Örökké [Bexi ff.] Befejezett

32 fejezet

-Ti mit kerestek itt?-szállok ki a kocsiból, és a nem kívánatos személyekre nézek. Tomi és Geri...

-Jaj, Bexi csak meg akartalak látogatni, tudod a múltkor jól ott hagytál, de hajlandó vagyok megbocsájtani .-hát milyen nagy lelkű...

-És te Tomi?-fordulok a másikhoz.

-Visszahoztam a ruháidat gondolom már úgy sem fogsz velem maradni.-néz rám szomorúan.

-Ne haragudj, de nem.-rázom meg a fejemet.

-Na szóval Bexike, hol is tartottunk.-ránt egyet a kezemen és majd nem a földre kerültem, de Márk elkapott. A kocsiban megígérte, hogy nem fogja megverni, de szerintem lassacskán elfogy a türelme...

-Ha még egyszer hozzá mersz érni Bekához, esküszöm neked hogy a...

-Hogy mi lesz? Úúú Nagy Márk fenyeget? Nagyon félek.-provokálja még jobban.- Egyszer Beki úgy is az enyém lesz csak idő kérdése és nem tudsz semmit tenni ellene, nem emlékszik rád.-vigyorog önelégülten.

-És rád sem emlékszik, és ezt ki is használod.-suttogja Márk.

-Hű de okos valaki.

-Te szemét féreg...-ugrik neki Márk, de Körte és Daniella megpróbálja lefogni. Nem sok sikerrel.

-Márk kérlek most ne legyél hülye, kérlek. Ha fontos vagyok neked akkor nem teszed meg.-remeg meg a hangom, és egyből megáll a levegőben a karja elereszti Gerit és hátra fordul hozzám.

-Hogy gondolhatod azt, hogy nem vagy fontos nekem?-kérdezi megtörten.-Hiszen az életemnek nincs értelme nélküled.-most mit csináljak? Gondolkodj Beki...

-Na idefigyeljetek fiúk.-fordulok a nem kívánt személyekhez.-Légyszíves hagyjatok minket békén, és ha nem haragszotok akkor eltöltenék egy délutánt a pasimmal.-fogom meg Márk kezét és elkezdem befelé húzni, de ahogy látom eléggé sokkos állapotban van.

-A pasiddal? Mi a szar  van?-kel ki magából Geri is.

-Igen, valami netán nem tetszik? Szeretem mindennél jobban.-folytatódik a hazugság...

-De ez nem lehet.-túr idegesen a hajába.

-Na elég legyen Nádor hagyd békén őket és takarodjatok el vagy hívom a zsarukat.-tér észhez Körte a kezdeti sokkból először.-Van három másodpercetek. Három, kettő...-és már futottak is, mi meg végre be tudunk menni a házba, ahogy látom Márk még mindig le van fagyva...