Örökké [Bexi ff.] Befejezett

49 fejezet

Olyan szép álmom volt. Márk itt aludt velem. És olyan jól aludtam, istenem régen nem volt már ilyen. De várjunk Márk tényleg itt aludt velem. Kinyitom a szemeimet és körbe nézek. Nincs itt. Elment, vagy nem tudom. Úgy látszik ennyit jelentett neki ez az egész...

-Hülye paraszt.-mormogom az orrom alatt, és elindulok a fürdőbe.  Szép komótosan ballagok és benyitok...

-Áááá.-sikítok fel ijedtemben, de ami utána történik, még jobban sikítok.-Azt a kurva életbe.-csapom be az ajtót vörös fejjel, és futok vissza a szobámba már amennyire tudok, mivel terhes vagyok.

-Beka, várj már.-jön utánam nevetve.

-Szerinted ez vicces?-kérdezem vörös fejjel, és a kezemmel eltakarom a szemeimet.

-Igen elég vicces szerintem.-röhög ki még egyszer.-Ez a te hibád is volt.-keni rám az egészet.

-Miért is?

-Te jöttél be a fürdőbe kopogás nélkül. De nem is értem miért csinálsz ekkora ügyet ebből. Amúgy elveheted a kezedet van rajtam törülköző.-ki kukucskálok és tényleg, hála az égnek...

-Azért baj,mert csak egy törülköző volt rajtad.-akadok ki.- Aztán meg már az sem.-pirulok el az emlékek hatására.

-Jól van zavarba jöttem.-adja meg a pocsék válaszát.

-Te a híres Nagy Márk zavarba jött. És eldobta magát ezzel együtt az egyetlen textil darabot magán a törülközőt?-vonom fel a szemöldökömet.

-Igen, de már láttál meztelenül, és fogsz is.-kacsint egyet.

-Biztos hogy nem.-rázom meg a fejemet.

-Biztos hogy nem?-kezd el csikizni.-Hát ha egy házban fogunk lakni akkor bizony meg kell szoknod ezt a látványt.

-Nem fo..gunk. Márk hagyd m...ár ab...ba. Kérlek.-de csak fojtatja a csikizést, egészen addig a pillanatig amíg nem hallunk valami suhanást, és hogy a padlóra esik valami. Oda pillantunk. Le esett a törülköző...

-Márk, kifele a szobámból.-mutatok oda miközben eltakarom a szemeimet.-És addig vissza ne gyere amíg nincs rajtad minimum egy ruhadarab.

-Tehát ha vissza jövök zokniban az úgy jó? Vagy netalántán egy pólóban?-kérdezi szórakozottan.

-Márk, ne húzd ki a gyufát. Csak akkor jöhetsz vissza ha van rajtad nadrág. Mars kifele.-mutatok az ajtó fele.

-Jó, de te meg készülődj mert viszlek randira. Siess.-ezzel a mondattal itt hagy. Azt hittem hogy csak viccel, de mennyi idő van? Három óra, ennyit aludhattam? Gyorsan elkezdek készülődni... Kerek négy órakor el is indulunk, de Márk nem hajlandó elmondani hova visz. Valami nyugisabb környékre érkeztünk a természetbe. Elkezdtünk sétálni, utána meg leültünk a padra és néztük hogyan játszanak a gyerekek a játszótéren... Istenem annyira várom, hogy már a karomban tarthassam a kislányomat. Sok mindenről beszélgettünk, meglepő módon most normális volt. Eltűnt az egoista seggfej énje, és helyette egy kedves és vicces jött elő. Most boldog voltam az ilyen pillanatok miatt éreztem, hogy a sok veszekedés után, de meg voltak. Talán most éreztem először amikor a hasamhoz beszélt, hogy szeretem. Idáig magamnak sem mertem bevallani, de szeretem. Hirtelen éreztem egy lökést a hasamnál, gyorsan oda is kaptam a kezemet.

-Beka mi a baj?-néz rám aggódva.

-Rúgott. Rúgott a baba.-teszem oda a kezét boldogan.-Beszélj hozzá.

-Szia picim, én vagyok az apukád...-de befejezni nem tudja, mert válaszul kap egy rúgást.

-Azta... Hát ez csodálatos.-néz rám meglepődve, és meghatódva. Én meg szorosan megölelem. De ugye minden jó, sosem tart örökké... És ez a mi esetünkben így is volt. Egy ismeretlen személy megjelenése mindent felkavart...