Csak Te Kellesz [Larry Stylinson]

4.

-Mi..Mit akarsz tőlem? - kérdeztem remegő ajkakkal, mire egy csúf mosoly kerekedett az arcán.

-Vannak terveim veled..ami nem fog neked tetszeni... - tudtam, hogy nem viccel és elcsuklott hangon feltettem a következő kérdésem:

-Me..Meg akarsz ö..ölni? - féltem, hogy milyen választ fogok kapni, de tudnom kell, hogy mire számítsak

-Azért gyilkos nem vagyok. Foglak bántani, de ha megölnélek, vége lenne a játéknak. - szóval azt gondolja, hogy egy játékszer vagyok? Miért kell a szívembe újra kést döfni? - De ha betartod a szabályokat, akkor gyengébben foglak bántalmazni..

-Milyen szabályok? - kérdeztem meglepődött arccal, mivel nem igazán fogtam fel, hogy ezt mire érti.

-Azért, hogy itt maradj, be kell tartanod pár szabályt.

-De én nem akarok itt maradni..Haza akarok menni... - mondtam, és éreztem amint egy könnycsepp újra lefolyik sovány arcamon.

-Na, ez lenne az első szabály. Nem hagyhatod el a házat. - na erre felkaptam a fejem és kérdően néztem felé.

-Miért nem hagyod, hogy hazamenjek?

-Azért, mert tartozol nekem, amiért kihúztalak a szarból és megmentettelek. És én eldöntöttem, hogy mit akarok cserébe. Azt akarom, hogy mindent úgy tegyél ahogy mondok, és azt csinálok veled amit csak szeretnék. Nem tehetsz semmit az engedélyem nélkül és addig maradsz itt, amíg én azt nem mondom, hogy mehetsz haza.

-De én nem akarok itt maradni! - ezt a mondatot az arcába ordítottam, aminek a következménye egy erős pofon volt.

-Megengedtem ezt a hangnemet?! Nem! Vigyázz a szádra, mert ez az én házam és itt nem beszélhetsz így! - ezután kaptam a másikat. - Nem érdekel, hogy mit szeretnél, milyen érzéseid vannak, azt fogod tenni amit mondok! Megértetted? - lehajtott fejjel bólogattam, nem akartam nagyobb bajt.

-Szuper! Most szépen adok neked enni, mert úgy nézel ki, mint egy élő-halott. - na most ezt nem értettem. Az előbb felpofozott és most ad nekem kaját? Teljesen össze vagyok zavarodva.

Úgy 5 perc után elém tette az általa elkészített rántottát és megparancsolta, hogy egyem meg az egészet. Nem akartam bajt, ezért tettem amit kért. Nem voltam éhes, de ez a rántotta...Isteni volt..Nem is vettem észre milyen gyorsan végeztem a vacsorámmal. Igen, azóta már besötétedett.

-Ügyes fiú. Ma jó kedvem van, ezért nem foglak bántani. Most szépen bemész a vendégszobába és lepihensz. 10 perc múlva benézek és ha látom, hogy nem alszól, akkor elverlek. - felfogtam amit mondott és azonnal a vendégszobába mentem.

Be akartam zárni magam mögött az ajtót, de nem volt benne a kulcs. Féltem, mivel nem tudtam milyen szándékai vannak Harrynek. Nem akartam, hogy bántalmazzon, ezért gyorsan befeküdtem az ágyba és 5 perc után már aludtam is.

Reggel arra ébredtem, hogy Harry húz ki az ágyból a karomtól fogva, elég erősen. A nappaliba vezetett, leültetett a kanapéra és leült velem szembe az üveg asztalra.

-Elmondanám mik is a szabályok, mert tegnap nem volt alkalmam rá. - nem mertem megszólalni, ezért csak egyet biccentettem a fejemmel.

-1. Nem hagyhatod el a házat. Ezt tegnap már elmondtam, de újra elmondom. Ha esetleg eszedbe is jútna, akkor se sikerülne, mivel az ajtó be lesz zárva és a kulcsot mindig magamnál tartom. A 4-dik emeleten vagyunk, szóval az ablakon keresztül sem sikerülne elmenekülnöd. 
  2. Kérdezés nélkül nem beszélhetsz. Amíg nem engedem meg, hogy beszélj, addig csendben maradsz. 
  3. Megteszel mindent amit kérek tőled. Ha azt akarom, hogy masszírozd a lábam, megteszed, de ha nem jól csinálod, akkor ki fogsz kapni. 
  4. Mikor megütlek vagy elverlek, nem ellenkezel. Ha próbálnád védeni magad, erősebben foglak verni, de ha nem, te is jól jársz, mert akkor kevésbé fog fájni. 
  5. Nincs öncsonkítás. Látom a vágásokat a csuklóidon, szóval nem tudod tagadni, hogy néha belevágsz az ereidbe. Ezt itt nem szabad megtenned, mert következményei lesznek, aminek te nem örülnél. 
  6. Nem ordibálhatsz, mint tegnap este. Ha ezt újra megteszed, veszem a nadrág övet és úgy szétverlek, hogy azt is megbánnád, hogy megszülettél.

-Ha mindezeket betartod, akkor gyengédebb leszek és fogok adni neked enni, de ha nem, akkor imátkozz, hogy túléljed.

Szemeimből újra záporoztak a könnyek. Miért akar engem újra bántani? Nem tettek már tönkre eléggé a haverjaival?

-Megértetted amit mondtam? - bólintottam, mivel azt mondta, nem beszélhetek, csak akkor amikor ő mondja. - Remek! Még valami. Nincs se telefon se laptop. TV-t nézhetsz, de telefont nem adok a kezedbe, nehogy megpróbálj hívni segítséget. Most pedig gyere a konyhába, mert kell, hogy egyél.

A konyhába ment, én pedig követtem. Leültem egy székre és vártam a reggelit, ami egy szendvics volt kakaóval. Miután elém tette lassan elkezdtem enni. Míg én ettem, addig ő a telefonját nyomkodta,mikor aztán hirtelen megszólalt.

-Mesélj magadról. - ekkor félrenyeltem és egy kicsit felköhögtem.

-Mit akarsz tudni? - kérdeztem, míg a félig megevett szendvicset letettem a tányérra.

-Mindent. Például azt, hogy mióta kezdtél buzi lenni? - láttam a szemében az undort ahogy rám néz.

-Én...khm..már gyerekkorom óta..

-Szóval ez a betegség téged már gyerekkorodban megfertőzött.

-Ez nem betegség. - erre a mondatomra felkapta a fejét.

-Akkor? Mi ez? Szerinted normális az, hogy egy férfi a saját neméhez vonzódik? Bocs, te nem vagy férfi, de akkor is ez őrültség! Nem is értem miért jöttél Londonba, mert ezzel bemocskolod a városunkat! - az utolsó szó után éreztem egy erős ütést az arcomon. - De nem baj. Majd én megmutatom, hogy milyen veszélybe kerültél azzal, hogy ide költöztél. És talán még ki is gyógyítalak ebből a betegségből!

Miután befejezte a mondandóját, felállt és a karomtól fogva bevitt a nappaliba, ahol a földhöz vágott. Alig fordultam meg, már láttam, hogy az öv a kezében van. Tudtam, hogy mi következik. Megmarkolta az övet és egy erőset a hátamra csapott. Ezt megismételte vagy négyszer. Nem kímélt..Mikor már azt hittem, hogy ott halok meg, abba hagyta. Éreztem ahogy a hátam ég a fájdalomtól, de nem mondtam semmit. Harry az övet letette a kanapéra, majd berángatott a fürdőbe. Ott leszedte rólam a felsőmet és berakott a zuhany alá. Figyelmeztetés nélkül megengedte a jéghideg vizet, amivel még nagyobb fájdalmat okozott. 5 perc után kiszedett a víz alól és bevonszolt a vendégszobába, ahol hozzávágott a földhöz.

-Addig maradsz itt bent, amíg nem mondom, hogy kijöhetsz. - ezzel a mondattal elhagyta a szobát és becsapta maga mögött az ajtót.

Könnyes szemekkel ültem a szoba sarkába, öszekuporodva. A hátam sajgott a sok fájdalomtól és a lelkem is. 3 órán keresztül ott ültem és zokogtam, mikor az ajtó lassan kezdett kinyílni.

-Kijöhetsz.