Örökké [Bexi ff.] Befejezett

98 fejezet

Márk szemszöge:

Elcsesztem, de nagyon. Istenem annyira fáj. Nagyon... Most meg csak nézek utánuk pedig a taxi elhajtott már egy ideje. De a szomorúságot most felveszi valami más, a düh...

-Hogy tehetted ezt?-rontok be a házamba idegesen.

-Mit?-néz rám ártatlanul.

-Nem én vagyok a gyerek apja.-tiltakozok hevesen.

-Még jó hogy te vagy.-nevet fel.-Jaj, de vicces vagy. Istenem ennyire jót még nem nevettem.-törli a könnyeit.

-Esküszöm ha nem lennél nő és terhes akkor...-szorítom ökölbe a kezeimet.

-Akkor mi lenne? Jaj, de megijedtem. Amúgy át kell adnom egy üzenetet. -áll meg előttem.

-És mi lenne az?-kérdezem unottan.

-Már megint 2. lettél.-megy el mellettem és lép ki a házból.

-Ó, hogy az a.-túrok idegesen a hajamba.-Mindenki menjen el, most.-kiabálok a többiekkel akik nem tehetnek semmiről...-Most.-rivallok rájuk.

-Rendben Márk, de ne csinálj hülyeséget.-fogja meg Körte a vállamat, majd kiküld mindenkit és egyedül hagynak a gondolataimmal... 

-Ezt nem hiszem el, pedig minden olyan jó volt.-török össze egy vázát, majd még pár dolgot... És bele ütök a falba párszor, és meglátogatom a fürdőszobát, hogy letöröljem a vért az öklömről... A tombolás után nem maradt semmi, csak a fájdalom és a szomorúság....

Ma újra láttam Bekát.. Próbáltam elviselhetőbb külsőt varázsolnom magamra, mert az igaz hogy én vagyok Nagy Márk, de valahogy ahogy Bekát úgy a tökéletes külsőmet is elhagytam... Valahol... Kitessékelt... Vagyis inkább kidobott a házból, marha szarul esett... 

Muszáj  lesz valamit kitalálnom, vagy kereshetek egy  ügyvédet...