Örökké [Bexi ff.] Befejezett

35 fejezet

Beki szemszöge:

Vészesen közel van az arca az enyémhez. Csak nézem őt, de szinte semmit sem tudok leolvasni az arcáról.  Most vajon megfog csókolni? Azt nekünk szabad vagy nem? Nem, nem, nem és nem. Nem eshetek belé. Hiszen számomra ő csak egy idegen, de a testemnek meg egy közeli ismerős...  

-Márk, szerintem nem kéne.-hangom inkább hasonlít egy egér cincogásához.

-Mit nem kéne Beka?-néz rám mindent tudóan.-Talán ezt?-kezdi el puszikkal behinteni az arcomat, mindenhol kivéve a számat. Ha így játszunk, akkor játszunk így. Rossz emberrel kezdtél ki...

-És Márk talán ezt nem kéne?-suttogom a fülébe és dörzsölődök oda hozzá, mármint a testéhez. Érzem hogy megmerevedik, magamban meg jól kiröhögöm. Nem tudom honnan jött ez a nagy bátorság, de folytatom. És érzem hogy hatással vagyok rá, ó de még mennyire...

- A francba az egésszel.-szitkozódik Márk, és mintha valami megváltozott volna a szemében, hirtelen magához ránt és vadul kezdi el falni ajkaimat. Úgy szorít magához mintha félne hogy elvesztene, mármint amennyire a hasam miatt tud. Ilyenkor érzem úgy magamat mint egy bálna... Beletúrok a hajába és megpróbálom kiélvezni a csók pillanatát, de sajnos mint mindig egyszer minden jónak is vége lesz így ennek is. Az a fránya levegőhiány... Most valahogy máris ürességet érzek, kérem vissza az ajkait!!! Mintha csak a fejembe látna újból megcsókol.

-Azt a kurva élet.-hallunk egy meglepődött hangot oldalról, mind a ketten oda kapjuk a fejünket. Tehát ennyi volt a pillanatunk most vajon mi lesz ezután...

Na vajon mi lesz ezután?☺️