Örökké [Bexi ff.] Befejezett

59 fejezet

Na úgy döntöttem, hogy indul a folytatás. Tekinthetjük második évadnak, vagy akár minek. Én nekem ezzel az volt a szándékom, hogy mivel nekem az elmúlt majdnem 60 rész, arról szólt hogy nem voltak emlékei Bekinek és sokat szenvedett mindenki, főleg ők ketten... Én ezt itt egy kicsit lezárnám ezért írtam a végére, hogy vége. Vége annak a szakasznak. De ne aggódjatok lesznek újabb bonyodalmak, újabb veszekedések és újabb jelentős pillanatok. Felfog tűnni, hogy az idáig háttérbe szorult karaktereknek sokkal több szerepük lesz, pl. Geri, Debi, és ki ne felejtsem azt az imádott gyereket (akit én is ki nem állhatok, nem mintha az előzőket sem) Tomi. Mindenki örömére szerintem... 

Jó olvasást! Ezzel csak annyit szerettem volna kifejezni, hogy a sztorinak egy szakasza lezárult, de lesznek újabbak. Most jön egy teljesen másabb. De hogy legyen kerek ez is nyerjünk betekintést az elkövetkezendő részekbe.( Kicsit olyan mint egy prológus)

-Márk, mondd hogy nem tettél ilyet. Légyszíves mondd azt.-könyörögtem neki sírva.-Mondd hogy hazudik.

-Beka, én nem tudom. Nem emlékszek rá. De nem én tettem higgy nekem.-néz rám kétségbeesetten.

-Szóval ennyit számítunk neked Emmával? Az istenit ezt nem hiszem el.-túrok idegesen a hajamba.-Szeretsz te egyáltalán?

-Mindennél jobban szeretlek titeket.-próbál közelebb jönni, de intek neki hogy ne tegye.

-Még is csak egy kérdésre válaszolj, te vagy az apja ennek a gyereknek?-mutatok a lány hasára. De ő csak kettőnk között váltogatja a szemét.

-Én..-be se hagyom hogy fejezze.

-Végig se mond.-intem le.-Én már tudom a választ. Szedd össze a cuccaidat vagy tudod mit majd mi megyünk.-gondolkodok.-Baszd meg a jegygyűrűdet, el akarok válni.-dobom hozzá az ékszert.-Addig foglak perelni amíg el nem érem, hogy soha többet ne láthasd Emmát és engemet sem.-megyek hozzá egész közel.-Legyél boldog az új családoddal.-teszem hozzá gúnyosan és elindulok, hogy összepakoljak...