WOW: A cég / 2019 ©/

25. Fejezet

Az éjszaka csodálatos pillanataival aludtam el. Fogalmam sincs mennyi idő lehet, de nekem nagyon kell pisilnem. Óvatosan kiszálltam Krisztián szoros öleléséből. A nagy ablakból beáradt a reggeli fény. Az egész udvar tiszta hó és jég. Összeszedtem pár darab ruhát és fehérneműt majd a fürdőbe mentem.
Felhúztam a fekete farmerom és az ugyan olyan színű rövid ujjú felsőmet. Mosolyogva néztem a tükörképemet, hiszen boldog voltam. De ő még is a főnököm. Valamiért az agyam nagyon ellenzi ezt az egész kapcsolatot, a szívem viszont azt mondja, belekezdhetnék egy kapcsolatba.
A sminktáskámból kivettem néhány sminket és magamra kentem. Kihúztam a szemem alatti vízvonalam, fogat mostam és kiléptem a fürdőből. Az ágyon ült hátat fordítva nekem Krisztián. Mikor meghallotta, hogy kiléptem felém fordult.
- Jó reggelt – mosolygott rám.
- Szia – tettem el a neszesszerem a bőröndbe és áttűrtem még néhány ruhát, ami tiszta. A karját hátulról a derekam köré fonta. Illatát éreztem és melegség áradt a testéből. – Nem akartalak felébreszteni.
- Nem voltál mellettem – tette fejét nyakhajlatomba.
- Tudod – fordultam felé, de ő még a kezét nem vette le rólam -, ezt nem kellett volna csinálnunk – sütöttem le a szemem. Azt sem tudom, mi van köztünk.
- Miért? Nem volt jó? – kérdezte.
- De, nagyon is – mosolyogtam rá. – Hogy fognak rám nézni a cégnél? A főnököm vagy – jelentettem ki.
- És? Úgy sem tudja senki – nézett felhúzott szemöldökkel. – Akkor randizzunk – találta ki.
- Mi? – értetlenül néztem rá.
- Mi ketten. Ha haza érünk, este elviszlek egy vacsorára – mondta.
- Nem is tudom – emeltem a kezemet tarkómhoz.
- Ezen mit nem tudsz? – engedte el a derekam. – Megbeszéljük, mikor megyek érted – mondta és felszedte a ledobott nadrágomat a földről. – Miben aludtál? – húzta nagy vigyorra a száját.
- Semmiben – néztem rá csábos mosollyal. Most már flörtölgetsz is vele, ráadásként hazudsz is.
- Hiszem, ha látom – tette az ágyra a ruhadarabot és kilibbent az ajtón. Fogalmam sincs hova tegyelek.
Reggeli közben, Krisztián és Ricsi beszélgettek, majd arra jutottunk, hogy reggeli után haza megyünk. Én is így terveztem. A pincér fiú folyamatosan felém figyelgetett, amit Ricsi meg is jegyzett. Krisztián pedig mindig flegmán nézett rá, így a fiú elmenekült. Én is el futnék.
A házhoz érve, pakolás közben megszólalt a telefonom.
- Háló? – szóltam bele az ismeretlennek.
- Ó, Lorella, milyen régen hallottam a hangod – minden idők legrosszabb embere szólalt meg a vonalban. A régi főnököm.
- Mit akar? – remegett a hangom.
- Ó kedves – el tudtam képzelni, hogy milyen öntelt feje lehet ennek a baromnak -, egy kis csetepaté lesz a cégeddel, ahol most dolgozol – mondja. – Biztos hallottál már róla.
- Igen.
- Remélem megbizonyosodtál arról, hogy ez az, amit már mondtam neked, mindennek eljön az ideje – meg sem várva a nem rég kiejtett válaszom. Felkacagott.
- Miért kellett ez az egész? – kérdeztem rá hirtelen, amin még én is meglepődtem.
- Lorella, nem muszáj így végeznie a cégeknek. Gyere vissza és elfelejtek mindent. Visszavonom a feljelentést – nevetett. Jobb kezem a fejemhez téve remegett, a lábamat nem éreztem, és még a gyomrom is felfordult. Krisztián nyitotta ki az ajtót.
- Jó, majd megbeszéljük – tettem le a telefont, amit le is dobtam az ágyra. Mi történik?
- Minden rendben? – nyúlt utánam, mikor csak leültem az ágyra.
- Persze, igen – szorítottam meg a kezét, amire rá nézett és kihúztam a kezemet az övéből.
- Csak azért jöttem, hogy megkérdezzem, velem jössz haza? – nézett rám.
- Igen, mehetek veled – mondtam.
- Elpakoltál, mert akkor leviszem az autóba – mutatott a fotelon heverő bőröndre. Bólintottam neki és összecipzárazta a tárgyat. Rám pillantott. – Tényleg minden rendben van? – kérdezte.
- Igen – mosolyodtam el, ő pedig kiment a szobából. Rella, hogyan fogod ezt megoldani?

Az autóban ülök a ház előtt. Megvártam, míg Rella beül a kocsiba és elindultunk.
- Tényleg nincs baj? – fordítottam el a kormányt.
- Nincsen semmi – fejét a hideg ablaküvegnek támasztja.
- Fáj valamid? – néztem rá, majd a jobb kezemet a combjára tettem. Megrezzent a lány, de hagyta, hogy kezemet ott hagyjam. Kisebb mosolyra húztam a számat. Tartottam magam, hogy most ne tépjem le a ruháit, mint az éjszaka, hiszen csodálatos volt.
- A fejem fáj kicsit – halkan beszélt hozzám, nem értettem mi baj lehet. Vajon kivel beszélt telefonon?
Távolabb értünk Miskolctól, követtem Ricsit autóval. Rella néhányszor rápillantott a telefonjára és dobott pár üzenetet valakinek. A combjáról levéve a kezemet a telefonomat csatlakoztattam az autóhoz és betettem egy album zenét a Spotifyból. Halkan szólalt meg az első zene. A váltóra tettem a kezem és megelőztem az előttem lévő két autót. Rella a kezemre tette az övét. Bizsergett a bőröm az érintésétől, de szerettem volna, ha ezek a pillanatok örökké tartsanak. Elvette az eszemet ez a lány!
- Van a táskámban gyógyszer, álljak meg? – láttam a táblát miszerint hamarosan jön egy megálló.
- Nem kell, nálam is van gyógyszer – mondta, de ismét csak visszahajtotta a fejét az ablaküvegnek.
- Ha nem akarsz, nem kell randira mennünk – mondtam és elvettem a kezemet, így csak az övé maradt a váltón. Pár percig még lágyan fogta, de végül elvette a kezét.
- Én nem mondtam ezt – fordult felém. – Ki mondta, hogy nem akarok veled lenni?
- Csak azt hittem, mert most fáj a fejed, és amúgy is eléggé elsápadtál – tudatosítom. Visszatér a kezem a combjára és megpihen ott.
- Jól vagyok – dőlt jobban hátra az ülésben és a kezemet fogva csukta be a szemét. Valami gond lehet, nem szokott így kinézni. A zenét lehalkítottam és helyette a rádió kapcsolódott be. A telefonom rezegni kezdett. Kihúztam Rella szorításából a kezemet, és levettem a telefonomról a kábelt.
- Mondjad Bence – próbáltam a leghalkabban és érthetően beszélni.
- Miért suttogsz? – kérdezi.
- Nem mindegy? – doboltam a kormányon.
- Felhívtam az ügyvédet, azt mondta, hogy beszélnetek kell. Miért kell az ügyvéded? – kérdezte, Rellára pillantok.
- Feljelentettek – ejtettem ki. – Rella régi munkahelyéről, hogy jogtalanul hoztam el és fenyegettem.
- Krisztián, mekkora bajban vagy, azt ugye tudod? – világosít fel.
- Ne is mond, így a cégnek is ártok – mondtam, és átgondoltam az egészet a fejemben. – Hívd fel az ügyvédet, és mond neki el, amit én neked. Hívj vissza, ha beszéltetek.
Rella kezére tettem kezemet és továbbhajtottam.