Csak Te Kellesz [Larry Stylinson]

13.

Reggel, mikor felkeltem, nem a megszokott szobában találtam magam. És nem a megszokott ágyban. Éreztem valami kellemetlen érzést a fenekembe nyíladzani, de máris ki ment belőlem ez a kis fájdalom, amint rájöttem, hogy mi is történt velem az éjjel. Khm..Velünk..

Fejemet oldalra fordítva tekintettem meg a mellettem pihenő Istent. A hasán feküdt, hosszú, göndör hajtincsei a szemébe lógtak, ajkai kicsit elnyíltak egymástól. Elmosolyodtam. Óvatosan mozgolódni kezdtem és teljes testemmel felé fordultam. Még mindig nem hiszem el. Megtörtént. És jó volt. Nem volt erőszakos, hanem gyengéd. Nagyon szeretném, ha már láthatnám azokat a zöld szempárakat.

Jobb kezemmel kezdtem kiszabadítani a szemhélyakat a fürtök fogságából és gyengéden hátra hajítottam őket. Kicsit megközelítve, a nyakát néztem ki magamnak, majd óvatosan érintettem meg a bőrt ajkaimmal. Először puszikat hintettem rá, azután már lassan szívni kezdtem a felületet. A munkálatomban egy elégedett morgást hallottam. Abbahagyva, lassan elhúzodtam és a zöld íriszekbe néztem.

-Jó reggelt. - köszöntöttem.

-Szia.. - válaszólt rekedt hangon Harry és félmosolyra húzta ajkait. - Milyen volt az éjszaka?

-Tökéletes. - jelentettem ki.

Harry lassan felemelkedett, és felülve a kékjeimbe nézett. Bal kezével végigsimított az állam vonalán és gyengéden magához húzott, hogy összeérinthessük ajkainkat. Egy szenvedélyes, elmélyített csók volt közöttünk, amit csak azért szakítottunk meg, mert elfogyott a levegőnk.

-Szóval ma a szolgád leszek. - jutott eszembe a tegnapi fogadásunk és egy huncut mosollyal juttattam Harrynek az eszébe is.

-Igen. Egész nap.

-És..Mit szeretnél, mit csináljak neked, gazdám?

-Gazdám? Hm..Ez tetszik. - jelentette ki. - Menj be a fürdőbe, indítsd el a vizet és várj meg.

Tettem amire kért és azonnal kipattantam az ágyból. Elhagyva a szobát, a mosdóba mentem és megengedtem a fülkében a vizet. Hírtelen két kart éreztem a derekam köré fonódni és egy kellemes érintést a nyakamon.

-Menjünk be. - mondta Harry, hangjában pedig a vágy visszhangzott.

Nem kellett kétszer kérnie, azonnal beléptem a fülkébe, berángatva magammal.

*********

A zuhanyzás után, a konyhában vagyunk és reggelizünk. Itt ülök az egyik széken, Harry pedig velem szembe foglalt helyet.

-Mit kell ma csinálnom, gazdám? - kérdeztem, miközben rá néztem.

Harry rám figyelve egy mosolyt láttam meg az arcán, majd a tekintetét újra az ételnek szentelte.

-Még nem tudom. De mondjuk csinálhatnád, majd az ebédet. - válaszolta, mire én bólogattam, de mivel nem látta, ezért egy ,,rendben" kíséretével tovább ettem.

-És neked milyen volt az este? - kérdeztem.

-Jó volt. Vagyis. Voltál. - felelte, miközben rám nézett mosollyal az arcán.

Éreztem, amint kivörösödök, ezért lehajtottam a fejem. Harry ezt észrevéve kuncogott egyet aztán tovább reggelizett.

Mikor mindketten elfogyasztottuk az ételt, Harry hátradőlt székében, majd megszólalt:

-Mosogass el, és készíts nekem egy kávét. Kevés tejjel, 2 kanál cukorral.

Tettem amire kért. Felállva a helyemről a tányéromat, majd az övét is a kagylóba helyeztem. Mielőtt még neki fogtam volna, odasétáltam a kávéfőzőgéphez, odahelyeztem egy bögrét, bekapcsoltam és elindítottam, hogy az a fekete folyadék helyet találjon a csészében, majd visszamentem a kagyló elé és elkezdtem mosogatni.

Épp mikor befejeztem, jelzett a kávéfőző, hogy kész az ital. A bögrét a konyhapultra helyeztem, majd elővettem a cukrot és a tejet és annyit tettem a folyadékba, amennyit Harry mondott pár perccel ezelőtt. Egy kiskanál segítségével, összekevertem a kávéban lévő hozzávalókat, majd Harry elé tettem a folyadékot és visszaültem vele szembe.

A bögrét ajkaihoz emelte és szűrcsőlni kezdte az italt. Mikor eleget kortyolt a folyadékból, a csészét az asztalra helyezte, nyelvével pedig, lassan, megnyalta felső ajkát megízlelve az ottmaradt kávécseppek ízét. Nyelnem kellett egyet.

Miután elfogyasztotta a kávéját, felállt a helyéről, és a nappaliba ment, otthagyva engem. Hallottam, amint mocorog a kanapén és a TV hangjára lettem figyelmes. Most komolyan itt hagyott engem? Miért nem szólt hozzám? Úgy ment el mellettem, mintha itt sem lennék. Valami rosszat csináltam?

Zavart gondolatokkal néztem azt a bögrét, amiből Harry itta pár perccel ezelőtt a forró italt, majd felálltam a helyemről és bementem én is a nappaliba. Harry a kanapé jobb sarkában ült, én pedig a mellette lévő fotelben foglaltam helyet.

-El kéne..végezzek pár feladatot a gépen. - szakítottam meg a csendet, habár a TV hangja töltötte meg a helységet.

Harry rám emelte tekintetét és kérdően figyelt rám.

-Tudom, hogy szóltál a munkahelyemen, hogy betegszabadságon vagyok, de az lassan le fog telni. - folytattam. - Arra gondoltam, hogyha nem engeded, hogy továbbra se hagyjam el a lakásodat, akkor gépen keresztül tudnám végezni a munkámat. Persze a te gépedre lenne szükségem, mert az enyém otthol van.

Harry egy kis ideig gondolkodott, majd újra rám nézve bólintott és a gépéhez ment. Bekapcsolta, majd visszaült a helyére.

-Dolgozhatsz a gépemen, de ne merj segítséget kérni! - parancsolt rám, miközben én a gépet közelítettem meg.

A figyelmeztetésére megálltam és dühösen ránéztem.

-Harry fogd már fel, hogy nem akarok elmenekülni! - förmedtem rá, amire egy meglepődött tekintetet kaptam tőle, ami azonnal szigorúvá és félelmetessé vált.

Harry felemelkedve helyéről, felém sétált, majd megállt előttem. Megszeppenve figyeltem az előttem lévőt, aki dühös tekintettel engem nézett. A következő pillanatban éreztem meg hatalmas tenyerét, amint rácsapódik arcomra, ezzel pedig félrefordítva fejemet.

-Ne merészelj ilyen hangnemben beszélni a házamban. - sziszegte a fogai között. - Mit gondolsz, egy együttöltött éjszaka után minden megváltozik? Hát nem! Még mindig érvényesek azok a szabályok, amiket kiszabtam neked! És ha megszeged őket, akkor az következményekkel jár! Most pedig menj be a szobádba és ki ne gyere, ameddig nem szólok!

Megilyedtem. Nem akartam kiabálni, de már idegesített az, hogy Harry azt hiszi, most is menekülni szeretnék.

Lehajtott fejjel haladtam el mellette a vendégszoba irányába. Mielőtt bementem volna, egy halk ,,bocsánat" szót hagytak el ajkaim, majd becsuktam magam mögött az ajtót.

Nem akartam kiabálni. Főleg nem összeveszni vele. Szeretem őt. De ez fájt. Nem hittem, hogy megfog ütni. Azt hittem, hogy most van olyan, hogy mi. De tévedtem. Lehet, hogy csak egy egyéjszakás kalandnak tart. Lehet, hogy csak ki akar próbálni valami újat. Lehet, hogy csak kíváncsi volt arra, hogy milyen egy másik pasival lenni az ágyban. Semmi többet. De akkor miért vallott nekem szerelmet? Tudom, hogy nem volt magánál, de mégis kimondta. Most pedig megint ott tartunk, mint a legelején: hogy nincs közöttünk semmi és megint a fogja vagyok.

Azt hittem megváltozik. Azt hittem, hogy ez a gyönyörű éjszaka után együtt leszünk. De tévedtem. Csak egy kaland voltam neki semmi több. És ez fáj. Nem szeretem, ha játszadoznak az érzéseimmel. Lehet, hogy neki ez az egész nem jelentett semmit, de nekem igen. Lehet, hogy Ő tényleg csak egy lakótársnak tekint, de nekem más érzéseim vannak iránta. Szeretem őt. De nem hagyja, hogy szeressem. Az éjszaka olyan jó volt, mostpedig teljesen megváltozott. Megint előjött az a Harry, akitől a legjobban féltem és abban reménykedtem minden egyes pillanatban, mikor kiléptem az utcára, hogy ne találkozzak vele. Igen, kiabáltam, de nem akartam. Nem akartam, hogy ez történjen. Nem akartam tönkretenni ezt a szép napot az én faszságommal! De megtettem. Szép volt Tomlinson! Komolyan, kezdünk végre közeledni egymáshoz, erre meg szétbaszom a köztünk lévő kapcsolatot! Ügyes vagyok. Így belegondolva, talán még meg is érdemeltem azt a pofont...