WOW: A cég / 2019 ©/

14. Fejezet

A redőny már felhúzva, és furcsán bámulok ki, reggel hatkor a sötét utcára. Miért keltem ilyen korán? Megfordultam és az utam a fürdőbe vezetett, megmostam az arcom, jó hideg vízzel.
Lementem a lépcsőn, a konyhába megyek. Készítek egy kávét. A fehér polcról, leemelem a barna kis üveget, amiben a kávét tartom. Már meleg vizet öntök a gépbe, hogy minél előbb kész legyen.
Mindig egy nagyobb kiadós adagot csinálok magamnak, hogy igazán felébredjek. A fehér - kávé magos díszes -, bögrét veszem ki a felső szekrényből. Kiöntöm a kávét, cukor és tej.
A tévében csak a reggeli, unalmas, teleshop megy. Már csak az astro világ hiányzik. Ki keltem a puha kanapémból és felmentem az emeletre.
Az ágyamba ültem vissza, majd a telefonomat vettem elő. Minden közösségi hálót megnéztem, amit lehetett. Szürcsölve a kávémat - az egyik szeretett – magazinomban elolvastam a horoszkópomat is.
Kiittam a kávém utolsó cseppjét és visszafeküdtem aludni. Az álom hamar elnyomott. Igazából én sem hittem, hogy el tudok aludni még.


Az ébresztőm rezegni kezdett az éjjeliszekrényen, mikor nyúltam érte hatalmasat koppant a földre valami. Azonnal felpattantam felkapcsolva a kislámpám.
- Basszus! – szólalok meg hangosan – Nem hiszem el – hajamat arrébb tűrtem, felvettem a bögrét a szürke prémes szőnyegemről és a fürdőbe szaladva egy kisebb vödörbe öntöttem forró vizet. Szivaccsal a kezemben és a vödörrel térek vissza, ahol sikálni kezdem a szőnyegem. – Jaj Istenem, most az egyszer – már-már siránkozom -, ezt a drága szőnyeget mentsem meg!
A kisebb – nem is észrevehető – folt kijött a szőnyegből a parkettát letöröltem és visszavittem mindent a helyére. A bögrét kiöblítettem és ismét megtettem ugyan azt, amit még a második elalvásom előtt. Főztem egy kávét.
Leültem a pulthoz és megittam a - már kevésbé gyenge - tejes kávét. A bögrét a mosogató gépbe tettem minden tányérral vagy csészével együtt, ami a mosogatóban volt, beindítottam a gépet, ami halkan elindult. Az emeleten a - már jól bevált - Foreverös fogkrémemmel mostam fogat, feldobtam pár csepp alapozót, púdert és pirosítót is kentem magamra. Szemhéjtussal kihúztam a szemem, szemöldök ceruzával pedig a szemöldököm. A szobámban ismét tétlenkedtem. Néztem a szőnyegem és, hogy mit is vegyek fel. Fekete bőrhatású nadrágot, fekete fehér kockás inggel húztam fel. Elővettem a laptop táskát a szekrény legaljából. A telefonommal, a táskámmal indultam le a lépcsőn. A nappaliban bepakoltam a laptopom és a töltőm, a lépcső melletti táskámat most felakasztva találtam a meg a fogason és beledobtam minden szükséges dolgot még - ami szerintem hiányzott belőle. Kabátom és a bakancsomat felvéve indultam ki a házból. Bezárva az ajtót magam után a kapucnimat hajtottam a fejemre. Dudaszót hallok mire megrezzenek. Ebben az utcában mi nem történik? Pesten vagyunk. Meg fordulva figyelmes leszek a fehér Mercedesre, aminek a hátulja jobban meg van emelve mint a többié, de így sem mondhatom rá hogy ez terepjáró. Krisztián mutogatni kezd, hogy üljek be mellé és ne ácsorogjak kint. Mivel az eső szakadt, nem is kellett tovább álldogálnom ott. Behuppantam mellé a bőrülésbe.
- Jó reggelt – míg én kényelmesen beültem és normálisan elhelyezkedtem, addig ő csak bámult rám.
- Remélem neked jobb a reggeled – mióta lettél ilyen bátor Rella?
- Nem igazán, rég nem ittam olyan finom kávét, mint amit tegnap nálad – dobolt a kormányon közben engem nézett. – Tán neked nincs jó napod? Gyönyörű időjárás – mutat ki a szélvédőn.
- De, remek napom van – műmosoly és egy kis szarkazmus. Nem vártam magamtól mást. Krisztián nem kérdezett útnak indultunk a reggeli forgalomban. – Hogy-hogy erre jártál? – kérdezem.
- Igazából érted jöttem – vallja be.
- Honnan tudod, mikor akarok indulni? – mosolyodok el és kiveszem a táskámból a telefonom.
- Megérzés – ránt a vállán. Megnyitom az – már régen látott – üzeneteim. Nem voltál nagyon keresett személy. Írt egy keveset anyukám, Laura és Patrik. Először is a főnököm üzenetét néztem meg.
„Szia Rella! Köszönöm az iratokat, bocsi megnéztem, hogy készen lettél e velük. Ha beérsz a céghez, kérlek, gyere be hozzám."
Szép volt Rella, mit csesztél el? Az üzenetre válaszoltam, egy szívesent, hisz' ez a munkám – vagy mi – és megyek hozzá, amint beérek. A következő üzenetet Laurától olvastam, aki csak megkérdezte, mit csinálok pénteken, és anyu is ugyan ezt kérdezte. Szülinapom lesz, mit is csinálnék?
- Minden rendben? – kérdezi meg mellettem a férfi.
- Ja, igen-igen persze – szólalok meg.
- Hát jó, csak nagyon koncentrálsz – indulunk el jobban, hogy a zöld lámpán túljussunk.
- Csak gondolkodtam – teszem el a telefont.
- Micsodán? – lassítunk le, mert a következő rendőrlámpánál viszont már pirosat kaptunk.
- Patrik elvitte a papírokat, remélem nincsen semmi baj vele, mert mondta menjek hozzá, amint beértem – mosolygok, reménykedem benne semmi rosszat nem tettem.
- Eleve én vagyok a főnököd, szóval csak én hozhatok rossz döntést rólad – ezzel igazán megnyugtattad a lelkem. – De a lényeg, hogy biztos nem csináltál semmi rosszat, szóval nem azért hívatott – önt belém lelket.
- Igen, remélem.