Örökké [Bexi ff.] Befejezett

100 fejezet

1 héttel később...

A  lakáskulcsomat kerestem a táskámban, miközben a papírokat tartottam a másik kezemben. Nem igaz, hogy elhagytam... 

-Á, meg is van.-kiáltok fel boldogan és bemegyek az otthonomba ahol már több mint egy hónapja nem jártam... És ami meglepő volt, hogy mindenhol rend uralkodott, csak egy két dolog tűnt el, gondolom mérgében összetörte... Majd megpillantottam őt ahogyan a kanapén fekszik és a kislánya plüssfiguráját és az én egyik pulcsimat szorongatja... Még nem vette észre, hogy megjöttem, de talán jobb is. Végig nézve rajta elég szarul nézett ki, karikák  a szeme alatt és némi alkohol szag keveredett a levegőben... A cipőm kopogására mégis felnézett.

-Beka.-ejti ki a nevemet ámulattal.

-Márk.-biccentek feléje.

-Hogy hogy itt vagy?-kérdezi miközben feláll.

-Meghoztam a válási papírokat.-dobom le a dossziét az asztalra.

-Most akkor komolyan?-dadog össze vissza.

-Igen Márk.-bólintok.-Miért talán van valami ellenvetésed?-vonom fel a szemöldökömet.

-Én tényleg sajnálom, Beka könyörgök.-borul a lábaim elé sírva? Majd átfogja a derekamat és úgy kér.-Én nekem te vagy a mindenem, ti vagytok. Ha ti...nem vagytok velem akkor értelmetlen az egész. Amikor azt mondtam neked még Londonban hogy azért vagyok veled, mert nem vagyok seggfej. Hazudtam, azért szeretnék veled lenni mert te kihozod belőlem a jobbik énemet. Melletted sokkal jobb ember lettem és megtanultam értékelni a dolgokat. Emlékszel amikor azt kérdezted, hogy kit szeretek a legjobban? Én meg kapásból rávágtam, hogy magamat, de nem igaz mert téged, mert én megkaptalak téged az élettől. És nekem ez volt a legnagyobb ajándék, mást már nekem nem kell, csak te. Mert mindennél jobban szeretlek. Kérlek Beka könyörgök, ne tedd ezt. Nem tudnám elviselni ha elhagynál.-szipog mint egy kisgyerek és a szívem szakad meg érte.

-Márk, te is tudod hogy ez így nem mehet tovább.-ingatom meg a fejemet.

-Tudom Beka, megértelek. Csak..csak...-kezd mentegetőzni.

-Márk.-guggolok le hozzá és letörlöm a könnyeit.-Te komolyan sírsz?

-Igen, nem tudnám elviselni a hiányodat. De ha te ezt akarod, akkor tiszteletben tartom a döntésedet.-áll fel és bólint.-Mivel szeretlek ezért elengedlek. Majd megpróbálom valahogy említeni a fájdalmamat, de tudd hogy még egy ilyen lánnyal, mint te vagy sohasem fogok találkozni. Szeretlek, te lány...-nyíl meg előttem teljesen.

-Meg se nézed a papírokat?-mutatok az asztal felé.

-Miért, már így is, szar az egész. Legalább még had élvezzem ki, hogy egy ideig az enyém vagy.-von vállat.

-De nézd meg, légyszíves .-adom a kezébe.

-Ezek nem azok a papírok.-néz fel belőle.

-Olvasd hangosan.-bíztatom.

-Gerit lecsukják, börtönbe kerül. Kihallgatták bevallott mindent, Budai Rebeka balesetét, majd a sikkasztást is, mivel a MusicNotes kiadótól egy elég nagy összeget sikkasztottak, de nem egyedül. Bűntársa egy Debi nevű lány volt és az egykori kiadó tulajdonos Balog. A vádlott bevallotta, hogy hol található Balog és őrizetbe vették. A büntetés kiszabása még folyamatban van...-fejezi be és rám néz.

-Kiderült, hogy Balog még itt volt Magyarországon. Nem lépett le, csak elbújt. Geri meg egyhamar nem fog szabadulni, és Debit is bevitték, de ő neki a büntetését enyhébre fogják kiszabni a baba miatt.-adom meg a kérdéseire a választ.

-Akkor ez azt jelenti?

-Azt jelenti, mint már mondtam Márk, ez így nem mehet tovább. Emlékszel ma milyen nap van? Ma van az a nap amikor kibékültünk és Karintiába mentünk, látod megint eltelt egy év. És milyen bonyodalmasan.-nevetek halkan.-És emlékszel mit mondtál? Azt mondtad, hogy nem hagyod veszni azt ami köztünk, ha időről időre beledöglünk is. Hát most én is ezt mondom, én sem fogom hagyni. Nem a tied a gyerek Márk és ezzel teljesen meg is nyugodtam, de van egy bökkenő.-teszem fel a mutatóujjamat.

-Mi lenne az?-kérdezi félve választól.

-Elveszítetted az összes Beka kuponodat.-mosolyodok el a végére, neki több se kell felkap és megpörget a levegőben, és megcsókol. Majd a rádióhoz megy és bekapcsolja azt és én már egyből fel is ismerem az ismerős dallamokat.

-Na, mi van Beka?-ér vissza hozzám.

-Komolyan Gotye?-kacagok.

-Miért? Ezzel kezdődött el minden. Ha ott nem találkozunk és nem téged kaplak duett partnernek akkor még mindig egy beképzelt seggfej lennék. Táncolunk?-ránt magához és dal ritmusára lassúzunk.

-Szeretlek Márk.-nézek mélyen a szemébe.

-Én is Beka. Most már mindig ketten...-kezdi el.

-Örökké.-fejezem be, majd hagyom hogy újból ajkaimnak essen...

Vége