Csak Te Kellesz [Larry Stylinson]

5.

Óvatosan álltam fel a sarokból. A fájdalmam egy nagyon keveset, de csillapodott. Remegő lábakkal hagytam el a vendégszobát és a nappali felé mentem, ahol Harry várt a kanapénak támaszkodva. Féltem, mivel azt gondoltam, hogy újra bántani akar. Óvatosan közeledtem felé, mikor megszólalt.

-Ott állj meg. - tettem amire kért és megálltam a nappali közepén.

Mindenem remegett, ahogy Harry felém jött, majd körbejárt és feltette a következő kérdéseket:

-Mi a teljes neved?

-Louis William Tomlinson. - jelentettem ki

-Hány éves vagy, mivel foglalkozol?

-Miért akarod ezeket tudni? - kérdeztem, mire összeráncolta a homlokát.

-Itt csak én kérdezek! - ordibálta a fülembe, mire testem megremegett és lehajtott fejjel válaszoltam.

-24 éves vagyok, könyvelőként dolgozom... - feleltem, míg próbáltam visszatartani könnyeimet.

-Család? - na ez kiverte nálam a biztosítékot. Iszonyatosan folytak a könnyeim le az arcomon.

-E...Erről nem sz..szeretnék beszélni...

-Nem érdekel mit szeretnél és mit nem! Feltettem egy kérdést! Várom a választ!

-Nincs családom, jó?! Meghaltak! Ezt akartad hallani? - alig láttam a könnyeimtől mikor kaptam egy erős pofont az arcomra.

-Mondtam, hogy nem tűröm ezt a hangnemet! - ekkor következett a másik.

Nem bírtam tovább. A lábaim feladták a szolgálatot. Letérdeltem, az arcomat a kezembe temettem és akkora sírás tört ki belőlem, mint még soha. Rosszul esett amiket Harry mondott és feltépte a régi sebeimet, melyek nagyon nehezen, de begyógyultak az elmúlt években. Két erős szorításra lettem figyelmes a csuklóimon. Könnyes szemekkel felnéztem és Harry térdelt előttem.

-Nem tetszik, mikor így kiborulsz! Gyere a konyhába, csinálok teát. Nem akarom, hogy pánikrohamot kapj, aztán meg bezárjanak engem a börtönbe.

A szavai megint fájdalmat okoztak. Csak magával törődött. Nem is tudja, hogy milyen érzés újra visszagondolni a családomra, akik már nincsenek nekem. Nagy nehezen felálltam és a konyha felé vettem az irányt kisírt szemekkel. Alig ültem le a székre, Harry már adta is a gyümölcs teát. Meg se kellett szólalnia, azonnal a bögre után nyúltam, majd pár korty után, mikor éreztem, hogy a szívverésem kezd a helyére állni, letettem a kezemből, majd nagyot sóhajtottam. Nagyon kimerültem és ezt Harry is látta.

-Holnap lesz egy kis dolgom.. - szólalt meg Harry, de én csak a teás bögrét néztem - el kell mennem pár órára, majd találkozok a többiekkel is. Szeretném, ha takarítanál amíg nem leszek itthon. Azt akarom, hogy csillogjon-villogjon az egész lakás mire hazajövök, de ha nem teszed meg, akkor ki kapsz. Az ajtó be lesz zárva, szóval nem fogod tudni elhagyni a házat. Kaja lesz a hűtőben, szóval szolgáld ki magad. Ha el fogod végezni a munkádat, akkor holnap nem verlek el. Megegyeztünk?

Bólogattam, mire ő felállt az asztaltól és elhagyta a konyhát. Úgy 5 perc után én is mentem a vendégszobába. Fáradtan feküdtem le. Kikészített ez a nap..szörnyű volt. Nem is kellett 2 perc, már álomba merültem.

Reggel nehezen másztam ki az ágyból, mivel még mindig fáradt voltam, de Harry megkért, hogy takarítsam ki a lakást. Nem akarok bajt, ezért hozzáfogok. Nem mondta mikor fog jönni, ezért minél hamarabb be kell fejezzem. Mikor kiléptem a szobából, Harry sehol sem volt, így elkezdtem keresni a takarító eszközöket. Először vettem egy rongyot és letöröltem a port az egész lakásban, majd felmostam a padlót stb. Ezzel eltelt úgy 3 óra. Hamar végeztem. Miután visszatettem a dolgokat a helyére, a konyhába mentem és kerestem valami ételt a hűtőben. Nem kívántam semmit, ezért a gyümölcstálhoz mentem és a benne lévő gyümölcsökből készítettem salátát. Miután megebédeltem, bementem a nappaliba és bekapcsoltam a TV-t. Csak hülye sorozatok mentek, melyek egyáltalán nem érdekeltek. Rá néztem az órára, hogy mégis mennyi az idő. Este 6 óra van. Harry azt mondta pár óra az egész, de már reggel 9-től elment és még mindig nem jött haza. Kicsit rossz érzésem támadt, de úgy gondoltam, hogy megvárom.

Este 10 óra van, már majdnem elaludtam a kanapén, mikor a bejárati ajtó kinyílt. Amit láttam arra egyáltalán nem számítottam. Harry részegen lépett be a lakásba..alig állt a lábán. Nagyon megrémültem, felpattantam a kanapéról és a konyhába siettem. Egy pohár vízzel kerültem vissza és Harryhez siettem, aki a falnak támaszkodva próbált a lábán állni.

-Tessék..igyál.. - kértem, de elutasította.

-Neehm kvell - alig tudott beszélni olyan részeg volt.

-Harry, ha megiszod ezt, jobban leszel.

-Mondhom nehhm kwel! - ezzel a mondattal kiverte a kezemből a poharat, és egy erős ütést adott.

Szemei feketék voltak és csúf mosoly kerekedett az arcán. Miután megkaptam a pofont, jött a másik. Aztán elővette az övet és ahol csak ért, rámcsapott. Minden izmom fájt, de nem ellenkeztem. Úgy 20 perc után abbahagyta és bement a szobájába ott hagyva engem a nappali közepén. Még ott feküdtem pár percig, mert a fájdalom lebénította a testrészeimet. Sírva emelkedtem fel és mentem a vendégszoba irányába. Hajnaltájt aludtam el, addig kisírtam magam.

Reggel 10 órakkor keltem és mindenem fájt. Sajgott az egész izmom és féltem kimenni, de meg kellett tennem. Óvatosan nyitottam ki a szoba ajtaját és körülnéztem. Gondolom Harry még aludt. Elhagyva a szobát a konyhába mentem. Alig ültem le, mikor hallottam ahogy a hálószoba ajtaja kinyílik.

-Mi a fasz történt tegnap? - kérdezte. Másnapos volt.

-Semmi különös. - nem akartam, hogy megtudja mi történt.

-Adj egy pohár vizet... - tettem amire kért.

Éppen a pohár vizet akartam neki odaadni, mikor észrevette a sebeket mindkét karomon.

-Ezt én csináltam? - kérdezte, mire én lehajtottam a fejem. - Louis! Mondd el, hogy mi történt tegnap este, mert ha nem, akkor-

-Megvertél. - szakítottam félbe, mire szemei elkerekedtek.

-Vedd le a felsőd!

-Nem szükséges, nem olyan vészes..

-Azt mondtam vedd le! Akarom látni, mit műveltem veled tegnap! - nem akartam bajt szóval levettem.

Ki kerekedett szemekkel nézett engem, mikor megfordított, hogy lássa a hátamat is. A bőröm olyan piros volt, mintha az egész testem vérezne. Apró sebek is voltak a hátamon, amiket Harry alaposan megvizsgált. Ami ezután következett arra teljesen nem számítottam. Harry beledöfte körmeit a sebeimbe, ezzel nagyobb fájdalmat okozva.

-Legalább megtanultad, hogy miért nem volt jó ötlet ide költözni. - ezután megfordított és felpofozott.

Nem is érdekelte, hogy mit tett velem tegnap este. Újra megvert, viszont most nem használta az övet. 10 perc után bevonszolt a vendégszobába majd a falhoz vágott.

-Majd szólok mikor kijöhetsz! - ezzel becsapta maga mögött az ajtót.

Nem bírtam mozogni, szóval csak ott feküdtem, egy helybe, zokogva. Elaludtam..mikor felkeltem már sötét volt odakint, London utcáin. Már éppen kezdtem megnyugodni, mikor fura beszélgetést hallottam az ajtó mögül.