Csak Te Kellesz [Larry Stylinson]

1.

Már több, mint két hónapja költöztem Londonba, de még mindig vannak olyan emberek, akik folyton lenéznek engem a másságom miatt...
A nevem Louis, 24 éves vagyok, könyvelőként dolgozom, és igen, meleg vagyok. Ez azaz ok, amiért kiközösítenek azok az emberek akik ismernek vagy éppen bántanak. Közéjük tartozik egy bandatag, akik ha meglátnak az utcán azonnal letámadnak és megvernek kímélet nélkül...Eléggé sovány és gyenge vagyok, szinte átlátszanak a csontjaim vékony bőrömön, így nemtudom megvédeni magam, szóval hagyom, hogy addig üssenek, amíg meg nem unják. Ritka azaz eset, mikor nem futok össze ezzel a fiú csapattal az utcán. Nem értem, miért kell engem bántani? Nem tehetek róla, hogy más vagyok, mint a többi férfi, hogy a saját fajtámhoz vonzódok...

Ma hamarabb végeztem a munkahelyemen, így délután három óra után már mentem hazafele a megszokott utamon. A nap sugarai ragyogtak, viszont nem lehetett érezni a melegét, mivel itt Londonban mindig csapadékos volt az idő, nagyon ritkán van egy kis felmelegedés. A gondolataimból egy erős szorítás rántott vissza a valoságba és a falnak támasztott. A szívem kihagyott egy ütemet, mikor megláttam, kik is állnak velem szemben. A fiú csapat: Zayn, Liam, James Molson(kitalált személy) és Harry...Megint rámtaláltak, és tudtam, hogy ezt sem fogom megúszni verés nélkül.

-Helló te kis buzi, hiányoztunk? - kérdezte gúnyos mosollyal Zayn.

-Ha..Hagyjatok békén...- kértem őket könnyeimet visszatartva.

-Miért? Hiszen olyan rég nem láttunk téged - nézett rám Harry azokkal a félelmetes smaragd zöld szemeivel. - már hiányoztál nekünk.

-K..Kérlek...ne..ne bántsatok me..megint... - éreztem, ahogy a könnyeim belepték újra sápadt arcomat és megint gyengének tartanak.

-Ugyan miért ne? Talán a normális emberek közé tartozol? - ordította a fülembe Liam, amibe beleremegett kis testem. - Szégyen vagy a fajtádra te torszülött!

-Undorodom tőled! - Zayn szavai után egy erős ütést éreztem meg az arcomon.

Ezt követte a második, majd a harmadik pofon, aztán minden izmomba fájdalmat éreztem. Úgy 15 perc után meguntak és mintha mi sem történt volna, otthagytak a helyszínen. Már megint szétvertek és senki nem segített nekem...Véresen feküdtem még ott pár percet, majd lassan felálltam és ballagva folytattam tovább utamat.
Otthonom helyett inkább az egyetlen barátomhoz vettem az irányt, aki már azóta elfogadta amilyen vagyok, mióta ide költöztem. Rá mindig is számíthattam és gondoskodott rólam, mikor a banda folyton elvert.

*******************

Nem sokkal később már az ajtaja előtt álltam, amikor hirtelen kinyitotta és ott állt előttem lefagyva azaz ember, aki sosem közösített ki másságom miatt. Niall. Amint meglátott tudta, hogy kik művelték ezt velem és azonnal bevitt, a kanapéra ültetett, majd egy vizes törölközővel kezdte tisztítani az arcomon lévő vérzett sebeket.

-Nem értem miért jó ez nekik... - csak ennyit hagytak el ajkai.

-Miért kell engem folyton bántani? Nem tehetek róla, hogy más vagyok. - szemeimből újra megindultak a könnycsapok és megint összetörve ülök Ír barátom mellett. Szép vagy Louis, tényleg megalázó amit csinálsz.

-Erre én se tudom a választ, de már tököm tele van velük, ezzel az egész bandával. - szemeiben már kezdő szikrákat lehetett látni.

-Nem annyira vészes...Túlélem.. - próbáltam egy kicsit nyugodtabb hangon beszélni, nemsok sikerrel.

-Persze! Aztán legközelebb már csak a hírekbe hallok rólad, hogy holtan találtak egy sikátorban! - Niall hangja dühös és aggódó volt - Nem akarom, hogy sokkal nagyobb bajod legyen, már eleget szenvedtél...

-Itt aludhatok ma este? - kérdeztem magas hangon, mire szőkehajú barátom elmosolyodott.

-Ha akarod, egy egész hetet is maradhatsz. - ütögette gyengén a hátam, majd a vendégszobába kísért.

Az ágyat egy kicsit összeszedve ültetett le a szélére, majd pár perc után elhagyta a szobát, hogy megnyugodjak és lepihenjek. Fáradtan süllyedtem bele a puha matracba miközben a gondolataimban folyton Zayn és Liam szavai jártak az eszembe, amitől újra összeszorult gyenge lelkem. Már csak annyira emlékszem, hogy egyre nehezebbek lesznek a szemhélyaim és mély álomba merülök...