Örökké [Bexi ff.] Befejezett

93 fejezet

-Bekiii Bekiii. Játszol felesz vagy merszet?-kérdezi elég hangosan Pepe, de mi Bettyvel eléggé mérgesen nézünk rá, mert épp a gyerekek aludni akarnának.

-Halkabban.-csapja tarkón Körte őt.

-Na és Beki, hogy vagy?-kérdezi Márk anyukája mosolyogva.

-Meg vagyok, bár eléggé fáradtan. Jobban lennék ha nem nekem kéne mindig éjszakáznom.-húzom el a számat.-És mosnom, takarítanom meg főznöm, ja és gyereket nevelnem.-köpöm be Márkot elég rendesen.

-Hát fiam te semmiben sem segítesz?-néz rá szúrós szemekkel az anyja.

-De segítek anya, én megszoktam masszírozni Bekát.-védi meg magát a szerinte logikus módon.

-És fiam majd csodálkozni fogsz ha a feleséged is megmasszírozza a fejedet a sodrófával.-vágja rá kapásból az anyósom, a többiek meg nagy hahotázásba kezdenek, amire Emma fel is ébred.

-Akkor asszem én be is viszem.-veszem fel a helyéről sóhajtva.

-Megyek veled.-jön utánam Márk.-Csak hogy lásd anya, ki is veszem a saját dolgomat, most megfürdetem Bekát.-kiált vissza.

-Nem Emmát?-néz rá összehúzott szemekkel.

-Én is ezt mondtam.-hazudik Márk. Majd jön a kínkeserves megnyugtatás, mert eléggé nem akar a baba elaludni...

-Nem gondoltunk mi ebbe bele eléggé.-csukom be halkan a gyerekszoba ajtaját.

-Hát nem, de most megbüntetlek asszony.-kap fel úgy mint egy zsákot, majd az előre megengedett kádba dob ruhástól.

-Márk, te nem vagy normális.-jövök fel a víz felszínére.

-Tudom, de te így szeretsz.-vonja meg a vállát magabiztosan.

-Akkor kisegítesz?-teszem fel a kérdést mosolyogva.

-Én bármiben.-nyújtja a kezét én meg elfogadom és berántom magam mellé.

-Beka, te olyan szemét vagy.-túr bele a hajába.

-Tudom.-vonok vállat és a mellkasára hajtom a fejemet.

-Beka, ugye nem hagysz el soha?-kérdezi halkan és elég bizonytalanul.

-Márk, miért kérdezed ezt?-nézek a két szép szemébe.

-Nem tudom, csak eszembe jutott, hogy talán nálam jobbat is találnál.-mosolyog szomorúan.

-Márk, ha keresnék se találnék jobbat nálad. Csak nézzük a díjnyertes mellkasodat azt kapsz 8 pontot, bár a szürke állomány néha nincs rendbe, de senki sem tökéletes.-csókolom meg, majd a kezeim közé fogom az arcát.-Szeretlek te butus.

-Én is Beka, mindennél jobban.-szorít magához, mintha többet nem is ölelhetne. Nem tudom, hogy mikor mentünk le csak olyan jó  volt egymást ölelve ülni ott, és elvesztettük az idő érzékünket teljesen, úgy éreztem mintha újból a nyaralóba lettünk volna. Mint két szerelmes tini, mondjuk nem állt messze a valóságtól...

-Anyáék hol vannak?-kérdezem Körtét már száraz ruhába felöltözve.

-Elmentek, mint Márk anyjáék.

-Márk amúgy nagy lett a számod. Beszarás.-veregeti meg Puding Márk vállát.

-Beka érdeme ő írta meg a Veledet.-biccent felém Márk.

-Tényleg gyerek marha jó lett.

-Figyu skacok.-jön be riadt tekintettel Anti.-Bocsi,de azt mondta muszáj bejönnie.- jön utána életem megkeserítője... Na akkor viszlát happy end... Üdv...