Örökké [Bexi ff.] Befejezett

60 fejezet

Elment. Szerintem örökre. Én ezt már nem bírtam, muszáj volt ezt lezárni. Valakivel muszáj beszélnem. Remegő kezekkel nyúltam a telefonhoz és tárcsáztam az első számot ami eszembe jutott. Pár csengés után fel is vette.

-Szia Daniella.-szólok bele sírva.-Zavarok?-kérdezem.

-Hát Antival éppen elég jól elvoltunk, de mondjad.-hallom a hangján hogy nem jókor hívom.

-Akkor lerakom, nem zavarlak. Szia.-már raknám le, de megelőz.

-Várj mi a baj? Oda menjek? Hol vagy? Fogd már be Anti, most éppen Bekivel beszélek. Hagyj békén. Na itt vagyok. Mi a szar van?-tér egyből a lényegre, ez az igazi Daniella.

-Elment.-újra rám tőr a síró görcs.-Csúnyán összevesztünk és elment. Fájó dolgokat vágtunk a másik fejéhez.

-És oda menjek?

-Nem kell. Szerintem magamba fordulok és szomorú filmeket nézek és bőgök eközben meg nutellát fogok zabálni.

-Jól van, akkor hagylak, de csak egy kérdés. Megverjem neked?

-Nem kell köszi. Ez most jól esett.-mosolyodok el most először.-De tényleg ne gyere ide nem nyújthatok valami szép látványt.

-És a baba? Ő jól van?

-Igen ugyan úgy rugdos. Ő szerintem eléggé el van. Látod mondtam én, hogy ő az egyetlen biztos pont az életemben.

-Ne mond ezt, biztos rájön hogy hülyeséget csinált. 

-Dehogy is most biztos segg részegre issza magát és haza visz négy lányt. Már biztos lecserélt.

-Nem hiszem, amennyiszer ti össze vesztetek és kibékültetek biztos ez sem lesz másképp.

-Rendben, nem tartalak fel. Még nekem is gondolkodnom kell. Szia.

-Szia, vigyázz magadra és legfőképpen a babára gondolj rá.-ennyi lerakta, csak a baba a lényeg. Most csak is erre kell koncentrálnom.

Öt nap telt el,nem jelentkezett. Én sem kerestem. Semmi hír sincs róla. Szóval ennyi volt. Vége nincs már semmi közünk egymáshoz. Le kell zárnom az életemnek a szakaszát. De le tudnám valaha is zárni? Erre a kérdésre nem tudok választ adni. Hát egyszerűen nem lehet elfelejteni Nagy Márkot. Az elmúlt egy évem csak róla szólt. Rólunk. A küzdelmünkről és most mi feladtuk. Ezt érzem. A reggelimet sem tudom befejezni nyugodtan, mert valaki csöngetett. Lassan ballagok oda az ajtóhoz, nincs sok életkedvem az elmúlt napokban. Kinyitom, de már csapnám is rá a nyílászárót. Nem gondoltam volna, hogy ez a személy most itt fog állni az ajtómban... Hol van a kulcs? Még lehet hogy be is kéne zárnom. Sőt talán még el is kéne torlaszolnom... Hm... Nem rossz gondolat. Lehet meg kellett volna tennem és akkor nem történt volna meg a baj...