Örökké [Bexi ff.] Befejezett

81 fejezet

-Komolyan mondod?-nézek rá nevetve.

-Ja, de ha mégse Karintiába megyünk most. Akkor majd pár hónap múlva mindenképp vissza viszlek.

-Persze persze...-bólogatok hevesen.-Akkor most merre megyünk?-kérdezem, mert már lassan fél órája megyünk.

-Nem tudom, valamerre. Biztos kikötünk... valahol.-idézi fel a dalomnak a szövegét, látom rajta.

-Na hagyd már abba.

-Miért? Majd leshetnénk valahol hullócsillagot... Ja mégsem hisz itt vagyok én is. Nem is tudom, hogy  bírtad eddig nélkülem? Mert én nem bírom nélküled, de ezt tudtad volna ha nem késtél volna... De mindegy majd egyszer... De akkor örökké...-mosolyog sunyin.

-Te olyan köcsög vagy. Komolyan mondom. Nem hiszlek el téged. Ha nem lennél ki kéne találni.-fogom vissza én is a vigyoromat.

-Naaaa, tudom hogy szeretsz.-veszi le a szemét  egy pillanatra az útról.

-Nem, most kimondottan utállak.

-Tudom, hogy szeretsz. Karintiában is tudtam, hogy szeretsz.

-TESCO.-kiálltok fel boldogan.-Menjünk TESCO-ba.-kiabálok Márkkal.

-Milyen jó ez a halláskárosodás.-motyogja miközben lekanyarodik...-Mit kérsz?-fordul felém.

-Öhm.-gondolkodok.

-Na ne szívass már, azt ne mond hogy nem tudod, hogy mit kérsz? Akkor én minek kanyarodtam le?

-Hát elkapott a hév. Megörültem, hogy van egy Tesco itt.-adok rá magyarázatot.

-Ja, inkább a Tomikádat kapná el a HÉV miközben a sínek között sétálgat....-dörzsöli meg a szemét, miközben kiszáll a kocsibál és én is követem.

-Különben is éhes vagyok és...-meg sem engedi, hogy befejezzem mert egyből félbe is szakít.

-És terhes, tudom. Mondtad párszor. Pl. amikor megetted a csokimat.-néz rám szúrós szemekkel.

-Te meg egy akkora seggfej vagy.-hagyom le dühösen és belépek az üzletbe.

-Én ? Most meg mit mondtam? -értetlenkedik.

-Annak a csokinak igenis kellett volna a törődés. De te ezt nem tetted meg, én meg ezért megettem.-könnyezek be.

-Most meg miért sírsz? Úristen ha valaki ezt lefotózza azt hiszi, hogy terrorizállak.-riad meg azonnal.

-Hát nem áll messze a valóságtól.-nevetek fel. Szépen nézhetek ki félig bőgve, félig nevetve, de odamegyek Márkhoz és belefúrom a fejemet a pólójába...  A Tesco közepén... És a java csak még most jön..