WOW: A cég / 2019 ©/

9. Fejezet

Kilép a mosdó ajtaján. A fejét fogja, olyan mintha szédülne. Megfogom a derekát. Jobb kezével karomat fogja.
- Ki megyünk kicsit, jó? – kérdezem tőle, mire ő csak bólintani tud. Eszembe jut, hogy Ricsivel milyen jól el volt, és a fiúkkal is. Gyorsan elhessegetem a gondolataim erről, mert már velem van.
Bentről kilépünk a hideg levegőre. A lány a fehér falhoz támaszkodik, rá világít a Lock kék fénye. Leveszem a zakóm és a lányra terítem.
- Fáj a fejed? – kérdezem tőle és vállai mellé teszem a kezeim.
- Kicsit – veszi el a kezét, és felnéz rám. El tudnék veszni a tekintetében. Jesszus, Krisz mennyit ittál? Nem veheti el a büszkeséged az alkohol!
- Csinos vagy – jobb kezemmel végig simítok arcán. Elpirul és lehajtja a fejét.
- Köszönöm – rám néz -, te sem panaszkodhatsz – néz végig rajtam. Ellököm magam a faltól. Kicsit sétálgatok.
- Mit ittál? – kérdezem.
- Hát – lök magán egyet és a kecses vékony lábaival felém jön -, mit nem? – mosolyodik el.
- Értem – nevetek fel. A lány az utcát nézi és a járókelőket, két fiatalabb pár igyekszik felénk. Rella lehajtja fejét és egy furcsa érzelem jelenik meg arcán.
- Sziasztok! – köszönnek ránk.
- Helló! – köszönök nekik, Rella felnéz.
- Sziasztok – köszön rájuk. A pár hátra fordulva figyelnek minket, oda megyek a lányhoz és megölelem. Vajon ez a Ken baba a barátja volt? A lány remegni kezd a kezeim között, majd elcsillapodik. Ellököm magamtól. Egy könnycsepp csordul le a szeméből, gyorsan letörli, mintha észre sem vettem volna.
- Valami gond van? – kérdezem és kezembe veszem arcát.
- Nincsen – mosolyog -, nem megyünk be táncolni? – kérdezi.
- Menjünk – mondom neki. Kíváncsi vagyok, mi történhetett vele ebben a pár másodpercben.
Amikor beléptünk egy ismerős DJ hangját hallottam meg, aki mulatós zenéket hozott – mint kiderült. – Szereted az ilyen zenéket is? – mutatok fel, mivel a hangszórókból Jolly szólal meg.
- Nekem bármi jöhet – mosolyog a lány és a kezemet fogva elhúz.
- Gyere – veszem le róla a zakóm – tegyük le ezeket – mondom és a boksz felé megyünk. Laura és a fiúk nagyon beszélgetnek így csak letettük a zakót és a táskáját.
- Hallod tesó – fogja meg a karom Ricsi – ez mi? – kérdezi. – Mi ez a buli? – tárja ki a kezeit.
- Néztem kint a plakátot, mindent leír – utalok a bulira -, ezt nem mi csináltuk – nevetek.
- Jössz? – kérdezi Rella és utána megyek. Kíváncsi vagyok, hogy táncol ilyen magas sarokban.
A táncparkett kellős közepére vitt. Megfogtam derekát és ringattuk egymást, majd a zene is gyorsabb lett, elváltunk egymástól és – mintha lakodalomban lettünk volna – úgy táncoltunk. Néha-néha karon fogtuk egymást.

Krisztiánnak van érzéke a táncoláshoz az biztos. A többiek is felkeltek és oda jöttek körénk. Ricsi vakuval kezdett el videózni minket. A könnyeimet töröltem, ahányszor belenéztem a lámpába.
Egyre többen lettünk a parketten.
- Egy kicsit leülök – húztam nyakánál fogva Krisztiánt.
- Megyek veled – fogta meg a kezem – menjünk inni – vitt a pulthoz. – Két Greyt kérek, pohárban – üvölti a pultosnak.
- Én nem kértem – mondtam a mellettem álló – még így is magasabb – férfinek.
- Nem baj, iszol, ez az egy már nem árt – nevet fel.
- Köszi – mosolyodok el.
A pohár tartalmát egyből lehúztam, a fejfájást már kezdtem nem érezni. Szédülni kezdtem és a nyakamhoz vettem a kezem. – Nem vagyok jól – dőlők egy ismeretlenre.
- Rella! – kiállt utánam Krisztián, aki a karomhoz kap.
- Ez fáj – mondom és a sötét padlót nézem. – Nem vagyok jól Krisztián – mondom neki. A férfi átkarol, és elvisz a bokszunkig, rám teszi zakóját és felfogja a táskámat. A kis lépcsőkön felsegít.
- Sziasztok – szólal fel – a lány kabátját kérem – a szemeim le akarnak csukódni, alig látok valamit, hiszen minden forog velem. – Szia, Zsó! Azonnal gyere értem a Lockhoz – elhalkul mellettem a férfi hangja -, ja itt vagy? Akkor megyek. Köszönöm lányok!
Krisztián ki vezet a helyről és a friss levegő drogként csapja meg az orrom. – Mi a baj? – kérdezi tőlem. Lehelete eléri az arcom.
- Nem – szólalok meg – tudom – fejezem be.
Egy kényelmes ülésen ülök, Krisztián vállára hajtottam a fejem. Halk zene szól. Néhány bukkanó, összeszorítom a szemem. Autóban ülök. Szépen berúgtál Rella, biztos meg van a véleményük. Az autó lassul és kiszállnak mellőlem, fejemet alig tudom tartani, majd kinyílik mellettem az ajtó – ami még tartott -, majdnem kizuhanok, de felvesznek.
- Ezt hozd fel légy szíves, a többit hétfőn elintézzük – hallom meg Krisztián hangját. Szememet még mindig nem nyitom ki, nyakához fűzöm kezeim.

- Nem – mondta – tudom. Rella a szemét sem nyitja ki, lábai aligha biztonságosak. Zsó, magas, kicsit teltebb, kopasz sofőröm besegíti a lányt az autóba. Hátra ülök mellé.
- Hova vigyem? – kérdezi.
- Hozzám – nézek a tükörbe, hogy lássam Zsót, bólint egyet. Rella a fejét vállamra teszi. Melegség önti el a lelkem, hogy velem van, és egy kis lelkiismeret furdalás, hogy én mondtam neki, hogy igyon még egy pohárral. A telefonomat elővéve, írtam Ricsinek:
„Tesó, haza viszem Rellát, kicsit rosszul érzi magát. Zsót visszaküldöm érted. Laurát vidd haza és ne hozzád!"
Az üzenetet elküldve pár perc után jött is a tőle küldött válasz: „Nyugi tesó. Mi történt Rellával? Vigyázz rá!"
A telefonom visszasüllyesztettem a zsebembe figyelve, hogy Rella meg se mozduljon.
- Megérkeztünk – állt le a kocsival a járdaszegélyhez Zsó.
Zsó kiszállt és megvárta Rella melletti ajtónál, hogy kiszálljak. Kinyitottam az ajtót, és felvettem Rellát mennyasszonyi pózban.
- Ezt – nézek szememmel Rella cuccaira – hozd fel légy szíves, a többit hétfőn elintézzük! – Rella a kezeivel nyakamat körbe fonja. Felsétáltunk az emeletre. Zsó a konyhába tette Rella táskáját, kabátját felakasztotta a fogasra és kilépett a lakásból. Vajon, mit kezdjek veled? A lányt letettem a szobámba az ágyra, levettem a cipőjét és az ágy mellé tettem. A szekrényhez léptem, és kivettem egy terepmintás pólót.


Nagy nehezen – türtőztetve magam -, át tudtam öltöztetni a lányt. A ruháját az éjjeli szekrény melletti székre tettem.
Ki mentem a szobából, elmentem a konyhába, főztem magamnak egy kávét, míg fől, levettem az ingem és a zoknim, bevittem a fürdőbe és a szennyesbe dobtam. A kávéba két cukrot tettem és most feketén ittam. Kell a józanodás Krisz! Mikor tisztáztam magamban, hogy az a lány fekszik az ágyamban, akiről egész nap álmodoztam, nagyon boldog lettem. Hajnali négy óra van. Nem hiszem, hogy sokat fogok aludni.
A telefonomat elővéve, megnéztem, mi is történik az éjszaka közepén. Ricsi tele posztolta az egész világhalót, és még azt is közzétette, ahogy táncolok Rellával. Még jó, hogy csak 24 órára látják az emberek. Mivel megjelölt rajta, így én is meg tudtam osztani.
Át pörgettem az oldalt, rá jöttem mennyi ismerős volt ott velünk a buliban, viszont én egyiket sem vettem észre. – Hát te meg honnan ismered? – nézem meg Vivi képét, aki egy mosdóban készült képet posztolt Rellával.
Mindenki a buliról posztol, vagy, hogy ép telelnek. A kávét megiszom a csaphoz teszem a csészét. Leülök a tévéhez és keresek benne valami érdekes műsort.