Örökké [Bexi ff.] Befejezett

79 fejezet

-Márk, hol vagyunk?-kérdezem felé fordulva.

-Hát, mint már mondtam haza hozlak.-válaszol lazán,miközben leállítja a kocsit.

-Ez....a mi házunk?-lepődök meg eléggé.

-Hát, eléggé ciki lett volna, ha anyukádékhoz jártam volna, hogy megszeretgesselek.-nevet fel jóízűen.-Igen, ez a mi házunk. 

-Köszönöm.-csókolom meg meghatódva.

-Semmiség. Már régen terveztem, hogy össze kéne költöznünk. Annyira vártam már ezt a pillanatot. De ugye nem haragszol?-kérdezi hirtelen, mire én megrázom a fejemet.-Akkor jó.-fújja ki magát.

-Hogy haragudnék, imádlak Márk.-bököm ki hirtelen. De talán túl hirtelen, nem kellett volna...

-Imádsz? És mennyire is imádsz pontosan?-szórakozik a nyomoromon.

-Most semennyire.-ingattam meg a fejemet.

-Naaa, pedig az előbb nem ez volt a véleményed?-jön utánam és kinyitja nekem a ház ajtaját.-Üdv, az otthonunkban.-enged maga elé. Én bemegyek és körülnézek az előszoba után beérve a konyhába és a nappaliban találom magamat. Ízlésesen volt berendezve, és semmi olyan nagyon extra nem volt benne, viszont egy teljesen normális családi ház volt, de mit mondjak ami benne van az a lényeg és hát itt állt mellettem Nagy Márk, de részlet kérdése. Márk oda megy egy szekrényhez és kinyitja azt, én meg csillogó szemekkel sikítok fel, amint meglátom hogy az a szekrény tele van nutellákkal. Majd Márk nyakába ugrok, bár amennyire tudok.

-Köszönöm.

-Tudtam hogy tetszeni fog.-mosolyog mindent tudóan. Én ezután át megyek a nappaliba, Márk is jön majd meg áll a kanapé előtt. És én amint észre veszem, hogy mi van a kanapén újból egy vigyor terül el az arcomon.

-Szerelmem.-indulok el a kanapé felé.

-Igen Beka?-tárja ki a kezét, amint látja hogy közeledek felé, de én elmegyek mellette és megölelem a kanapén lévő nutella plüsst.

-Istenem, de cuki vagy.-beszélek az én kis Nutimhoz.

-Komolyan Beka? Komolyan?-kérdezi Márk duzzogva.-Persze ölelgesd csak helyettem azt az izét.

-Nutit.-javítom ki.

-Akkor azt, ezt megjegyeztem.

-Te meg ölelgesd a Leiládat, meg menj vissza a csoki nőidhez.-szólok vissza.

-Megyek is, még tőlük is több szeretet kapok.-veszi fel a kocsikulcsát.

-Naaa, most tényleg elmész?-nézek rá.

-Igen, miért? Szeretnél valamit mondani?

-Igen szeretnék.-bólintok.-Márk, én tényleg... nem is mondtam, de hozhatnál nekem egy kis gyrost Kemáltól. Annyira megkívántam.-magyarázom neki.

-Menj a francba Beka, azt hittem hogy bocsánatot kérsz.

-Álmaidban királylány.-törölgetem a könnyeimet, mert már annyira röhögtem.-Ez aranyos volt.

-Királylány? Nem tetszik, hogy fel cserélődtek a szerepek.-ingatja a fejét.-Gyere megmutatom a ház többi részét.

-Megyek, de előre közlöm hogy a kanapé alszol, mert én Nutival fogok. És lehet nem fogunk elférni.-magyarázom nagy beleéléssel.

-Milyen jó, hogy vettem ásót is a garázsba.-motyogja az orra alatt.

-Hallottam ám.-kiálltok utána...