Csak Te Kellesz [Larry Stylinson]

34.

Harry:

A napok lassan teltek és feszülten. Louis és köztem nem történt semmi változás, kerüljük egymást és tartja a pár lépés távolságot. Alig szoktunk beszélni egymással, enni is alig ettünk. Ez volt az első két napban, aztán valami megváltozott. Lou elkezdett velem beszélgetni. Ledöbbentem, hogy hozzám szólt, de nagyon örültem annak, hogy dumálni akart velem. Semmiségekről beszélgettünk, nem volt konkrét témánk. Volt, hogy egyszer-egyszer el is nevettük magunkat, ami nagyon jól esett nekem is és szerintem Lounak is. Olyan jó volt látni, hogy újra mosolyog. Viszont, amikor el akartam volna neki mondani, hogy mennyire sajnálom ezt az egészet, mindent elbasztam. Elég volt az első szót kimondanom, és máris rosszabb lett minden. Ilyenkor Louisnak azonnal rosszabb kedve lett, vagy azt mondta, hogy be kell mennie a mosdóba, vagy kezdődik valami jó film a TV-ben, vagy csak annyit mondott, hogy ,,ne kezd újra". Azon a napon, mikor megpróbáltam újra bocsánatot kérni, az egész napunkat elbasztam. Lou azután nem nagyon beszélt velem, vagy, ha igen, csak motyogott valamit.

Én már ezt nem bírom tovább. Az, hogy újra itt van, de nem érhetek hozzá, egyszerűen megöl engem. Éjjelente nem tudtam aludni, és volt, hogy könnyek is végigfolytak arcomon. Annyira meg szeretném csókolni. Újra meg szeretném ízlelni azokat a puha párnákat és a derekától fogva magamhoz húzni Őt. Olyan rossz, hogy ezt nem tehetem, és ez nem mehet így tovább. Ha minden így fog menni, ahogy eddig, meg fogok őrülni.

Épp a kanapén ülök, és keresgélek a csatornák között valami érdekes filmet vagy sorozatot. Lou még nem jött ki a szobából, pedig már dél is elmúlt. Furcsának találom, mert nem szokott ilyen lenni. Legszívesebben bemennék hozzá, hogy lássam minden rendben van vele, de nem akarom, hogy tolakodónak tartson.

Úgy 10 perccel később, nyílik a vendégszoba ajtaja, ezért hátra nézek. Lou fáradtan jött ki a szobából, szemei alatt hatalmas kék karikák díszelegtek. Sokkal rosszabbul nézett ki. Kezdtem jobban aggódni miatta.

Felpattantam a kanapéról és megkerülve azt, közelebb mentem hozzá.

-Minden rendben? - kérdeztem, de hagytam köztünk egy kis távolságot.

-Persze, csak..fáradt vagyok. - mondta.

Meg szerettem volna kérdezni tőle, hogyha történt-e valami, de ekkor bement a mosdóba és becsukta az ajtót.

Szomorúan ballagtam be a konyhába, hogy tudjak készíteni valami ebédet. Annyira hiányzik.

Louis:

Én ezt már nem bírom. Egész éjjel nem tudtam aludni, csak gondolkodtam. Úgy érzem, bele fogok halni, ha ezt így tovább csinálom. Olyan jó lenne beletúrni azokba a hosszú, göndör hajtincsekbe. Újra belenézni zöld íriszeibe, amik még a sötétségben is csillognak. De, még mindig nem érzem magam felkészülve. Még mindig azt érzem, hogy még kell egy kis idő nekem. De ez a várakozás megöl engem.

Úgy volt, hogy ma kéne hazamenjek, mert a szerelők megoldották a problémát. Viszont ma Niall felhívott és azt mondta, hogy akadt egy kis gond. Nem mondta el, hogy mi, csak annyit mondott, hogy még pár napot itt kell maradjak Harrynél. Szuper. Eddig se beszéltünk olyan sokat egymással, továbbra sem fogunk. Látom rajta, hogy szenved. Látom rajta, hogy neki is pont olyan nehéz, mint nekem. Minden nap fáradt, szemei alatt kék karikák vannak és néha vörösek, meg puffattak is. Én se nézek ki jobban. Az arcom beesett és sápadt vagyok. Én is fáradt vagyok az alvatlanság miatt, de nem tudok ellene mit tenni. Enni is alig ettünk, alig 2-3 falatot. Tönkre tesszük magunkat, miattam. Mert én még mindig nem merek megbízni benne, így tönkre teszem Őt is és magamat is. Minél hamarabb el kéne mennem innen. Talán úgy mindkettőnknek könnyebb lenne.