03 | rejtélyes figura

739 90 69
                                    

ÉN
Seung
Mindig elfejetem
De mikor is nyit ki a bolt?

SEUNGMIN
Reggel hétkor nyitott
Miért?

ÉN
Akkor beugrok hozzád

SEUNGMIN
Hogy hogy?
Mármint nem azért
Örülök neki, de hogy hogy
Nem szoktál te ilyen gyakran idejárni

ÉN
Baj, hogy meg szeretném látogatni a legjobb barátomat?
Ez felháborító

SEUNGMIN
Nem így gondotlam
Gondoltam

ÉN
Mindegy is, indulok, kb 15 perc és ott vagyok

╔═════ஓ๑♡๑ஓ═════╗

╚═════ஓ๑♡๑ஓ═════╝

– Minek köszönhetem a látogatásod, Jisung?

– Nem látogathatom meg csak úgy a legjobb barátomat? – kérdezem felháborodottan, de Seungmin "most komolyan?" fejét és összefont karjait látva csak egy sóhajra futja tőlem.

– Kell valami? – lép közelebb hozzám, hogy meglegyen köztünk a bizalmas közelség.

– Mi kéne? – szaladnak össze szemöldökeim, miközben felpillantok a mellettem állóra.

– Pénz vagy va... – kezd bele, de gyorsan félbeszakítom:

– Jézusom, dehogy! – gesztikulálok a kezeimmel hevesen. – Csak azért jöttem, mert nem aludtam valami sokat az éjjel, szóval már vagy két órája otthon vagyok és halálra untam magam.

– Igen? – néz rám furán, arcáról teljesen leolvasható, hogy mennyire nem érti, mit mondtam fél perccel ezelőtt. – És... – keresi a szavakat maga elé bámulva. – Hogy ment a tegnap?

– Hát, elvileg felv...

– Hát ez tök jó! Gratulálok, Ji! – mosolyodik el szélesen.

– Ja, szerintem is. – viszonzom a mosolyát félénken. – Azt mondta a főnök, hogy ma kilencre menjek, mert bemutat nekem valakit, aki segít beilleszkedni és megmutatja mi micsoda.

– Hát, ha nem akarsz elkésni akkor szerintem indulj. – fordítja felém a telefonját, minek kijelzőjén nagy számokkal virít a jelenlegi idő; 8:14.

– Hát de még korán van...

– Ha nem akarsz elkésni, menj. Nem tudhatod, hogy van-e dugó vagy valami. – kezd el tolni az ajtó felé. – Ráadásul gyalog elég messze van, nem érnél oda. – hiába próbálnék megállni, vagy szóhoz jutni, gyorsan folytatja, így esélyem sincs ellene. – Azt meg nem tudni, hogy mikor megy busz. Vagy te tudod?

– Nem...

– Na látod? Menj, mielőtt elkésnél az első napodon! – toloncol ki a fotocellás ajtón, majd mosolyt villantva int egyet és el is tűnik.

– Hát ez... fura volt – szaladnak össze szemöldökeim, de hamar túllépek a dolgon, s úgy döntök megfogadom Seungmin tanácsát és elindulok.

𝗺𝗲𝗻𝘁𝗼𝗿 | 𝚖𝚒𝚗𝚜𝚞𝚗𝚐.Where stories live. Discover now