Csak Te Kellesz [Larry Stylinson]

26.

Harry:

Egész éjjel forgolódtam és folyton kattogott az agyam. Ha csak egy kicsit is el tudtam aludni, az is csak tíz perc lehetett, mert a gondolatok újra utat törtek maguknak. Most se tudok aludni, a hátamon feküdve bámulom a plafont és gondolkodom.

Bal oldalra fordítom a fejem, ahol Louis halk szuszogását hallom. A hold fénye beszűrődik az ablakon, így megláthatom a mellettem pihenő csodát. A szerelmem a hasán fekszik, felém fordítva fejét és egyenletesen szuszog. Nem szeretném felébreszteni a kedves álomvilágából a forgolódásommal.

Óvatosan keltem ki mellőle az ágyból, majd csendben az ajtó felé vettem az irányt. Ahogy kiléptem a szobából, az ajtót kicsit behúztam, majd lassan a konyhába mentem. A legközelebbi székre leültem, majd magam elé meredtem. Tudom, hogy bűnt követek el azzal, hogy hazudok Lounak, de nem tehetek mást. Ha megtudná az igazságot, akkor...nem is tudom. Összetörne. Biztos vagyok benne. Ma is, mikor megkérdezte a telefon hívást, azt hittem, hogy lőttek az egésznek és mindenre rájön. Szerencsére, hogy csak a beszélgetés végét kapta el, nem pedig az elejét, így ki tudtam valamit találni a telefon hívásra. Nem szeretek neki hazudni. Tényleg nem szeretek és nem is akarok! De, egyszerűen félek neki elmondani az igazat. Nem tudom, hogy reagálna rá. Tudom jól, mint minden titok, ez is ki fog derülni előbb vagy utóbb, de én mégis abban reménykedem, hogy nem fog. Vagy, megpróbálom a végsőkig húzni ezt az egészet. Gyáva vagyok. Gyáva vagyok, amiért nem mondom el neki az igazat, de ezt az Ő érdekében teszem. Ha megtudná az igazat, összetörne és azt nem szeretném. Eleget szenvedett már az életében, nem akarom még ezt a kis boldogságát is tönkretenni.

Megráztam a fejem, majd felálltam a székről. Elsétáltam az ablakig és kinéztem az utcára. Senki nem volt kint, mivel hajnal van, de fogalmam sincs mennyi az idő. Most az eső sem esik, az ég tiszta és csend van az utcákon.

Egy sóhajtás után visszaballagtam a hálószobába. Louis szerencsére nem ébredt fel, amiért itthagytam pár percre. Csendben bebújtam mellé az ágyba, majd egy puszit leheltem arcára. A cselekvésem miatt mocorogni kezdett, de csak annyira, hogy fejét most a másik irányba fordította és mélyen aludt tovább. Elmosolyodtam, majd fejemet a párnára helyeztem és lehunytam szemeimet. Nagy nehezen, de elnyomott az álom.

************

Reggel, meglepő, de hamarabb ébredtem, mint a szerelmem. Ahogy kinyitottam szemeimet megpillantottam Louis alvó arcát. Még mindig a hasán feküdt, ajkai kicsit elnyíltak egymástól. A telefonom után nyúltam, hogy megnézzem az órát, ami tizenegyet mutatott. Úgy gondoltam, hogy eleget aludtunk, és, ha nem ébresztem fel Lout, akkor még vagy 2 órát, biztos alszik.

Ujjaimat óvatosan belevezettem barna kócos hajába, és közelebb hajoltam hozzá. Apró puszikat hintettem vállára, miközben tincseivel játszadoztam. Hirtelen egy sóhajtás hagyta el ajkait, ezért elhúzódtam tőle és szemben találtam magam Louis, bár fáradt, mégis mosolygós arcával. Tengerkék szemeit rám meresztette, és mikor összekapcsoltam az én smaragdjaimmal, mosolya még szélesebb lett.

-Jó reggelt. - mondtam, miközben őt figyeltem.

-Jó reggelt. - felelte, majd ásított egyet. - Mennyi az idő? - kérdezte bágyadtan.

-Pont annyi, hogy ideje lenne felkelni. - mondtam mosollyal az arcomon.

Lou rám pillantott és szemet forgatott, majd kimászott az ágyból.

-Akkor, ma megyünk moziba? - kérdezte, míg az ajtóhoz ért, mire válaszul csak bólintottam.

-Meg, ha akarod, vehetünk valami ruhákat is. - tettem hozzá.