 2019 ©/

35. Fejezet

- Nem értem mi történhetett uram – állt meg velem szemben az egyik dolgozóm, aki a csomagolóban az egyik kisebb vezető. – Kell hívnunk szerelőt, az egyik gép nem működik, a nyomtatónk megállt, és tudja a villany is leszakadt.
- Igen, hívtak már a fiúk – utaltam a testvérpárra. – Mindenképp megoldom, szólj a Bencének, hívjon szerelőt, minél hamarabb jöjjenek, mindegy mennyi összegért, de nem állhatunk le – bólintott és a telefonhoz nyúlt. Kimentem ebből a csarnokból, majd felmentem a lépcsőn, Rella már sürgött forgott a nyomtató és a gépe között. Elindultam felé.
- Jó napot! – hallottam a női dolgozóim köszöntését, akiknek intettem és mentem tovább.
- Látom, megy a munka. Kitől kaptál? – kérdeztem neki támaszkodva az asztalhoz.
- Patrik adott egy kis marketinges feladatot, aztán most azokat nyomtatom – mutatott a háta mögé.
- Nagyszerű – mosolyogtam rá.
- Veled minden oké? Mond már, mi van? – tette kezeit a billentyűre pihenni és kihúzta magát.
- Csak a csomagolóban van most nagy gáz, leszakadt egy lámpa a tetőről, hála isten nem sérült meg senki. Az egyik nyomtató bedöglött és az egyik nagyobb gépünk se működik.
- Lesz meló karácsonyig – nevetett fel. – De persze, ez nem jó.
- Nem hát, veszt a cég pár milliót. Leépítést is kéne valamikor csinálnom a fiúkkal, mert túl sokan vagyunk és elég kicsi a cég – Rella sóhajtott egyet. – Mi a gond? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel, ahogyan a lányt néztem.
- Nincs semmi, csak azt hittem van még raktáratok, ahol dolgoznak embereitek – jobb csuklóját forgatta. – Bár amióta itt vagyok, biztos hallottam volna róla.
- Nem is rossz ötlet – mutatóujjam felé mutattam. – Van egy két raktár a közelben lévő utcában, lehet át kéne alakítanom, hogy a munkatársak tudjanak ott is kezdeni valamit, fel is hívom Bencét, mert lehet nagyon sok az anyagunk ott – a zsebembe nyúltam a lapos telefonért, majd amint megnyitottam a névjegyzéket, Bencét tárcsáztam, aki pár csengetés után felvette.
- Szia – szólt bele.
- Merre vagy? – kérdeztem és csípőmre tettem szabad kezem.
- Kávézóban, kérsz valamit? – kérdezte.
- Nem, köszi. Viszont hú – gondolkodtam - , basszus nem jut eszembe! Melyik utcákba is vannak a raktárjaink? Na mindegy – válaszoltam gyorsan magamnak. – Azok nagyon tele vannak? – kérdeztem.
- Krisz, ott nagyon sok dolgot tárolunk, mindkettő épületben. Targoncáink és egy rakat csomagoló anyag van, mondjuk, jó lenne egy két dolgot kivinni, vagy eladni.
- Akkor ma tartunk egy megbeszélést, mert tudod jól mi történt itt, és nagyon sok ember van így is itt egy helyen. Lehet pár embert el kéne bocsátani.
- Mi? Hiszen baromi nagy a cég, nagyon sok a megrendelésünk mindig, minden termékből.
- Jó – kezdtem ingerült lenni – de a marketingesek felére nincsen szükségem – mondtam. – Teljesen mindegy, hozd a tesódat, megbeszélés az irodámban, még ma.

Krisztián mérgesen mutogatott a kezével miközben Bencével beszélt. Én csak a munkámra koncentráltam, mert Patrik több emailt is küldött. A telefonom rezegni kezdett mellettem, majd felvettem.
- Szia anyu – szóltam bele a telefonba.
- Mi újság veled? Nem hívsz. Ugye tudod, hogy hétvégén nálunk leszel? – Krisztiánt néztem, hátrafordulva intett egyet és felrohant a lépcsőn.
- Persze anyu, menni fogok – mosolyogtam bele a telefonba. – De most le kell tennem, dolgozok. Puszi – mondtam és amint letettem megint megrezzent a telefon. Pillantás nélkül szóltam a készülékbe:
- Mondjad anyu – Laura hangját hallottam a vonalból. – Bocsi, csak az előbb épp anyámmal beszéltem.
- Rella – hüppögött. – Ricsi nem szeret – mondta.
- Mi van? – sokként ért a dolog, hiszen eddig úgy tudtam minden rendben velük.
- Tegnap ismét voltunk vacsorázni, és elkezdte, neki más tetszik, és ne haragudjak rá.
- Jó ég! De Laura, tudod jól, hogy még mindig jobb, ha most közli mintha hetek után – elszomorodtam, Ricsiről nem gondoltam volna, hogy ilyen nagyot vált, ilyen gyorsan.
- Nem tudom ki az a ribanc, akibe szerelmes. Nem tudja Krisztián? Legjobb barátok – fújta zsebkendőbe az orrát.
- Nyugi Laura – megfordultam a székkel és felnéztem az irodába, hogy ott van e a főnököm. – Megkérdezem tőle, hátha tud valamit, de csak mondta volna nekem is.
- Rendben de elmondanád, ugye? – kérdezte.
- Miért ne mondanám, jajj – forgattam a szemem. – Most igyál teát, vagy tudod mit, nálad mindig van pálinka. Igyál azt – felnevetett.
- Így lesz! – kuncogott.
- Jól van, most visszanézek a munkába, aztán elmegyek Krisztiánhoz.
A dolog nem hagyott nagyon nyugtatni, két mailra válaszoltam, viszont kattogott az agyam Laurán, így hát a gépet lecsukva felkeltem és a magassarkúm kopogása hallatszott az egész épületben, hiába kattogtak a gépek billentyűzetei, és a nyomtatók sípolással jeleztek készen van az anyag. A lányok – akik előtt mindig muszáj elhaladnom – állandóan engem szuggeráltak, mit sem törődve fogtam meg a lépcsőnek a korlátját és csattogtam fel az emeletre. A parkettás részen is elég hallható volt a cipőm, de megszokhatja Krisztiánék ajtaja előtt dolgozó hölgy már, mert különben kirúgatom. Krisztián ajtaja előtt megálltam és bekopogtam, majd hallottam bentről egy igent és mentem is be. Az ajtót becsaptam így kicsit hangosabb volt a kelleténél.
- Ú, bocsi – szólaltam meg és lehuppantam a fotelbe.
- Mi a gond? – kérdezte.
- Szerinted Ricsi és Laura összeillenek? – szemét kicsit behunyta, majd felnyitotta és összeráncolt szemöldökkel nézett felém.
- Igazából, ebből mit akarsz kihozni? – csukta le maga előtt a gépet.
- Jó, csak annyit, hogy Ricsinek tetszik egy másik lány. Tegnap közölte Laurával – vágtam egy fintoros mosolyt felé és a körmeimet piszkáltam.
- Figyelj, én nem vagyok kerítő, ha Ricsinek más jön be, nem fogok tudni változtatni az érzésein – a telefonja értesítést jelzett neki, amire rápillantott.
- Jó ezt eddig is gondoltam – a mögötte lévő szekrény sort néztem.
- Meg most csak így random vágjak bele? Nekem eddig nem mondta, még csak írni sem írt – egyik keze a bőrszékének karfáján másikkal pedig borostás arcát húzta végig. – Majd mondok neki valamit akkor, mikor erről beszélünk. Max írok neki este mit csinál, te meg akkor menj el addig Laurához, vagy hívd el magadhoz – felkelt és elém sétált jobb kezét felém emelte. Bele tettem a kezem és felhúzott magához.
- Rendben.