Örökké [Bexi ff.] Befejezett

27 fejezet

-Szia Márk.-szól bele a telefonba.

-Van kedved találkozni?

-Persze, negyedóra és ott vagyok.-teszi le a telefont, hát ez gyorsan ment. Talán elment az eszem felhívtam az egyik exemet, de csak vissza akarok vágni Bekának, hogy érezze hogy nekem mennyire fáj amit ő tesz. Mindegyik exével jó pofizik. Már elegem van, engem meg sem hallgat. Miért ilyen nehéz eset? Ha adna egy esélyt én mindent meg tudnék neki adni, vagy legalább is akarnék. Na bazdmeg elfogyott a whisky... Mindegy ez nem az én napom, de még van itt valami gagyi bor ez is megfelel. Mindjárt itt lesz, nézek az órára. Még jó hogy nem Debit hívtam, ő kicsapta volna a biztosítékot, meg jó nagy port kavart volna a médiában. Nekem még az hiányzik, csöngettek.

-Szia.-nyitok ajtót.

-Szia.-lök be azon és egyből meg is csókol.-Már vártam, hogy mikor fogsz hívni. Tudtam én hogy az a lány nem lesz neked elég jó.-teper le a kanapéra és rám mászik.

-Nem erről van szó csak...-be se tudom fejezni, mert belém fojtja a szót és lekapja rólam a pólómat.

-Hagyjuk a beszédet későbbre.-ú, istenem de idegesítő a hangja. Ha ezt Beka megtudja akkor nekem végem. Már megint Beka, nem hiszem el. Én nem tudom ezt csinálni. De lehet, hogy én voltam a fasz? Lehet igaza van?

-Elég.-lököm le magamról, ő meg a földre esik.

-Elég?-hökken meg és kel fel a padlóról.

-Igen menjél el, légyszíves.-józanodok ki egyből.

-Tudod mit ekkora megaláztatás nem ért még, nem tudom hogy mi van veled, de rohadj meg Nagy Márk.-ezzel el is viharzott hála az égnek. Az ajtó másik oldalán aszádék döbbenten állnak.

-Ne már Márk, már végeztél is vele? Elkéstünk, basszus.-üt a fejére Pepe.

-Miről késtetek le?

-Hát, hogy nehogy elkövess egy nagy hibát.-magyarázza Bogyó.

-Lefeküdtél vele?-kérdezi Puding.

-Nem hála az égnek nem, de gyertek be van valamilyen borom.-invitálom be őket...