Örökké [Bexi ff.] Befejezett

24 fejezet

Elegem volt mindenkiből, ki kellett szellőztetnem a fejemet... Elmentem sétálni és próbáltam elfelejteni a gondjaimat. Hát elég nehéz volt. Most csak nézzük meg az elmúlt hónap történéseit, elvesztettem az emlékeimet, kiderült hogy terhes vagyok attól a hülye gyerektől, össze vesztünk mint mindig. Már egy ideje eljöttem onnan, és azon gondolkozok hogy ki is vagyok még mindig nem emlékszem, az orvos azt mondta, hogy már vissza kellett volna jönnie de nem rémlik semmi...Csörög a telefonom megint kinyomom, mint mindig nincs kedvem senkivel sem beszélni... Olyan jól jönne ilyenkor egy olyan ember aki a támaszom lehetne... 

-Aú.-masszírozom meg a homlokomat, mert valakinek neki mentem.-Bocsánat.

-Semmi baj, Beki.-mosolyog rám az idegen.

-Mi ismerjük egymást?

-Igen, ismertük egymást. Tomi vagyok.-nyújtja a kezét amit elfogadok.

-Beki, de ezt már tudod.-nevetek fel.-És hogyhogy még sétálsz kint ilyenkor.-utalok arra, hogy teljesen sötét van.

-Sétálok egy kicsit és gondolkodok, szakítottunk a barátnőmmel.-von vállat.

-Huu, sajnálom.

-Ne tedd, nem illett hozzám, annyira mint te.

-Hogy érted, hogy annyira mint én?-hökkenek meg.

-Hát Beki őszinte leszek, nálad szebb és önzetlenebb lánnyal még nem találkoztam. És napról napra szebb leszel, jól ál a terhesség.-nevet fel kínosan.

-Ó, hát én izé.

-Na gyere menjünk haza kísérlek, nehogy bajod legyen neked és a babádnak.-fogja meg a kezemet, és kezd el az ellenkező irányba húzni. Milyen figyelmes és kedves és szerintem semmilyen hátsó szándéka nincs. Talán ő lehet majd a támaszom?

Ha van egy perced akkor légyszíves írd le, hogy mit gondolsz erről a sztoriról, ennek a menetéről és ilyenekről... Melyik rész fogott meg a legjobban és melyik az ami nagyon nem tetszett...

Előre is köszi❤️