Örökké [Bexi ff.] Befejezett

16 fejezet

Beki szemszöge:

Olyan ideges vagyok, mint még soha vagyis ezt nem tudhatom, de mindegy... Itt vannak a szüleim és nagyban beszélgetünk amikor tudom, hogy mondanom kell valamit nekem is.

-Anya mondanom kell valamit.-a hangom hasonlít inkább egy egércincogásra...

-Mi van Beki megijesztesz?-néz rám aggódva.

-Terhes vagyok.

-Ez komoly?

-Igen.

-Jól van kicsim megoldunk mindent melletted állunk mindenben.-ölel meg és a kezébe adom a fotót, megnézi és bekönnyezik, Lili is felébred a sokkból és örömében felkiált.

-Terhes vagy Nagy Márktól?

-Igen.

-Ez az rokonok leszünk, elfog majd téged venni feleségül és én leszek a gyűrű hordozód és aztán összeköltöztök azután meg majd én is oda költözök, lesz kutyánk meg csillám pónink és...

-Lili elég.-szakítom félbe az álmodozását.-Márk és én nem vagyunk együtt és nem is leszünk, megmondtam neki.

-Ó, akkor mindegy.-eléggé letört szegény, de egyszerűen nem érzek semmit sem Márk iránt, csak azt hogy legszívesebben a tökeire csapnám a kocsi ajtót... Miután anyuék elmentek hallom, hogy jelzett a telefonom, megnézetem az állt rajta hogy Nagy Márk megjelölt egy bejegyzésben, elkezdtem olvasni...

"Életem értelmei, hamar gyógyulj meg amikor kijössz a kórházból találkozunk. Köszönöm, hogy megajándékoztál  egy gyermekkel, köszönöm hogy a szíved alatt hordod a mi szerelmünk gyümölcsét és köszönöm, hogy már egy család lehetünk....

Szeretlek Beka, várok rád amennyit kell vagy még többet is, nem hagyom hogy újra kicsússz a kezeim közül... "

És az ultrahangos fotót hozzá csatolta én nekem itt már folytak a könnyeim, ajtó nyikorgás és látom hogy Pepe benyit majd köszön is hogy csá, hát ez meghülyült... Talán adnom kéne neki egy esélyt vagy legyek köcsög és hagyjam elmenni, milyen bonyolult dolgok...