Örökké [Bexi ff.] Befejezett

29 fejezet

-Tomi, én...-annyira elkezd fájni a fejem egyszerűen a szememet is nehéz nyitva tartanom, elnyel a sötétség....

Márk szemszöge:

Beka lassan egy hónapja elhagyott. Nem rég befejeztem a zsűrizést nemrég, azóta ki sem mozdulok csak iszok és iszok.Alkoholba próbálom fojtani a bánatomat, de még mindig csak rá tudok gondolni és a kerek fenekére. Most meg az az álszent picsa az a séta fika láthatja minden nap. Nem értem, hogy mit eszik azon a gyereken aki még a pubertás korban van, menjen vissza az általánosba és szedjen fel magának egy andalgó kislányt, mert talán ő nem vár el tőle sok mindent amit nem tud. Ha Beka vissza jönne nem engedném el, sőt még az ágyból sem engedném ki. Már ha odáig eljutunk nekem a kanapé is megfelel, majd ha visszajön megkapja a neki járó büntetést. Ó, baszki kell nekem ezeken gondolkoznom. Hirtelen csörög a telefonom.

-Halo, Nagy Márk.

-Jó napot. Budai Rebekát behozták a kórházba ön van ide írva hozzátartozójaként, be tudna  jönni?

-Igen azonnal megyek.-kezdem el fel venni a cipőmet.-Mi történt? Ki vitte be?

-Valami Tomi, mást nem tudok mondani most vizsgálják nem volt magánál. Jöjjön be viszlát.-egyből tárcsáztam Körte számát ő meg szólt mindenkinek már futok is itt vagyok a kórházban mondták, hogy a 2. emeletre kell mennem ahol meglátom azt a hülye gyereket, elindulok felé.

-Te idióta mit csináltál vele?-fogom meg a pólóját és vonom kérdőre.-Idefigyelj ha Bekának vagy ha a gyerekünknek baja esik szavamat adom, hogy kinyírlak....