WOW: A cég / 2019 ©/

31. Fejezet

A fekete masnis harisnyámban, bőrszoknyámban és egy vörös topban álltam a tükör előtt. A szekrényből kivettem a tavaly vásárolt fekete, nagy prémes csuklyás télikabátomat, amit még idén nem hordtam, de mivel elég hideg van kint és nem nagy öltözésben megyek, muszáj újból elővenni a darabot. Hajam leengedve kunkorodott vállamon, míg a sminkemből csak a rúzsom tűnt ki és a tusvonalam. Táskámba pakolás közben a csengő zavart meg, gyorsan magamra kaptam a táskám és lerohantam a lépcsőn.
Krisztián állt az ajtóban, szürke öltönynadrágban, - mint mindig – márkás fehér ingben és egy fekete kabátban.
- Gyere be – álltam arrébb, majd belépett és levette magáról a kabátot, kibújt a cipőjéből és kényelmesen helyet foglalt a fotelban.
- Nagyon csinos vagy – hálát adtam az égnek, hogy feltalálták az alapozót így nem látszott a vörös fejem.
- Köszönöm – mosolyra húzódtak vörös rúzsos ajkaim. – Nem sokára készen vagyok – néztem át fekete kisebb válltáskámat, amiben minden benne volt, ami számít. Felmentem a kabátomért és az ágyamon ülve felhúztam a magassarkús bokacsizmám cipzárját.
A borostás arcú férfi még mindig a fotelban ült, majd rám mosolygott mikor hallotta a lépteimet.
- Készen vagy? – mért végig csillogó szemeivel.
- Igen – aprót bólintottam. Zavarban vagyok, nem értem miért, miközben nem is egyszer láttuk már egymást, mégis ez sokkal másabb.
Az autóban elindította a fűtést és még talán melegem is lett.
- Nem iszol ma? – néztem rá. Fekete alakját láttam és a néholi lámpák által megvilágított testét.
- Nem tudom még. Nem szándékoztam sokat inni – mondta. Az ablakon bámultam Budapest téli, esti utcáit. Megérintette combomat, amire csak megrezzentem, hiszen elég hirtelen tette oda kezét. Pár perc múlva, mintha mi sem történt volna, a kezeim közé vettem az övét és úgy száguldottunk az utcákon. – Ricsi lehet elhozza Laurát. Habár – kuncogott fel.
- Ricsi? – néztem értetlenül rá.
- Nem mondta Laura, hogy voltak már randizni? – kérdően felvonta szemöldökét.
- Ahogyan mesélte, nem randinak tűnt – nevettem el magam, mire ő is mosolyogni kezdett. Szeretem mikor boldog. – Szóval akkor Ricsivel jön – mondtam.
- Nem biztos – nevetett fel – lehet más is alakul – nézett rám és megsimította kézfejem.
- Értem – mosolyodtam el. Leparkolt a kék fényjelzés előtt. Majd kiszállt az autóból, és hozzám sietett. Kisegített, amit el is fogadtam, mert a járda nagyon csúszott. Az épület előtt már cigiző emberek és pár méteres sor állt. Elindultam a sor felé, de Krisztián elkapta a kezem és bementünk a fülledt helyre, majd ő kezet fogott a biztonságiakkal, majd egy kiöltözött pasassal. A ruhatár felé húzott, Krisztián kezébe nyomtak egy jegyet és elvették tőlünk a kabátot.
- Köszönöm – mondtam a fiatal lánynak, aki a pultban állt. – Miért jöhettünk be mindenki előtt? – kérdeztem hátra pillantva a férfira.
- Mert megtehetem – mondta nagyképűen és megvillantotta fehér fogait. Fejét jobbra biccentette és észrevettem a két testvért. Feléjük mentünk, majd ők közelebb ültek egymáshoz, magukkal húzva az átlátszó löttyöt.
- Sziasztok – ültem be közéjük, majd mellém ült Krisztián. Egy latinos zenét kapcsolt be a Dj amire ismét dobolni kezdett a lábam.
- Csini vagy Rella – hajolt előrébb Bence, majd Krisztián is a könyökölt az asztalon.
- Köszönöm – ültem előrébb.
- Hozhatok valami italt? – köhögött fel Krisztián.
- Igen – kutakodtam a táskámban.
- Most mit csinálsz? – húzta fel szemöldökeit.
- Pénzt veszek elő, mit csinálnék? – ráztam meg a fejem.
- Hagyjad már – állt fel és elindult a pult felé.
- Mi történik itt? – kérdezem, és hátra kapom a fejem ahonnan özönleni kezdenek az emberek.
- Megnyitottak – mondta mellőlem Bence. Krisztián két kisebb pohárral tért vissza, az egyiket elém tette a másikat pedig a kezében tartotta, míg leült mellém.
- Tehát – hajoltam a füléhez közelebb, mivel a zene egyre hangosabb lett – miért is jöhettünk be előbb? – kérdeztem.
- Mindenkit ismerek – súrolta fülemet lehelete. Fejét még mindig nem mozdította arcom mellől.
- Mit hoztál? – kicsit nagyobb hangerővel mondtam neki, mint az előbb, felemeltem a poharat majd beleszagoltam. Vodka.
- A kedvencemet – mosolygott.
- De ez tisztán van – biggyesztettem le a számat.
- Nem baj – legyintett. – Egészségetekre – emelte fel poharát, aztán én is lehúztam poharam tartalmát.
- Köszönöm – mondtam majd lábamat keresztbe tettem. Krisztián az arcára mutatott, mint akinek puszit kéne adnom. Meg is tettem, annak ellenére, hogy ő elmozdította a fejét és a szájára adtam a csókot. Megfogta erős kezeivel arcomat és jobban nyomott magához. Utat tört a számba, így nyelveink táncot járta egymással, megfogtam kezeit, ő kihúzta jobb kezét kezem alól, így a hajába túrtam. Borostás arca súrolta enyémet. Jobb kezével hajamhoz kapott és a tarkómnál volt a keze. Szenvedélyesen csókolt, majd elhúzódtam tőle, ismét én törtem meg ezt az egészet.
Kicsit vörösek lettek az ajkai a rúzsomtól, így felnevettem.
- Mi az? – rázta össze a fejét. Közelebb ültem hozzá, bár így is elég közel voltunk egymáshoz. Táskámból egy zsebkendőt vettem elő és letöröltem szájáról a rúzsfoltot.
- Kicsit rúzsos lettél – mutattam fel a fehér kendőt.
- Nem baj – tette karját a boksz támlájára -, legalább tudják, hogy foglalt vagyok – vigyorgott. Zavaromban sem kérdezni, sem beszélni nem tudtam. Rögtönöztem, így felálltam, felvettem a táskám és a pult felé mentem.

- Nem baj – mondtam neki – legalább tudják, hogy fogalt vagyok – kuncogtam fel. Rella a szoknyájára nézett, felvette a táskáját és elindult. Meg akartam fogni a karját, még is hova megy, de úgy riszálta fenekét, a pulthoz, hogy nem tettem inkább semmit.
- Tesó – csap a vállamra Bence, aki fekete ingben és nadrágban csúszott mellém. – Nagyon jól jársz ezzel a lánnyal – mondja.
- Igen és jól is fogok – mosolyogtam rá. Patrik a boksz szélén ülve, nagyokat pislogott a pult felé, majd arra kaptam a tekintetem. Rella egy férfival beszélget, aki olyan magas lehet, mint ő. Rella nagyot nevet, majd ahogy fel akar ülni a bárszékre a férfi, megfogja Rella fenekét. Idegesen álltam fel az asztaltól és sétáltam oda barátnőmhöz.
- Te ki vagy? – nézett rám a barna hajú és szemű férfi.
- A barátja – fogtam meg hátát Rellának. – És te ki vagy? – kérdeztem ingerülten, de ő hátat fordítva el ment. Jobban is teszi. Egy csókot nyomtam Rella szájára és kértem a pultost, aki jelezte is, hogy kitölti az italt és jön hozzánk. – Mit szeretnél inni? – hajoltam Rella arcához.
- Bármit, amit te iszol – mosolygott és a pultra tett ujjaival dobolt a zenére.
A rendelt italt megittuk és elmentünk parkettre.
A csípőjét, ahogyan ringatja, és ahogyan táncol. Egyszerűen felpezsdíti a véremet ez a lány. Bármilyen ruhában tudnám őt csodálni, ahogyan ruha nélkül is.