Örökké [Bexi ff.] Befejezett

50 fejezet

-Khm.-kopogtatja meg valaki a vállamat.

-Igen?-kérdezem az idegentől.

-Az én helyemen ülsz.-mutat a padra.

-Ó, bocsánat. Tessék.-állok fel, ahogy Márk is, de..

-Márk te maradj nyugodtan.-fogja meg a karját, én meg összeszűkített szemmel nézem őket.

-Már megbocsáss de te meg honnan ismered Márkot?

-Ó, szóval tényleg nem emlékszel.-mosolyog gúnyosan.-Mert rám kéne. Ugye Márk?-fordul hozzá.

-Hagyj minket békén, menj el. Nekünk semmi közünk nincs egymáshoz.

-Ó, de van. Már el is felejtetted milyen jó volt régen. Mi ketten.-simít végig Márk karján az a liba.

-Ne érj hozzám.-csapja el a kezeit.

-Ki vagy te?-kérdezem most már én.

-Debi vagyok. Márk előtted lévő barátnője, vagyis inkább úgy mondom, hogy hozzám jött vigasztalódni miután kidobtad.-gondolkodik el.

-És mit szeretnél Márktól, Meli?

-Debi.-javít ki engem.-Csak felvilágosítani jöttem Márkot, hogy te nem vagy neki való.

-Hogy érted ezt?-ráncolom a homlokomat.

-Úgy hogy ha úgy is megun, kidob és vissza jön hozzám.

-Elég legyen Debi, menj el innen és hagyj békén minket.

-Ó, Márk az kis liba mivel jobb mint én? Mivel tud többet adni?

-Ő tud szeretni, és nem a hírnevem miatt van velem.-adja meg az egyszerű választ.

-Sosem leszel elég jó hozzá.-intézi a szavait nekem, majd Márkhoz fordul.-Mi még nem végeztünk, hallani fogtok még rólam.-ez volt az utolsó szava és elment. Én is elindulok a kocsi felé. Mind a ketten csendben utazunk, én meg kifele bámulom az esti tájat. Mikor megérkeztünk egyből be is megyek.

-Beka, nem így terveztem, ne haragudj.-jön utánam.

-Anyuék?-kérdezem.

-Elmentek valahova. Lili meg valamelyik barátnőjénél van.

-Jól van Márk, köszönöm ezt az egészet, majd még beszélünk.-közlöm vele burkoltan hogy most nem vágyok a társaságára.

-Öhm, oké. Szia akkor.-néz rám furán és elmegy. Én amint felérek a szobámba az ágyamba dőlök és elkezdek sírni. Csak Debi  szavai ismétlődnek a fejemben. Sosem leszel elég jó neki, sosem leszek elég jó neki...

-Beka nem megyek el, nem hagylak itt.-ront be a szobába Márk.-Te miért sírsz, ne sírj. Hallod Beka.-törli le a könnyeimet.

-Márk menj el.

-Nem megyek, Debi miatt sírsz ugye?-néz rám keserűen.

-Félek hogy nem vagyok elég jó neked. Lehet igaza van.

-Miről beszélsz, te több vagy mint jó, szeretlek.-puszilja meg a homlokomat.

-Márk én ezt egyszerűen nem bírom. Nem bírnám elviselni ha más nővel látnálak én egyszerűen azt akarom hogy velem legyél, szeretlek.-csókolom meg, de ő eltol egy idő után.

-Beka, nem fogom kihasználni hogy össze vagy zavarodva.-mosolyodik el.-Megyek alszok a kanapén.-indul kifele.

-És ha én azt akarom hogy kihasználd.-kiabálok sírva utána, mire vissza jön.

-Beka, mondtam hogy nem használom ki, mert...-nem tudja befejezni mert ajkaira tapadok.

-Befogtad végre.-mosolyodok el én is.-Szeretlek Márk, nagyon. És én szeretnék veled szeretkezni.-harapok az ajkaimba.

-Mit csinálni?-düllednek ki a szemei.-Biztos vagy ebben?

-Ennyire még nem voltam sosem biztos semmiben.-adom meg a mindent eldöntő választ. Óvatosan végig fektet az ágyon, és felém kerekedik majd először csak csókolózunk, utána meg a ruhák is kezdenek lekerülni... 

Az éjszaka közepén riadva kelek fel....

Huhh. Hát itt van ez  a rész is. 50 "kínkeserves rész után" ez is eljött. Már csak az a kérdés hogy hogyan is fog folytatódni...