Örökké [Bexi ff.] Befejezett

44 fejezet

-A baba neme kislány. Gratulálok egy nagyon egészséges kislány. Na akkor a következő vizsgálat időpontja...-innen már nem tudtam figyelni, csak a monitort néztem ahol az én kislányom volt látható az én kislányom. Istenem, de jó érzés ezt kimondani. Az én kicsikém, és csak az enyém ja meg azé az egoistáé....

-Köszönjük viszlát.-vezet ki Márk a rendelőhöz ahol a kocsija felé kezd tolni, de én megtorpanok.

-Te Márk amúgy te ezt hogyan képzelted bent a rendelőben?-vonom kérdőre.

-Melyik részét az amelyiket a füledbe suttogtam vagy azt amit a drága dokitól kérdeztem? Teljesen komolyan amúgy. És a doki azt mondta, hogy szabad.-vigyorog mint a tejbe tök.

-Mi? Nem is mondott ilyet.-értetlenkedek.

-De csak te biztos elbambultál.-von vállat.-Istenem, de vártam már ezt a napot.-sóhajt egyet.

-Miért? Nekem van szülinapom nem neked.-nézek rá félve a válaszától, még amilyen hülye kitalál valamit.

-Hát tudod ma lettél 18. Szóval....-húzza el a mondatot.

-Szóval...-próbálom belőle kihúzni.

-Szóval mától legálisan udvarolhatok neked.

-Hogy érted ezt?-vonom fel a szemöldökömet.

-Hogyha tennék neked egy perverz megjegyzést akkor mivel felnőtt vagy meg én is felnőtt vagyok.

-Hát te teljesen hülye vagy.-indulok el a kocsi irányába.

-Hé várj már Beka. És most már meg kérhetem a kezedet. Mindenki jól jár.-karolja át a derekamat és vezet az autóhoz ami még elég messze van ezért beszélgethetünk...

-Márk elég volt vegyél vissza egy kicsit.

-Csak gondolj arra, hogy mit mondott a doki, ne veszekedjünk és árt neked meg az én kis hercegnőmnek a stressz.-hajol a hasamhoz, majd újra a szemembe néz vagy próbál.

-Hé, a szemem itt van.-mutatok a fejemre.-És nem itt.-mutatok a ruhám felső részéhez.

-Jól van, bocsánat...-teszi fel a karját védekezve.

-Nem is sajnálod.-forgatom meg a szemeimet.

-Hát nem.-röhög ki.-De tényleg gondolj bele, mi itt vagyunk egymásnak megmondta a doki is. És mi ketten milyen kreatív dolgokat tudnánk csinálni.-hajol a fülemhez.

-Hm, igazad van.-hajolok most én oda az ő füléhez.-Mi olyan sok kreatív dolgot tudnánk csinálni van is egy-két ötletem. Például...-húzom az agyát.

-Például...-várja izgatottan a választ.

-Például... barkácsolhatnánk karácsonyfa díszeket.-hajolok el tőle, ki kell hogy ábrándítsalak Márk én ilyen könnyen nem megyek bele ilyenekbe.

-Ahj, poén gyilkos. Elrontottad a hangulatot.-ül be a kocsiba.

-Ja a hangulatot a gatyádban...-mormogom az orrom alatt. Haza fele mindenki a gondolataiba meredve ült, míg meg nem érkeztünk, de arra ami ott várt arra nem számítottam...

Nagyon sokáig vacilláltam, hogy fiú legyen-e vagy lány. Végül lány lett. De itt még nincs vége természetesen a sztorinak, csak idő kérdése.... :)