WOW: A cég / 2019 ©/

24. Fejezet

Egy füstösebb sminket kapva, göndör hajjal indultam ki a bikiniért. Olgi azt, mondta neki megfelel a bőröm színe, hiszen alig kopott a tegnapról.
- Ricsi, mivel kezdünk? – értem ki a nappaliba. A két fiú a kanapén ülve nézegették a képeimet. Kellemetlenül érezve magamat, lehajtott fejjel fordultam feléjük.
- A modelled nem jön, Krisztián beáll – mutatott a mellette lévő barátjára. – Az egyberészes feketét vedd ki a dobozból légy szíves, Krisztián is addig átöltözik – a szobámba felérve, bezártam magam után az ajtót. Áthúztam a ruhák helyett a bikinit, a dekoltázsnál elég nagy kivágás volt, így a fehér köntöst keresve léptem ki a szobából, ahol szembe találkoztam a fél pucér, kocka hasas emberrel. Krisztiánnal sétáltam le a lépcsőn. Mindvégig éreztem hátamban a szeme szúrását, aki biztos nem a hátamat leste.
- Ó, milyen jól áll ez a fürdőruha – mondta Olgi. – Szép nagyon a kivágás hátul – utalt a hátamra és a kezembe adata a köntöst, amibe azonnal belebújtam.
Kilépve az ajtón, Ricsi az első három lépésüknél azt mondta, hogy álljunk meg.
- Ez nagyon jó – álltunk meg a hátunk mögött lévő gőzölgő medencénél. – Kérlek titeket, legyetek olyan, mint egy pár – Krisztián megfogta a kezem, én pedig ki kötöttem a köntöst, hiszen már tegnap volt időm megtanulni, hogy még is mit kell tennem. Krisztián is követte a példám. – Oké – kattant az első képünk.
- Mit akarsz reklámozni ezen a fekete snassz' rövidnadrágon? – mutattam Krisztián nadrágja felé- Válaszként vállrántást kaptam.
- Be kéne menni a vízbe – mondja Ricsi, akin egy hatalmas télikabát lógott.
- Tudod tesó elég hideg van – mondja Krisztián, én pedig már az elég meleg vízben lépkedtem. Krisztián libabőrős lett a mínusz fokos hidegben, azonnal utánam sétált.
- Érzem, hogy hideg van – nevetett fel Ricsi. – Rella, kicsit gyere ki a vízből – a kezeimmel feltoltam magam és a fejemet hátradöntve emeltem ki mellkasomat, majd még egy kép készült. – A hajad próbáld meg, ne bevizezni majd a végén, mint tegnap – mondja Ricsi. Krisztián mögém jött, és a karjába vett, majd mint aki háton úszni akar, vett az ölébe. – Nagyszerű – mondta Ricsi.
Pár kinti kép után, Olgi ki osztotta a többi bikinit is, és most már benti medencéknél maradtunk, mert kint szakadni kezdett a hó.
- Ez az utolsó – adta oda a türkiz bikinit nekem és a hozzá passzoló férfi fürdőnadrágot. Krisztiánnal a kezünket nyújtottuk érte és elmentünk az öltözőbe. A bikini felső nagyon szép, jobb vállamon van csak egy pánt, a mellem között egy kisebb bevágás van, az alsó része pedig oldalt kötős. A fekte sarumban és a levett bikiniben tértem vissza, ahol már Krisztián várt rám a padon.
- Nem is értem, előbb is tervezhettünk volna ilyen bikinit – nézett végig rajtam és elém állt. Derekamon végig húzta a kezét. Bizsergett az egész testem az érintésétől. – Nagyon szép vagy – suttogta, én pedig a földet néztem.
- Te sem nézel ki rosszul – tettem kezemet a hasára.
- Mi történt? – dörömbölt be az ajtón Ricsi. Ki léptünk az ajtón és a szauna felé vettük az irányt. Ricsivel tegnap megbeszéltük, hogy a szaunában úgy vagyok hajlandó képet csináltatni, ha az ajtót nyitva hagyjuk, mert megfulladok. Leültünk, Ricsi pedig kezdte is a dolgot, elmagyarázta, hogy is kéne kinéznünk. Krisztiánt a falhoz ültette, én pedig az ölébe feküdtem és az egyik lábamat felhúztam.
- Jó szerintem végeztünk – fényképezte le a bikinit rajtunk. A medence oldalához álltam és a jobb lábammal rugdostam a vizet. Hirtelen már nem kint voltam, hanem a vízben és már teljesen vizes voltam. A hatalmas ablakokra fröcskölődött a víz, és a nevető Krisztiánra pillantottam.
- Juj – húztam végig a kezem a vízen és a fejére fröcsköltem azt.
- Ez nem volt szép – jött felém, majd felkapott és az ölébe vett. Lábaimat már magamtól is a csípője köré tekertem. Lebukott velem a vízbe én meg fuldokolva jöttem fel. Hirtelen jött ez, így belement a víz az orromba és a szememet töröltem.
- Ó még a sminkem is lejön – mondtam.
- Úgy látszik nem kented el – nézett rám. Elhúzódtam tőle és a medence széléhez mentem, az ablakból néztem a hóesését. Innen, bentről milyen szép.
- Mi bánt? – kérdezte felém úszva.
- Csak gondolkozom – mondtam. – Hogyan akarod megoldani ezt az egész feljelentéses dolgot? – néztem rá.
- Mindent meg tudok oldani – tisztázta -, tudod mennyi mindent kellett csinálnom, amíg idáig elértem? – kezeivel a hajába túrt. Ó, én is mennyire beletúrnék még egyszer. Rella, te figyelsz magadra? – De nem szabad visszamenned – mondta, és átkarolta a derekam. Mi ütött belé? Mik ezek a kis gesztusok?
- Akkor még is mit csináljak? – fordultam teljes testtel felé. Szeme ismét hosszabb másodpercekig figyelte a számat, majd visszanézett a szemembe. Pontosan ugyan ezt tettem én is. Közelebb lépett hozzám, szinte már alig volt közöttünk távolság. Puha ajkai érintették az enyémet, majd egy csókot lehet rá.
- Ne, ne haragudj – zavarodottan tarkóját vakarta, én pedig gyors habozás nélkül kezemet a borostás arcára tettem. Milyen kisfiúsan nézhet ki ez nélkül. Elmosolyodtam.
- Nem baj – felindulásból a csipője köré tetem lábaim és hosszas csókba vontam. Minden érzelem benne volt, amit ő adott bele, és amit én.

Vacsora után teli hassal léptem be a szobámba, a fotelre tettem a kabátom. Holnap haza is tudunk menni, mindennel végeztünk ezért, valamelyest örültem is neki.
A fürdőben csak a maradék sminkemet mostam le az arcomról, és átöltöztem a pizsamámba. Mivel medencézés után letusoltam, most ezzel már nem foglalkoztam. Lementem a nappaliba, a két fiú ült a kanapén és ketten nézték a laptopot. Olgiék nélkül milyen csendes a ház. Krisztián mellé ültem felhúztam a lábamat és a képeket nézegettem, amin mindketten rajta voltunk. Ha egy kívülálló nézi, biztos azt mondja, hogy szép pár vagyunk. Pedig csak a főnököm.
- Szerintem én elmegyek aludni – keltem fel.
- Én még dolgozom – mondta Ricsi.
- Elteszem mára magam – pacsizott le barátjával. Az emeleten három szoba található, be is siettem az enyémbe, amint felértem. Az éjjeliszekrényemen lévő kislámpát kapcsoltam fel, majd bebújtam a franciaágyba. A lámpát lekapcsoltam, de kopogtak. Krisztián dugta be a fejét az ajtón, a folyosó fénytől lehetett látni alakját.
- Csak el akartam köszönni, lehet reggel előbb el megyek – mondta és megfordult.
- Maradj itt – mondtam neki és felkapcsoltam a kislámpát, ami narancssárgán világított. Az ágyra mutattam, hogy feküdjön be mellém. A férfi habozás nélkül becsukta az ajtót és levette ruháit. Boxerbe feküdt be mellém, én pedig lekapcsoltam a lámpát. Krisztián hatalmas felsőtestével közeledett felém, és hátulról karolt át. Puszit adott a fülem mögé, majd a nyakamat kezdte csókjaival égetni. A hátamra fordultam ő pedig fölém kerekedett. A nyakánál fogva húztam közelebb magamhoz.