Csak Te Kellesz [Larry Stylinson]

2.

Már több, mint két napja dekkolok Ír barátom házába és kezdem kicsit kellemetlenül érezni magam.

-Haver, szerintem holnap már hazamegyek...

-Ezzel nem értek egyet Louis. Maradj még pár napot a biztonság kedvéért.

-Köszi, de már tényleg haza kéne menjek, otthol is van dolgom, - azon kívül, hogy bántsam magam semmi más - de köszönöm amiért befogadtál ezekre a napokra..

-Ez természetes. Biztos nem akarsz még maradni?

-Biztos.. átgondoltam. Ma még itt alszok. Holnap miután végzek a munkahelyemen, hazafele fogom venni az irányt. - szőkehajú barátom bólintott, de látszott rajta, hogy nem nagyon támogatja a döntésem.

************

Reggel 9 órára már bent is voltam a munkahelyemen és végeztem rutinos dolgomat. A mai nap eléggé unalmasan telt...A munkatársaim, mint mindig, meg se szólítottak, sőt, rám se néztek, mert valahogy megtudták, hogy meleg vagyok. Átnéztek rajtam, mint egy üvegen. Már azt hittem sosem fog lejárni a munkaidőm, mikor a falon elhelyezett óra végre a 7-es számot ütötte. Nem haboztam, fogtam a kabátom és az ajtó felé siettem. Oxigénre volt szükségem, mert a többiek megöltek azzal, hogy levegőnek tekintenek. Ebben az órában már rég sötétség borította London utcáit. Hazafele vettem az irányt, viszont nem a megszokott úton mentem. A hosszabb utat választottam, mert attól féltem, hogy a fiú csapat megint rámtalál és megint elvernek, amire most végképp nincs szükségem. Nem szerettem a sötétbe járkálni, mivel mindig fura hangokat hallottam mögöttem, vagy olyan érzésem támadt, hogy valaki követ. De inkább a félelmet választom, mint hogy megint fájdalmat érezzek törékeny testemben. A sötét úton a gondolataimban megint a fiú csapat jutott az eszembe, hogy mégis miért jó ez nekik? Vajon, hogy tudok tőlük megszabadúlni? Elég gyenge vagyok és csak Niall áll mellettem. Kettő négy ellen. Nem a legjobb...megint elvernének és nem csak engem. Nem akarom Niall testi épségét kitenni az én gondjaim miatt...Jó azt érezni, hogy van egy ember aki inkább támogat, mint hogy kiközösít másságom miatt. De mindig azt érzem, hogy nem tartozom sehová, nem kellek senkinek, és sosem fognak szeretni. Még mielőtt ideköltöztem volna volt valakim. John. 8 hónappal ezelőtt ismertem meg. Minden tökéletes volt. Szerelmesek voltunk egymásba, vagyis azt hittem...Egy nap hamarabb mentem haza, mert akkor volt John szülinapja, és megakartam lepni. Azonban mikor kinyitottam a ház ajtaját, rajtakaptam, hogy éppen csinálja..egy nővel..Abban a pillanatban megindultak a könnycsapok és rohanva mentem ki a levegőre. John utánam jött, és megpróbálta megmagyarázni, de mikor látta, hogy nem veszem be, elmondta, hogy mit gondol rólam. Hogy egy gyenge kis buzi vagyok, aki még a dugásra se jó. Csak azért volt velem együtt, mert mikor valami nem jött össze az életébe jó érzés volt kiadni magából az egész problémáját. Azt is mondta, hogy egy beszari köcsög vagyok, aki nem is kellett volna, hogy megszülessen..akinek nincs helye ezen a világon. Ezek után teljesen széttörtem. Összepakoltam és egyből ideköltöztem, Londonba. Már 2 hónapja...és még mindig nem fogadnak be az emberek..se a munkatársaim...

Épp a zebrán szerettem volna átsétálni, mikor valaki a kabátomtól fogva a földhöz csapott. Azt hittem, hogy megint a banda az, de meglepetésemre egy 40 év körüli férfi állt előttem.

-Lám, lám, mit látnak szemeim?...Csak nem egy kis buzit? - egy gúnyos vigyor volt látható az arcán, szemei pedig szikrákat dobáltak.

-Kérem...Hagyjon békén.. - kértem, de erőszakosan megfogott és bevitt a sikátorba, ami 3 méterre volt a zebrától. Ott erősen hozzávágott a szemeteshez.

-Miért hagyjalak békén? Téged meg kéne ölni, amiért bemocskolod a városunkat a kibaszott buziságoddal! Szégyen vagy az egész emberiségre! - ekkor már jól rúgta az oldalam. Próbáltam összekuporodni, de mindenhol olyan erővel ütött, hogy alig bírtam levegőt venni.

-Most megtanulod, hogy nagyon rossz ötlet volt ebbe a városba jönnöd. - az utolsó szó után előhúzott a zsebéből egy bicskát majd elkezdte szúrkálni a karomat, lábomat.

Kínozott..és hallottam a hangján, hogy élvezte is...Alig bírtam levegőhöz jútni, a pilláim már nehezettek és éreztem, hogy lassan a halálomon vagyok, mikor hirtelen valaki leszedte rólam a fickót és csak a sikolyait hallottam. Nagy nehezen megfordultam és csak annyit láttam, hogy a férfi úgy menekül, mintha a legnagyobb félelmével találkozott volna. Előttem egy magas alak állt, viszont a homályos látásom miatt nem ismertem fel és már csak annyira emlékszek, hogy szemeimbe sötétség fészkelődik és minden zaj körülöttem megszünik.