Örökké [Bexi ff.] Befejezett

62 fejezet

-Hát te teljesen meghibbantál.-nevetek fel kényszerből.

-Én hibbantam meg? Inkább te, na szállj be a kocsiba.-kérlel újból.

-Nem megyek veled sehova és nem szállok be abba az autóba sem.-makacskodok.

-Körtéhez viszlek, gyere már. Kérlek szállj be az autóba.-könyörög most már.

-Akkor mi volt az a házasságos izé?-kérdezem.

-Csak vicceltem, na gyere.-tol ki az ajtón és bezárja a lakást a saját kulcsával?

-Honnan van neked kulcsod?

-Hát tudod ha az ember Nagy Márk...-kezdi el magát fényezni.

-Márk! Honnan van?

-Lili.-csak ennyit mond.

-Aha, ezt megjegyeztem.-ülök be a kocsiba. Egy idő után kinézek és egy ismeretlen részen találom magamat. Ez nem Körtéék fele van, ez pont az ellenkező irányba...

-Márk, ez nem Körtéék fele van.

-Tudom, mert nem is oda megyünk.-közli teljesen nyugodtan.

-Akkor hova? Márk, állj meg ki akarok szállni.-kérlelem, de ő még a gyerekzárat is bekapcsolja.

-Mindjárt az autópályán vagyunk.

-Miért hova megyünk?-kérdezem félve.

-Összeházasodunk.-le sem veszi az útról a szemét és el sem röhögi magát.

-Ne szívass, Márk. Menjünk haza beszéljük meg. És hogy gondolod hogy csak így közlöd velem?

-Te is csak így mellékesen megemlítetted, hogy semmi közünk egymáshoz, mert nem vagyunk házasok. Hát szívem tessék elintézem, hogy a férjed legyek.

-És ha én ezt nem szeretném?-vonom fel a szemöldökömet.

-Én is sok mindent nem szerettem volna. Sokszor nem akartam veszekedni és nem akartam szakítani, de hát ez van. És amúgy is sok mindent a fejemhez vágtál.-vonja meg a vállát.

-Ó, ne úgy állítsd be mintha minden az én hibám lenne. Te is sok csúnya dolgot mondtál.-emlékeztettem.-Akkor nem fogok innen szabadulni, ugye?-nemlegesen megrázza a fejét.

-Nem.

-Akkor hosszú út lesz még.-sóhajtok.

-Hát nem annyira, de én a helyedben kiélvezném ezt az időt, mert nem sokára Nagyné Budai Rebeka leszel, ha rajtam múlik maximum holnap estére.-most néz először a szemembe ha rövid ideig is, de mosolygott.-Várod már a nászéjszakát?-szélesedik a vigyora. Ó, istenem és már most készen vagyok...