Csak Te Kellesz [Larry Stylinson]

20.

Eléggé besötétedett, mikor elindultunk Harry lakása felé. A mai nap csodálatos volt! Nagyon jól éreztem magam. Jó volt Harryvel piknikezni, kicsit kikapcsolódni és végre egy nyugodt napot együtt tölteni. Persze a parkban páran megnéztek minket. Egyesek lenézően, mások csodálkozva figyeltek minket. Egyszer odajött hozzánk egy fiú csapat, aztán elkezdtek minket kigúnyolni. Eléggé rosszul esett, de Harry nem maradt csendben. Úgy kioktatta őket, hogy a fiúk behúzott farokkal hagytak ott bennünket. Jól esett, hogy kiállt mellettem. Piknikezés után sétáltunk, beszélgettünk, képeket csináltunk és sokat nevettünk. Nagyon szerettem a mai napot és hálás vagyok Harrynek, amiért kitalálta ezt a meglepetést.

A tömbház elé érve, kiszálltunk a kocsiból, majd felmentünk a lakásba. Az ajtón belépve, Harry a nappaliba ment, én a konyhába vettem az irányt, pontosabban a hűtőhöz.

-Mit kérsz vacsorára? - kérdeztem, miközben kinyitottam a hűtő ajtaját.

-Hát, nem is tudom.. - mondta Harry, majd hallottam, ahogy helyet foglal a kanapén. - Mondjuk, melegszendvicset.

Válaszul bólintottam, de amiért Harry nem látta egy ,,ok" szót kiejtve ajkaimon, kiszedtem a hozzávalókat és a pulthoz léptem. Elővettem a kenyeret, majd hozzáfogtam a szendvics készítéséhez.

Hallottam Harry lépteit, ahogy egyre közelednek, majd megláttam mellettem az említett személyt.

-Francba..- szólalt meg halkan, mire érdeklődve rá néztem.

-Baj van? - kérdeztem.

-Nem, csak elfogyott a kávé. - mondta, miközben letette a kezében tartott fémből készült dobozt. - Lemegyek, veszek egy dobozzal, nem akarom reggel kávé nélkül kezdeni a napom. Kulcsot nem viszek magammal, szóval gyere és zárd be az ajtót! - mondta, majd egy puszit nyomott arcomra, mire beleborzongtam.

Harry elhagyta a konyhát és a bejárati ajtóhoz ment, ahova én is követtem.

-Sietek vissza! - mondta, majd egy puszit adott ajkaimra.

Ahogy kilépett az ajtón, azonnal bezártam, majd visszamentem a konyhába. Újra a pulthoz lépve, tovább folytattam tevékenységemet. Miután a szendvicseket elkészítettem, a sütő után akartam nyúlni, de valamit megpillantottam az asztalon. Közelebb lépve rájöttem, hogy ez Harry pénztárcája, így biztos, hogy nem tud venni kávét. A gondolatom beigazolódott, ahogy meghallottam, hogy valaki kopog. Elmosolyodtam, majd a bejárati ajtóhoz mentem.

-Csak nem felejtettél itthol valamit? - kérdeztem még mielőtt kinyitottam volna az ajtót, de, ahogy megtettem, teljesen ledermedtem.

Nem Harry állt az ajtóban, hanem a haverjai, Zaynék. Ledöbbenve néztem rájuk, ahogy ők is rám. Nem mertem mozdulni, mire Zayn törte meg a csendet:

-Te.. - sziszegte fogai között, majd a pólómtól megragadva be jött a lakásba, a többiekkel együtt.

Liam jött be utolsónak, aki óvatosan becsukta az ajtót, de nem zárta be.

-Mi a faszt keresel Harry lakásán? - kérdezte Zayn, de nem mertem megszólalni. - Válaszolj! - ordította arcomba, mire összerezzentem.

Mivel nem feleltem kérdésére, teli erőből a padlóhoz vágott, mire kicsit felnyögtem a hírtelen ütközéstől. Kezemmel megtámaszkodva, felültem és félve felnéztem az előttem álló három fiúra.

-Ha..Hagyjatok békén.. - kértem őket, éreztem, hogy a félelem eluralkodik testemen.

-Mivan buzi gyerek? Csak tán nem félsz? - kérdezte gúnyosan Liam mosollyal az arcán.