WOW: A cég / 2019 ©/

18. Fejezet

Egyre inkább kezdek feszült lenni, hiszen még mindig nem látok semmit, hiába ül itt mellettem Laura. Az autó lelassul. Mintha ezt a vezetési típust ismerném.
- Megérkeztünk – szólalt meg Laura -, kiszállok és segítek neked is. Kérlek, ne vedd le a sálat.
Az ajtó nyílt Laura megfogta a karom. Ez nem az előző érintés. Ha ez egy buli, akkor itt valami nagyon el van szúrva, hiszen ahová eddig jártunk dübörgött a zene.
- Laura, mi tényleg buliba jöttünk? – a sálat leveszi a szememről. Bár így sem láttam semmit. – Laura? – kérdeztem a lányt, de nem jött válasz.
A fények kigyúltak mindenhol lufik régi ismerősök, barátok és a mostani munkahelyemről néhány arc, Krisztiánék.
- Boldog születésnapot! – kiáltották egyszerre és – ha volt a kezükben – a lufit dobálták felém. A fények lekapcsolódtak és csak azok maradtak égve, ami a Lock normál fénye.
- Jaj – könnyeztem meg – nagyon köszönöm – a halkabb zene felerősödött és hirtelen az egyik kedvenc Dr. Alban és Starclubos zeném szólalt meg. Krisztián Laurával jött oda hozzám, majd csatlakozott hozzájuk Ricsi is.
- Srácok, ezt miért csináltátok? - kérdeztem.
- Úgy gondoltuk megérdemled – mosolygott rám Krisztián.
- Nagyon, nagyon köszönöm – öleltem meg. Több pincért láttam, akik a tálcán kisebb italokat hordoztak, majd felénk is jönni kezdtek. Krisztián a kezemet fogva húzott magával a tánctér felé ahol a barátaim is voltak, levettem egy nagy Jägert a tálcáról. Laura mellém állt.
- Rellára! – kiabált fel Bence és mindenki a poharát emelte. Megittam a pohár tartalmát és táncolni kezdtem.
- Melegem van, leteszem a kabátot – mondtam Laurának, aki egy bólintással jelezte, hogy értette, amit mondtam neki.
A kabátomat leadva felfigyeltem, hogy a zenék csak az én kedvenceim.
- Van egy meglepetésem – jött Krisztián felém fekete felsőben és farmerben. Mindig szexi.
- Hiszen már kaptam ajándékot – mondtam lesütött szemmel.
- De ez most jóval extrább – a zsebéből kivett egy borítékot és egy fekete dobozt. A dobozt kinyitva egy kék köves nyaklánc volt benne.
- Atya világ! – tátottam el a szám. – Ez gyönyörű! – mondtam és kivettem a csomagolásból.
- Engedd – vette ki a kezemből, hajamat felfogva csatolta fel az ékszert.
- Köszönöm – mondtam és a borítékot nyitottam ki, amiben páros jegy volt monster és rally autók vezetéséhez. – Köszönöm, köszönöm – öleltem szorosan a nyakánál fogva magamhoz. Egy pillanatara soknak éreztem ezt a hatalmas ölelést, majd kattant mellettünk egy fényképezőgép.
- Ricsi! – szólt Krisztián, majd átkarolva nézett a kamerába, ahogy én is tettem.
A két fiú visszavezetésével tértem vissza a táncparketthez. Vivit láttam meg a pultnál támaszkodva, majd egy öleléssel mentem hozzá.
- Szia csajszi – a virágos parfüm illata csapott meg miközben felállt.
- Nagyon örülök, hogy itt vagy – mutattam a kezemmel -, bár nem tudtam, hogy lesz ilyen meglepetés – nevettem el magam.
- Mit iszunk? – nézett rám és a felszolgálónak szólt valamit. – Tegnap szervezték, most már el lehet mondani. Nagyon sokat készültek vele. A kért italt kitette elénk a pultos. – Akkor egészségedre – koccintottuk össze a poharat.
- Jesszus ez whiskey – fintorogtam.
- Jó ez – vigyorgott a lány.
- Bocsi – jött hozzánk Laura – elviszem egyet táncolni – mondta Vivinek, aki hatalmas mosollyal figyelte a lányt.
- Nyugodtan – mondta a szőke és Laurával elindultam a tömeg felé.
Imádok táncolni, mindig is szerettem. Ricsi mindvégig dolgozik, míg jól érezzük magunkat. Kattog a fényképezőgépével, a vaku néha még a szememet is bántja a hirtelen fénytől.
- Iszol is valamit? – mentem oda Ricsihez.
- Persze – vette fel a boksz asztalától a vodkás üveget.
- De ezt tedd el – toltam el a kezéből a gépet.
- Csak pár képet csinálok, utána nem is látod – mondta és magához húzott. Nem értettem, mit is akar, így a kezét fogva, kértem jöjjön táncolni. – Nem táncolok – mondta és ülve maradt.
- Hát jó – mondtam neki és Krisztiánhoz mentem, aki a pultnál állt.
- Na, a szülinapos megjelent – mondta az előtte álló férfinak, akit nem ismertem.
- Igen – mosolyodtam el. Patrikot pillantottam meg, a derekamra tette a kezét és oda állt mellénk. Krisztián nagy szemmel figyelte, hogy Patrik keze a derekamon hever.
- Úgy hallottam ezt a zenét szereted – súgta a fülembe, mert a zene hangosabban kezdett üvölteni a hangszóróból.
- Igen szeretem – húztam a nyakánál fogva magamhoz, hiszen magassarokban sem értem fel hozzá.
- Akkor egy táncra? – kérdezte. Nem kellett sokáig kérlelni, egy ital után elindultam vele is táncolni.
A táncunk után az ismerős emberek is körénk gyűltek, majd szinte mindenkivel táncoltam végül Ricsi is csatlakozott.
- Boldog huszonegyedik születésnapot kívánok Rellának. Éjfél előtt pár perccel érezd magad még húsznak, utána lehetsz már huszonegy – nevetett a Dj a mikrofonba. A zene halkabb lett végül egy fehér kétemeletes tortát hoztak ki a felszolgálók kis kocsin. A kezemet a számhoz téve néztem a folyamatot.
- Nagyon köszönöm srácok, tényleg – begyújtották a gyertyát.
- Kívánj valamit Rella – mondta a barátnőm a tömegben. Krisztiánra gondoltam, miközben kívántam és elfújtam a gyertyát. A torta felső része csokis az alsó pedig citromos.
Az utolsó szeletet magamnak vágtam. Krisztián és Ricsi közé ültem be, Laura Ricsivel beszélt, míg engem Krisztián figyelt.
- Mi az? – kérdeztem.
- Gyönyörű vagy! – zavaromban lehajtottam a fejem.
- Elmegyek mosdóba – mondtam és felálltam, kituszkoltam magam az asztal és a boksz közül. A női mosdóban szerencsére nem volt senki. A WC-ből kiérve a tükörben néztem meg magam. A sminked nem jött le. Kinyitottam a mosdó ajtaját és az egyik rég nem látott barátom állt ott.
- Te itt? – kérdeztem.
- Látod – zsemleszínű hajába túrt bele. – Nagyon csinos vagy – közeledett felém a fekete farmerben és mintás felsőben Beni.
- Ne érj hozzám! – toltam el magamtól a kezét.
- Miért ne? Régen jóban voltunk, kár, hogy most már nem nagyon beszélünk – csípőmre tette a kezeit.
- Az régen volt – mellkasánál fogva akartam el tolni magamtól, de nem tudtam.
- Idézzünk fel egy-két pillanatot – hajolt a nyakamhoz.

- Nem láttad Rellát? – kérdeztem meg Vivit.
- Nem, miért? – kérdezett vissza. Ott hagyva a nőt elindultam a mosdók irányába. Egy szőke hajú fiú csókolgatja Rellát, aki annál inkább küzd ellene. Oda érve a lány, segítő pillantást tesz felém.
- Szállj le róla! – kiabálok a fiúra, aki rám pillantva kap egy jobb öklöst tőlem. Rella felkiáltott. A szőke már kifeküdt a padlón én pedig agresszívan ütöttem.
- Hagyjad, állj le! – fogta meg a karom Rella.
- Krisz, fejezd be – hallottam az egyik biztonsági őr hangját. Ricsi és Patrik is jöttek, elhúztak a szőkétől. Rella könnyes szemét figyeltem. Az ajkamon éreztem valami forrót, lenyalva vas íze volt. Vér. Rella lépett hozzám.
- Mindent köszönök – ölelt meg. Felnézett rám és behúzott a női mosdóba. Vizet tett a kéztörlőre és lemosta a számról a vért. A kukába dobta a véres törlőt. Egymást bámultuk, egyre közelebb voltam hozzá. Piros ajkait és a szemét figyeltem, szemem csak cikázott a kettő között. Egyszer csak megkóstolhattam ajkait. Gyengéden csókoltam meg. Rella többet akart, nyakamat körülfogva húzott jobban magához és vadul kezdte falni a számat. Nyelvemmel táncot akartam járni az övével, de nem engedte. Elhajolt tőlem és a kezünket összekulcsolva vitt ki a mosdóból, a táncparketten álltunk meg, majd eltűnt. A lány ismét kabát nélkül ment ki a szabad ég alá.
- Rella kabátját kérem – szóltam a ruhatárosnak, aki leakasztotta a kért kabátot. Rella illata csapott meg, ahogy meg érintettem.
Kilépve a – már dohos – helyről a falnál pillantom meg Rellát. Kabátját a lányra terítem, elé állok.
- Ki volt ez a köcsög? – kérdeztem dühösen.
- Senki - hajtotta fejét a mellkasomra. Fejét fogva haját simogattam egyik kezemmel.
- Ugye semmit nem csinált veled? – kezeim köze fogtam fejét, haját arcából simítottam ki.
- Nem – egy könnycsepp kúszott le arcán, amit letöröltem. – Neked – kezével államat fogta -, ezen kívül? – kérdezte, fejemet megrázva válaszoltam neki.
- Csak ne pityeregj – néztem mélyen a szemébe -, az jobban fáj, mint bármi más – hozzám bújva húzta össze a kabátját.
- Menjünk be – mondta mellkasomhoz szorítva magát.