Örökké [Bexi ff.] Befejezett

68 fejezet

-Evelin kérlek engedj ki.-könyörgök neki.

-Nem és nem, de ne ficánkolj mert nem tudom megcsinálni a hajadat.-fogta meg a vállamat.

-Kérlek nem hagyhatom,hogy elkövesse élete legnagyobb hibáját.könyörgök neki.

-Beki, figyelj rám, akkor követné el élete legnagyobb hibáját ha hagyna elengedni. Na kész is a hajad.-csapja össze a kezeit mosolyogva.

-De nem hagyhatom, hogy hirtelen felindulásból tegyen mindent.-rázom meg a fejemet lemondóan.-Én nem tehetem tönkre az életét.Még nagyon fiatal élnie kell, nem elköteleződnie.-amint befejezem a mondatot, egy kopogást hallunk.-Daniella?-nézek döbbenten az ajtóban ácsorgó lányra.

-Igen, mond már meg nekem hogy mi a szarért hisztizel azon, hogy ne vegyen el? Megrendezett mindent, még meg is szervezte. Szeret téged nagyon és ez látszik. És hogy teherbe is ejtett, még ez a minimum amit megtesz, hisz kihordod neki a kölkét.-világsít fel a maga módján.-Most pedig nyomás be és vedd fel a ruhádat, a pap nem vár egész nap. És különben is az a fiatal pap, elég helyes hasonlít Luke Hemmingsre.-mutat a papról egy fotót.-Milyen kár hogy egy ilyen.Ha nem lenne pap akkor még talán.-sóhajt fel, és elteszi a telefonját. Engem pedig betolnak a szobába. És ott az ágyon vár a ruhám ami egyszerűen csodalatosan néz ki. Egyből fel is veszem és a tükörben mintha egy kicserélt verziómat látnám, de komolyan.

-Beki kész vagy?-nyit be Evelin, amint látja hogy igen elkezd kifele tolni ahol Daniella vár.-Nagyon jól áll a ruha.

-Figyelj Beki.-szól hozzám Daniella, miközben lefelé tartunk.-Ha nem is lenne minden rendben van még egy utolsó esélyed.

-Mi az?-kérdezem.

-Lépj le a pappal. Mondom tiszta Luke. De még a fiatalabb verzióban. Ha mindenképp énekest akarsz akkor nem mindegy. Még lehet énekelni is tud. Én fedezni foglak bárhogy is döntesz, csak majd add meg a számát.-áll meg és mosolyog.-Szia Márk.-néz mögém, ó hát ezért.

-Na mehetünk Beka?-pillant rám, majd a többieknek egy köszönömöt eltátogva elindul velem.-Nagyon jól áll a ruha. És rajtam is szóval passzolunk egymáshoz.-istenem, de hülye, forgatom meg a szememet.

-Márk, még  meggondolhatod magadat. És én is.-utalok arra ha, ha törik ha szakad ebben a ruhában és cipőben is képes vagyok lelépni.

-Tudom.-bólint egyet.-Ezért hívtam erősítést.-mutat a másik irányba...