WOW: A cég / 2019 ©/

34. Fejezet

Tévéztünk és beszélgettünk.
Krisztián nagyon sok mindent elmondott magáról, és azt is, hogy eléggé családcentrikus. Bár neki nincsen testvére, de a legfontosabb barátait testvéreként szereti. Már arról is beszélt, hogy a családjának be szeretne mutatni, miközben az én szívem hevesen dobogott és el sem hittem miről beszél.
Fáradtak vagyunk – legalább is én. Többször pityeregtem ma, mint azt éves szinten szoktam. Hiányzik az egyetem, még akkor is, hogy nem szeretek bejárni és tanulni. Főleg Laci bá', aki mindent meg tett értünk.
- Alszol? – süppedt be az ágy mellettem. Krisztián férfias illata – és ő maga is - bearanyozta az estét számomra. Félig vizes hajjal feküdt be az ágyba.
- Nem – fordulok felé. Ágyneműi illata frissen mosott volt. Beleszagoltam a takaróba, amit a vállamig felhúztam.
- Tudod – sütötte le a szemét, amit a félhomályos szobában is láttam -, mikor voltunk bulizni, és ott volt az a srác – húzta fel a szemöldökét.
- Beni? – kérdeztem rá, mire ő csak bólintott.
- Nagyon felhúzta az agyamat. Nem hittem el, hogy ő csak úgy hozzád ért – hunyta be a szemét. – Nekem ez nem tetszett. Ki volt ő? – kérdezte.
- Az egyik barátom volt – nézegettem a fehér takarót. - Ki volt az a nő, mikor benyitottam hozzád a papírok miatt? – fogtam meg az arcát.
- Ő csak egy anyag miatt jött – nyitotta ki szemeit. Pillantásomat rögtön elkaptam. Úristen Rella, te mekkorát tévedtél.
- Én azt hittem, hogy ti – akadt meg a hangom -, együtt vagytok – fejeztem be. Megrázta a fejét.
- Nem – kuncogott -, nekem te már akkor nagyon tetszettél, csak még én sem hittem el magamnak – arcom vörösebb lett a kelleténél, minden porcikám bizseregni kezdett, mikor ezt elmondta. Közelebb éreztem magamhoz, mint bármikor. Közelebb húzódott hozzám, arcomat mellkasához nyomtam, fejét nyakamhoz hajtotta. – Nem értem, miért várattuk egymást ennyi ideig – hangja mély volt, alig lehetett érteni, amit mondott. – Szeretlek – fejét elhúzta, eltolta magát tőlem. Megcsókolt. Kissé levágott borostája, már nem csiklandozott annyira. Nyelvével gyengéden utat tört ajkaim között, én pedig reflexszerűen engedtem neki. Karjával át karolta a derekamat, én pedig meleg testére tettem kezem. Bele haraptam alsó ajkába, majd lassan elváltunk egymástól. Ölelkezve hajoltunk vissza az ágyra.
- Én is szeretlek – mondtam, majd behunytam a szemem.
Beleszerettem. Mindössze felforgatta az életem. Elvarázsolt. Megláttam azokat a szemeket. Elvesztettem az eszemet, a szívem vitt, a karjaiba. Újra a szemek, és ajka már az enyémet érintették. Beleszerettem, az első percben, azt hiszem.

Reggel rezgett egy telefon az éjjeliszekrényen. Kapásból nyúltam volna szekrény irányában, de e helyett, egy puha testre ért a kezem. Pillogtam párat, mire megpillantottam Krisztián hatalmas felsőtestét. A férfi békésen aludt az ágyon, majd megrezzent és közelebb húzódott hozzám, szemeit a félhomályban láttam – csukva voltak még.
Krisztián az oldalán aludt, én pedig megpróbáltam a legcsendesebben áttévedni az ő oldalára, hogy elhallgattassam a telefont.
Mire elértem a telefont, majdnem átestem az alattam lévő testen. Megböködtem az oldalát, de addigra Bence letette a telefont.
- Krisz – nyomtam egy puszit az orra hegyére.
- Mm – hümmögött.
- Hívtak – mondtam, mire hatalmas kezei összezártak. – Hívtak téged te lüke – próbáltam kiszedni magam a szorításból.
- Jaj! – megfordult és felkapta a telefonját az ágy melletti tárgyról. – Jézusom, már tíz óra – fordult felém, és fejéhez kapott. Nagy szemekkel meredtem rá, és azon gondolkoztam, felkapja a ruháit és megyünk dolgozni. De nem így tette. – Én vagyok a főnök, így a csajommal lehetek egy napot – kuncogott fel önelégült fejjel.
- Nagyon kis vicces vagy, de nekem biztos van munkám – ültem fel, de ő a derekamra tette a kezeit és visszarántott. – Na! – kiabáltam fel.
- Szóval, mit csináljunk ma? – kérdezte.
- Mit szeretnél csinálni? – dőltem rá.
- Elmehetnénk valahova – jelenti ki.
- Igen, hozzám – kacér mosolyra húzta a száját -, mivel nincs ruhám.
- Ó! – az önelégült vigyor még mindig a száján ült.
- Ne nézz már így – bokszoltam vállába, majd szétterült az ágyon.
- Maradj még – mondta.
- Nem, tényleg menni kéne – álltam fel és a fürdőbe mentem ahol felvettem a tegnapi ruhámat.
- Ma is dögösen áll rajtad – nyitott be az ajtón, amire én megrezzentem.
- Hah – sóhajtottam, és próbáltam letörölni az arcomon lévő fekete pöttyöket, amit a sok sírás és a szempillaspirál hagyott maga után.

- Bemész dolgozni? – kapkodtam a szekrényem előtt, és néha oda figyeltem az ajtófélfát támasztó Krisztiánra.
- Hát, ha ennyire nyaggatsz, muszáj lesz – tette össze maga előtt a kezeit. Világoskék ingje megfeszült karján, sötétkék nadrágjához, barna márkás övet húzott. Mindig nagyon elegáns. – De én inkább elmennék valahova.
- Hova szeretnél menni? – néztem rá bágyadt tekintettel. – Tudod, attól, mert ez most van köztünk, én szeretnék dolgozni – lesütötte a szemét.
- Szeretlek Rella, hidd el én tőled nem csak egy kalandot akartam és vége – lépett be a szobába és leült az ágyra. Nem szóltam semmit, csak végig simítottam a – most kevésbé – borostás arcán. Megfordultam és egy fekete, egyik térdénél szakadt farmert, pink V nyakú felsőt vettem ki a szekrényből és a fürdőbe mentem. Villámgyorsan át cseréltem a ruháimat, letöröltem a sminkem.
- Szóval akkor? Munka, vagy megyünk valahova? – szóltam ki a férfinek, aki az ágyamon ült. Közben neki láttam az új natúr sminkemnek.
Kilépve, zoknit húztam a lábamra, és hallgattam, amit Krisztián beszél a telefonba.
- Munka – válaszolt miután a készüléket a zsebébe tette.
- Történt valami? – feszült volt az arca és merev a tekintete. Mintha bosszús lenne.
- Nem történt semmi – mosolygott rám, hirtelen. – Csinos vagy – nyúlt bal karomhoz, amin végig simította tenyerét. – Lent megvárlak – mutatott lefelé. A lépcsőhöz érve, elővette telefonját és ismét beszélni kezdett, de azt nem értettem, mit és kivel.
A hosszujjú pink felsőmnek az ujját húztam lejjebb magamon, és lementem a lépcsőn. Krisztián a nappaliban, fel-alá járkált, de most a vonal túlsóvégén beszéltek. Értetlenül néztem rá, ő pedig csak megrázta a fejét, és összehúzta a szemöldökét. Mi történt?
Fekete magas sarkú csizmámat húztam, majd egy sálat tettem a nyakamba.
- Rendben, szia – rezzentem meg Krisztián mély hangjától, aki megiramodott felém, és lekapcsolta a lámpát a nappaliban.
- Minden rendben? – kérdeztem meg félve, hiszen eléggé ismerem, milyen mikor dühös.
- Persze, csak mindig van valami a cégnél.