Örökké [Bexi ff.] Befejezett

89 fejezet

Pár héttel később:

-Biztos meg leszel Beka?-kérdezi aggódva Márk.

-Igen meg.-mosolygok rá.-Boldog szülinapot.-csókolom meg.-Menj szórakozz egy kicsit Aszádékkal. De mértékkel.-figyelmeztetem.

-Oké, este hat van tízre legkésőbb itthon vagyok.-búcsúzik el tőlem.

-Jó szórakozást.-zárom be az ajtót.

-Vigyázz magadra és hívj ha bármi van.-Márk nagyon aggódik mert már csak pár nap van a szülésig, alig egy hét. Nem szívesen hagy egyedül. De mondtam neki, hogy ma van a szülinapja, menjen csak szórakozni. A következőn úgyis pelenkákat fog cserélni. Szólal meg bennem a kisördög...

Ja, valamiért a seggfej énjét átváltotta az aggódó és a törődő.  Csak azt nem tudom, hogy idáig hogy rejtette el? Vagy csak kicserélték az ufók azt kész. Vagy meghallgatták a siránkozásomat. Vagy csak megfohászkodott. Vagy egy kicsit magába nézett....

Már fél tizenegy van, de sehol sincs Márk? Hol lehet? Nem válaszol az üzeneteimre se a hívásaimra. Remélem nincs baja... Nyugi Beki, szülinapja van szórakozik... Még fiatal, tud vigyázni magára... Hirtelen megérzek valami meleget a lábamnál... Öhm, ha ez az amire gondolok akkor... Márk menj a picsába, hogy nem vagy itt ilyenkor. Csak jöjjön haza azt elverem a sodrófával...

-Körte, én asszem szülni fogok vagy mi a szösz.-leszek nagyon ideges.

-És Márk hol van? Azonnal indulok.

-Iszik.

-Mit vizet?-hallom az értetlen hangját.

-Nem Aszádékkal van és nem veszi fel a mobilját.

-Hogy én ezt nem hiszem el, ennyire felelőtlent...-bosszankodik.-Indulok gyerek, bírd ki. Szólok a többieknek is.-nyomja ki a telefont. Én meg lent várok a táskával ami be volt már készítve. És próbálom elérni Márkot. És vagy 100-adjára sikerül is...

-Márk hol vagy?-térek a lényegre.

-Szia te ki vagy?-kérdezi nevetve.

-Én a feleséged vagyok te seggfej. Azonnal gyere a kórházba.-rivallok rá. De a következő mondatáért tuti megütöm ha látom...