WOW: A cég / 2019 ©/

8. Fejezet

Át öltözve, fekete ingben és nadrágban jelentem meg a barátom előtt.
- Tán gyászolsz? – nevet fel Ricsi miközben az utolsó korty vodkát issza ki a pohárból.
- Nem – gombolom be az inget, de felül hármat kihagyok.
- Mikor akarsz indulni, mikor minden elfogy? – veszi kezébe az üres üveget. – Barátom veled van valami hatalmas gond – veregeti meg a vállam és ki viszi a konyhába az üveget. Leülök a mokka színű kanapéra és fejemet kezembe temetem. Érzem, hogy mellém ül Ricsi.
- Inkább – veszem el a telefont az asztalról -, hívj egy taxit – a mellettem ülő telefonálni kezd, és az erkélyhez sétál. A közösségi oldalakat nézem, mikor látom, hogy Lorella posztolt egy sztorit az Instájára – Hát ezt nem hiszem el – jelentem ki hangosan. A pár másodperces videón egy sötét autóban ül Bencéékkel és egy lánnyal. Mindenki meg van jelölve a képen, így a lány fiókját megnézem. Laurának privát a fiókja így bekövetem. A sztoriból kilépek és végig görgetem a képeket és hírfolyamot. Bence is posztolt képet, ahogy egy asztalnál ül a két lány és a fiúk. Arcomhoz veszem a kezem. Nekem kéne ott ülnöm velük, nem pedig ennek a két bolondnak.
Hallom, ahogy Ricsi elköszön a telefonból, majd hozzám lép.
- Nézd – mutatom a készüléket a mellettem állónak.
- Melyik is Lorella? – kérdezi, mire én mutatom az ablaknál ülő leengedett hajú, vörös ruhában lévő lányt. – Tényleg szép lány, igazából – húzza el a szót – mindkettő lány nagyon szép. Bencéék kifogták őket – kuncog fel.
- Mi az, hogy Bencéék kifogták őket, tesó? – mérgesedtem fel, nem lehet az, hogy ők szerezzék meg a lányt!
- A taxi nem sokára itt van, szerintem menjünk le – halkul el Ricsi, aki felveszi a kanapéról a kabátját.
- Szerintem is – a telefont zsebre vágtam, felvettem egy – szintúgy – fekete zakót és belebújtam a cipőmbe. Ricsi az ajtónál várt, a pénztárcám a zakó belső zsebébe csúsztattam, a lakásban lekapcsoltam a lámpákat és kimentem, bezártam az ajtót és lesiettem.
- Na, még jó, hogy lejöttünk – nyitja ki az ajtót Ricsi.
Beültünk a sárga taxiba, Ricsi elmondta a sofőrnek merre lesz az utunk. Csendesen teltek a percek, csak azon tudtam agyalni, vajon miről beszélhetnek a lányok társaságában az álfőnökök.
– Min jár az eszed? – kérdezi mellettem Ricsi.
- Semmin – válaszolom szarkasztikusan.
- Jaj Krisz, tudom, hogy Lorellán vagy ennyire ki.
- Ha csak úgy menne – nézek rá, zöld szemei kezdenek csillogni az alkoholtól.
- Szerintem meg igyunk és mindjárt jobb lesz – jelenti ki és megdörzsöli orrát.
- Persze, igyuk le magunkat, mert nem tudtam jól bánni a lánnyal. Miért is ne? – Budapesten ezekben az esti órákban nagy a felhajtás, sokan mennek bulizni, a rádióban halk zene szól, épp hogy elcsenek az énekestől egy két szót. – Te voltál már a Luxban? – kérdezem.
- Lux? Nem is hallottam még – rázza meg a fejét.
- Ott vannak ők is – mondom.
- Gondolom az is egy buli hely vagy nem tudom – feltételezi. – De nekünk csak a Lock az a legjobb.
- Így van – a Locknál ebben az évben kötöttünk szerződést, amiben áll, hogy mi is szponzoráljuk őket és ők is minket, nagyon jó velük együtt dolgozni, mert már sokszor csináltunk bulit és Ricsi folyamatosan videókat és képeket készít nekik, hogy minél több emberhez eljusson.
- Meg érkeztünk – szólal fel elölről sofőr.
- Köszönjük – szállok ki, míg Ricsi fizet, be gombolom a zakóm megigazítom az ingem ujját. A hely előtt hallani lehet a zenét.
- Kilenc óra múlott, jókor jövünk – áll mellém Ricsi.
- Menjünk is – mondom és bemegyünk, elhaladunk egy kisebb bolt mellett, ami az épülethez tartozik. Bemegyünk egy nagyobb ajtón és az emeletes helyiségbe lépünk. A zene sokkal hangosabb lesz, megcsap a forróság és az izzadság szaga.
A pult felé megyünk, ami felett neon kéken világít a Lock felirat.
- Két üveg Grey Gooset kérünk – egy nagy ezüst színű vödröt vesznek elő, amibe jeget tesznek és bele tették a két üveget, a kiszolgáló lány oda ad két poharat. Elmentem az egyik bokszhoz és leültem. Ricsi jön a kéken világító boksz felé.
- Szerintem – akarja túl üvölteni a zenét -, láttam Lorellát – a szívem hevesebben vert.
- Micsoda? Hol? - kérdezem, majd mögém mutat.
- Most jöttek be – mutat a négytagú társaság felé.
- Jó akkor igyunk – veszek ki egy üveget – egészségedre.
A kupakot levéve bele ittam az üvegbe.

A kéken világító hely nagyon szép, itt még tényleg nem is voltam. A forróság, ami bent telepszik, még a hatalmas ablaknál sem megy ki.
- Hozok valami piát – mondja Bence aki imbolyogva megy a pulthoz, aminek az alja szintén kéken világít. Eltol két bárszéket és helyet fúr magának.
- Rella – fogja a vállam Laura – nem vagyok jól – mondja, és a fejéhez teszi kezét.
- Patrik – bököm meg – merre van a mosdó? – kérdezem meg.
- Arra – mutat a pult felé -, elmész jobbra és ott meg is találod.
- Köszönöm – barátnőmbe karolok és levezetem a kisebb lépcsőkön, elmegyünk a pult mellett és észreveszek egy ismerős arcot, rá sem nézve elhaladunk mellettük és a női mosdóba veszem az irányt.
A lány neki dől a mosdókagylónak. – Itt van Krisztián – leveszek pár törlőkendőt és hideg víz alá teszem, majd Laura homlokára teszem.
- Igen, de mid fáj? Sokat ittál – mondom.
- Mindjárt kihányom magam és jobban leszek – fogja a hasát és bemegy az egyik WC-be és magára zárja az ajtót.
- Jobban vagy? – kérdezem meg tőle mikor lehúzta a WC-t. Kinyitja az ajtót. – Még a színed is jobb – kiöblíti a száját és ki megy. De jó vagy!
Kimegyek a mosdóból és elmegyek a pulthoz, a kabátomat kerestem, de aztán rá jöttem, hogy leadtuk belépéskor, a táskámból ki veszem a pénztárcámat.
- Szia! – mondom a szőke hajú lánynak, aki a pultban áll – Szeretnék kérni egy Jager Red Bullt – a lány hátra fordul és elővesz egy poharat, majd eltűnik.
- Szia – köszön rám – nálam magasabb, barna hajú zöld szemű -, egy ismeretlen férfi.
- Szia – húzom fel a szemöldököm.
- Mit iszol? – kérdezi, és elém teszik a poharat.
- Hát, ezt – emelem meg.
- Én is kérek egy ilyet – szól a nőnek -, és írd mindkettőt számlámra – mondja.
- Mi? – nézek rá. – Nem, köszönöm.
- Már mindegy – tárja szét karját.
- Köszönöm szépen – táskámba csúsztatom a pénztárcám és belekortyolok az italba. Az ismeretlennek is oda adták az italt.
- Mm, finom – mondja. – Amúgy elnézést – fogja meg mellkasát -, Kovács Richárd vagyok.
- Rovszky Lorella – nagy szemekkel néz rám. Mintha ismerne. Nekem is ismerős.
- Az egyik barátommal jöttem, nem szeretnél leülni hozzánk? – mutat a hátunk mögé. Mikor észreveszem, hogy Laura és a két fiú Krisztiánnal van, még a lábam is bele remegett.
- Az igazság az, hogy én bulizni jöttem – találtam ki gyorsan -, és nem ülni – hazudtam. Most még inkább oda akarok menni, hogy lássam Krisztiánt.
- Ó, értem, hát akkor húzóra – koccintja össze a poharainkat – és megyünk is táncolni – mondja.
Miért jöttem el? A sokadik ital csúszott le a torkomon. Ricsi a kezemet fogva vezet a bokszuk felé. Leveszem magamról a táskát és Laurának adom, aki nagy szemekkel nézi a kezemet fogó férfit. Krisztián arcáról a féltékenység és a harag ül.
- Elviszem Rellát – mondja, kezével közelebb húz magához.

Hajamat felfogva térek vissza a bokszhoz, ahol mindenki egy félkörben ül. Ricsi is ide ér, majd egy italt hoz a kezében, amit nekem ad, és mellém ül. Egy félkörben ülünk, a tánctér mögöttem van, Krisztián velem szembe ül.
Fájni kezd a fejem, belekortyolok a jéghideg pohárba. Kesernyés citrom íze van.
- Mi ez? – nézek fintorral Ricsire.
- Tequila – mondja és koccint egyet.
- Jó íze van – ironikusan fejezem ki magam, a poharat leteszem és a mellettem ülő lánytól elveszem a táskám majd felállok és eltipegek a magassarkúmban.
A mosdók felé igyekszem, és benyitok a nőibe. A legtöbben sminkelnek, és a hajukat igazítják. Bemegyek a WC-be, magamra zárkózók.
Pisilés után kilépek, a tükörben megnézem magam. Kicsit félrecsúszott a dekoltázsomnál a ruha, megigazítom, teszek egy kis rúzst. A mellettem álló lány, a rúzzsal bajlódik.
- Segítsek? – kérdezem meg tőle.
- Ha tudsz, akkor megkérlek – kedvesen rám mosolyog és a sötét rózsaszínű ruhájában felém fordul.
- Nagyon szép a ruhád – jobban elmosolyodik. Rózsaszínű rúzsát a szájára kenem. Előveszi a telefonját és készít egy képet. Mindenki Instázik.
- Rovszky Lorella vagyok – beütötte a nevem.
- Én Shiller Vivien – mutatkozik be.
- Kész is vagyunk – mondom és átadom a rúzst neki.
- Hol vetted ezt a szexi ruhát? – kérdezi.
- Fú, hát igazából fogalmam sincs – fogom meg a fejem.
- Nagyon jól néz ki – mondja.
- Köszönöm – mosolygok rá. A tükörben a hajamat igazítom még meg.
- Láttam a társtulajokkal vagy itt – szólal, meg míg engem néz a tükörből.
- Kikkel? – kuncog fel.
- Krisztián meg a Ricsi, szponzoruk ennek a helynek.
- Ők ilyen ismertek? – lehet, idétlennek néz most, pedig kettőnk között neki van platina szőke haja.
- Hát – húzza el a szót -, igen – mutogat a kezével. – Viszont én most megyek, Instán bekövettelek. Majd még remélem, találkozunk. Köszönöm a segítséget – nyílik az ajtó és ki megy. Rendes lány az biztos!
Kis hideg víz alá dugom a csuklóm és egy falatnyit enyhül a fejfájásom. Sokat ittál Rella, túl sokat!