WOW: A cég / 2019 ©/

22. Fejezet

- Ez önnek érkezett uram – adta át a levelet a titkárnőm, aki ki is ment az irodámból. A gép mellé tettem, majd még bepötyögtem az utolsó mondatot a levélből és el is küldtem.
- Lássuk – beszélek magamnak. Felvettem a levelet, amin a rendőrség állt. Biztos valami csekk, hol hajtottam gyorsan? Téptem szét a borítékot. A csekk helyett, egy feljelentés áll, miszerint a Westendből illegálisan, megfenyegettem az egyik dolgozót, hogy nálam dolgozhasson. – Mi a fene? – kérdeztem.
Rella jutott eszembe és a főnöke. Fantasztikus napnak nézünk elébe.
Az irodából kilépve, Bencével találkoztam, aki szintén ment el a cégtől.
- Hallod Bence – fordul hátra.
- Tessék – mosolyodik el, bár az én arcomat látva elhalványul. – Valami baj van? – kérdezi meg.
- Kell az ügyvédem, és holnap pedig megyek Miskolcra – kikerültem és elmentem mellette. Hangos léptekkel és csapkodással, mentem le a lépcsőn, miközben magamban szitkozódtam. Rellát, nem veheti el tőlem senki!
Az autómba beülve, feljebb hangosítottam a zenét, aminek a címét nem is ismertem, viszont elég jó volt. Ki parkoltam és elindultam hazafelé. A dugóban állva, eszembe jutott Laura. Tárcsáztam a számát és addig is kihangosítottam, míg az autó sor zötyögött.
- Háló? Krisztián? – kérdez.
- Szia Laura. Beszélnünk kéne – mondtam neki.
- Mondjad, mi a gond? – hallok csörömpölést a vonal másik oldalán.
- Igazából ez nem telefontéma, valahova be tudunk ülni, beszélni egy kicsit? – mentünk előrébb a forgalomba.
- Természetesen. Rellával történt valami? – akad meg a hangja.
- Nem dehogy is – vágom rá. – Most hol vagy? – kérdezem, a pontos címet megadva, próbáltam minél előbb oda érni Laurához.
Az utca elején láttam meg a lányt, akit felvettem a zebrán és azonnal elindultam mivel a rendőrök megláttak.
- Mi történt? – kérdezi és lerázza a lábáról a havat.
- Rella főnöke, milyen volt? – markolok a kormányba.
- Mármint az a telefonos? – kérdez rá, mire én bólintok egyet. – Hát, Rella mindig csak rosszat mesélt róla. Azt mondta, hogy folyamatosan fenyegette, hogy ha valamit nem jól csinált. Egy évig dolgozott ott, egyszer az egyik ismerősünk munkát ajánlott neki, Rella el is fogadta, de nem tudott három helyre figyelni, így ezt a boltot hanyagolni akarta – nyelt egyet. – Aztán mikor úgy volt, hogy felmond akkor kezet emelt rá a fickó, és azt mondta ne merje megpróbálni, mert nagy árat fizet érte – idegesebb lettem, mint voltam. Rellát így megalázták.
- Rella jól keresett ott, viszont a másik helyen többet, ezért is akart felmondani. De, hát ez lett a vége – jelentette ki. Az idegtől, még a szemem is remegni kezdett. – De, miért érdekel ez téged? – kérdezi a lány.
- Feljelentett, hogy én fenyegettem Rellát.
- Úristen – teszi szája elé a kezét -, hát igaza volt Rellának, nem fog menni a bolt, ha ő nem lesz ott. Ő legalább jó eladó volt – pillant felém. – Tud róla?
- Nem! Egy szót sem, ő most Ricsivel van, dolgoznak az új anyagon. Fogalmam sincs, Bencének is annyit említettem, holnap elmegyek Miskolcra – közlöm. – De biztos, ami biztos, Rellához nem fog nyúlni senki!

A vodkás üveget veszem ki a hűtőből. Leveszek egy poharat és leülök a tévé elé, amiben valami sorozat mehet. Kitöltök magamnak egy keveset és megiszom. A keserű ital érzésére összeszorítom a szemem. Valaki hogy képes ilyenekre? Kattog a fejemben Laura mondatai.
„Minden oké, most végeztünk nem rég. Visszajöttünk a házhoz. Jó a csapat ismét. Eszméletlen milyen jó alakja van Rellának, és még a modellkedés is megy neki. Megnézek pár képet, ha annyira nem sikerültek jól, akkor holnap majd még csinálok párat."
Olvastam el Ricsi üzenetét. Jó, hogy tudtál válaszolni végre!
„Ne tudd meg, Rella volt főnöke feljelentett engem. Holnap elmegyek hozzátok, azt a gyereket meg el ne merd hívni a fotózásra. Senki nem nyúlhat Rellához!"
Írtam le neki az üzenetet, amire még válasz sem jött, és nem is látta. Kiöntök magamnak még egy kis italt, amit húzóra lenyelek és a hálóba veszem az irányt.
A szekrényből előkapom a fekete kicsi bőröndömet, amibe belepakolok egy fehér felsőt, farmert, zoknit, alsónadrágot. A fürdőből két törölközővel, fogkefével, fogkrémmel térek vissza a szobába és beteszem a táskába, amit ledobva az ajtó mellé teszek. A fiókból kihúzok egy tiszta fekte Calvin Klein boxert és ellépek a fürdőbe. Kissé melegebb vizet engedek a zuhanyzóba, addig a leakasztott törölközőt a zuhany melletti fürdőkád szélére teszem. Belépek a zuhany alá, és - a nem megszokott – víz égeti a hátamat. A fehér csempére teszem a kezem és – szinte – már azzal támasztom magam. „ – Folyamatos fenyegette!" járt a fejemben Laurának mondatai; „ – Kezet emelt rá a fickó!" Hallottam hangját az egész fejemben. Ökölbe szorított kezemet a csempébe vágtam, a hajamról lefolyó víz mind az arcomba ömlött így alig láttam valamit, viszont a vörös foltot eléggé jól ki lehetett venni. Elzártam a csapot, a – már felszakadt – sebemet néztem. A fehér törölközőmet megfogva csípőmnél betekertem magamat, a kéztörlőt levéve az akasztóról a kezemre nyomtam. Nem hiszem el, hogy van ekkora ökör a világban! Kiléptem az ajtón és a nappaliba mentem, öntöttem a – már szobahőmérsékletű – vodkából a poharamba. Húzóra megittam, legalább valamivel belülről is fertőtlenítettem magamat. A telefonomat felkapva a dohányzóasztalról, Messengerről hívtam fel Rellát. Többször is, de nem vette fel. Nagyon remélem, hogy Ricsi nem nyomult rá.
Hajszárítás után az ágyamba feküdtem és hiába is próbálkoztam aludni, egyszerűen nem ment. A telefonomra pillantottam, a fejem alá gyűrtem a párnát majd a kezembe véve a készüléket, a közösségi oldalon rá kerestem Rellára. Instagrammon néztem az adatlapját, pár órája tett is ki egy 24 órás képet, amin fekete háttérrel egy laptop előtt ül, és egy laptopon van a fényképe, beteggelte Ricsit is, és hozzá írta, hogy a legjobb fotós. Kicsit irigykedtem, hiszen én is szeretnék ott lenni és látni mindent, amit most Ricsi lát. Lehet, együtt vannak most is?
A képeit nézegetve, már elképzeltem milyen lett volna előbb megismerni őt, többet tudhatnék róla. Krisztián veled minden rendben van? Néhol Laurával szerepelget a képeken és valami buliban vannak. Milyen csinos! Krisztián térj észhez! Lejjebb görgetve, pár tükrös szelfi, vagy pedig barátnős képek. Vajon ő is lapozgatta az én oldalam? Kíváncsi lennék, mit gondol rólam.

A fényre ébredtem. Nem engedtem le a redőnyt. Az ágyból felkelve a telefonomat kiszedtem az ágyból, amin eddig feküdhettem. Az ágyat megcsinálva, leteríttettem egy fehér pokróccal. A szekrényből ki vettem egy fekete térdnél szakadt nadrágot, egy méregzöld színű pólóval. A fürdőbe siettem, ahol megmostam a fogamat és felhúztam a ruháimat.
A fagyasztóból néhány fagyasztott gyümölcsöt vettem ki, és bedobáltam a turmix gépbe, aztán egy kis tejet öntöttem rájuk, majd bekapcsoltam a gépet. Amíg az hangos mozgással pürésítette a „reggelimet", addig eltettem a mosogatóba a poharamat és a vodkás üveget is a helyére tettem. A fekete shakerembe öntöttem a málnás italomat. Belekortyolva vettem fel a tetejét és rá erősíttettem. Felhúztam a cipőm és a kabátom, vállamra csapva a táskámat mentem ki a lakásból. Bezártam magam után az ajtót és a liftet választottam a lépcsőzés helyett. Képet készítve a tükrös liftben azonnal is posztoltam az egyik közösségi oldalra.
Az autóban, a fűtést bekapcsolva, magam mellé tettem a táskám, a telefonomat feltettem tölteni és elindultam. Amilyen gyorsan lehetett be is értem a belvárosba, és rá hajtottam a Miskolci útra.
Az autópályán nem is volt sok autó, vagy más jármű. Miskolcon nem sokszor jártam, de ezt a helyet tudtam, hiszen itt már kétszer voltam összesen. Ricsi nagyon jó helyet választott a fotózásra.
A táskámmal és a telefonommal a kezembe szálltam ki az autóból. A bejárat felé vettem az irányt, majd a recepcióhoz mentem. Szőke egyenes hajú kék szemű lány ült a pult mögött. Szemivel végigmért majd elpirulva köszönt nekem.
- Kovács Richárdot keresem – mondtam.
- Igen tegnap kaptak szállást – nézte meg a gépen.
- Dolgoznak? – kérdeztem.
- Nem hiszem, még nem láttam őket – rázta meg a fejét. – Ő a fényképész igaz? – kérdezett vissza.
- Igen, hozzájuk jöttem – tettem a vállamra a táskát. A nő elmondta melyik házban találom őket, kaptam egy kulcsot a házhoz és kimentem az épületből. A téglából kitett járda eléggé csúszós volt, így megértem oda érni a házhoz. Bent nem égett a villany a nagy üvegeken pedig be lehetett látni. Mintha valaki feküdne a nappaliban. Két ember rajzolódott ki a sötét helyen, a kulcsot megfogva nyitottam ki a zárat. Ricsi átölelve feküdt Rellán.
- Mit csináltok? – kérdeztem és még magamon is meglepődtem, hogy milyen hangosan állítottam be.