Örökké [Bexi ff.] Befejezett

14 fejezet

" Utállak Márk komolyan "

"Nem, Beka. Te még mindig szeretsz engem"

"Csak szeretnéd, hogy szeresselek"

"Csak szeretnél nem szeretni"

"Márk most fejezd be. Barátom van"

"Majd elsétál"

"amúgy neked meg barátnőd van"

"Őt meg majd én küldöm el sétálni"

"Mi nem... enyelegtünk.-kértem ki magamnak.

-Nem érdekel tűnés kifelé!

-Oké.

-És Márk.

-Lift, vécéfülke..nem rossz! "

" Menj vissza.

-Szeretlek.

-Hülye! Ne mondj ilyeneket, részeg vagy, a barátnőd vár, ahogyan az én barátom is vár engem, és egyébként semmi más nem érdekel téged, csak hogy az én estémet is elszúrd, ha már a tiéd  ilyen lett. "

-Gyerek, kelj fel, kérlek mi a baj?-lassan kinyitom a szemeimet, és aggódó szempárokkal találom szembe magamat.

-Jól vagyok, mi történt?

-Szerintünk beájulhattál.-és eszembe jut valami.

-Te gyere csak ide.-mutatok rá Márkra úgy mintha bajban lenne, ő félve de oda jön hozzám.

-Igen.?

-Te miért is akartad a barátnődet elküldeni sétálni, és az én barátomat?-nézek rá felvont szemöldökkel.

-Emlékszel Beka?-kezd el mosolyogni.

-Nem csak egypár foszlányra erre, meg valami enyelgésre és hogy azt mondtad részegen, hogy szeretsz.-gondolkodok el.

-Ó.-ennyit tud csak kibökni.

-De ez haladás.-próbálja menteni a helyzetet Evelin.

-De várjunk csak rád haragszom.-vonom magam előtt össze a kezeimet.

-Beka pont ezért jöttem beszéljük ezt meg, részeg voltam és hülye...

-Nem érdekel Márk takarodj kifele a szobából!-mutatok az ajtó fele.

-Beka kérlek, ne vetesd el a babát ugye még nem vetetted el?-ijed meg egyből.

-Menjetek ki vagy haza kérlek addig mi beszélhetünk.-fordulok a többiekhez, ők a kérésemnek eleget téve elhagyják a szobát.

-Beka kérlek csak..-kezdi el újra közben leül mellém a székre.

-Elég Márk, nem is tudom hogy hogy feltételezhetsz ilyet rólam, a gyermekemet igen is megtartom, de ahogy már mondtam nem muszáj részt venned az életében.

-De én szeretnék Beka pont ezt akarom mondani.-próbál meggyőzni.

-Csak egyetlen egy esély, ha ezt eljátszod akkor nincs több végeztünk, tessék.-adom át neki az ultrahangos képet.

-Ez...ez a mi kis babánk.-mosolyodik el és mintha csillogtak volna a szemei is.-Köszönöm Beka.-von szoros ölelésbe.

-Márk azt azért tisztázzuk csak a baba miatt adok egy esélyt engem azzal amit tegnap mondtál nagyon megbántottál, nagyon. És előre szólók köztünk nem lesz újra semmi az égvilágon.-nézek rá komolyan.

-Hogy érted ezt?

-Úgyhogy nem fogok a barátnőd maradni vagy ilyesmi, nem lesz köztünk semmilyen kapcsolat, és most kérlek menj haza és a héten már nem szeretném ha bejönnél, mert még mindig haragszom.-ahogy láttam a szemében egy világ tört össze....